Nagy Imre 1896 június 7-én született Kaposvárott. Apja vasúti szerelő és tisztiszolga volt, anyja cseléd. Először akkor került kapcsolatban a szociáldemokrata mozgalommal, mikor Budapesten dolgozott lakatossegédként. Bár nagyon élvezte a szakmáját, hamar abba kellett hagynia, hisz 1915-ben behívták katonának, a monarchia seregében kellett harcolnia, majd 1916-ban hadifogságba esett. A Bajkál-tó környékén élt az ezt követendő esztendőkben, 1920-ban Irkutszkban lépett be a bolsevik pártba. Egy évvel később visszajött Magyarországra, tisztviselőként tudott elhelyezkedni szülővárosában. A szociáldemokrata pártból 1925-ben kizárták, majd 1927-ben letartóztatták. Amint kiszabadult, útja Bécsbe vezetett, majd 1930-tól Moszkvában élt. A Kommunista Internacionálé agrártudományi intézetében kezdett dolgozni, de a sztálini terror alatt kirúgták az állásából és kizárták a pártból. Később a szovjet statisztikai hivatalban kapott állást, majd 1940-től a moszkvai rádió magyar adásait szerkesztette.

1944-ben, a Magyar Kommunista Párt egyik vezetőjeként tért ismét vissza  Magyarországra. Az Ideiglenes Kormányban a fölművelésügyi miniszteri posztot kapta meg. 1945 februárjától bő egy évig volt belügyminiszter, majd 1947 és 1949 között az Országgyűlés elnöke volt. 

1948-tól egyre inkább kiszorult a pártvezetésből, mert nem értett egyet a mezőgazdaság agresszív kollektivizálásával. 1950-ben élelmezési, majd 1952-ben begyűjtési miniszter volt. 1952 végétől Rákosi Mátyás helyettese lett. 1951-ben visszakerült a Politikai Bizottságba is. Sztálin halála után, 1953. július 4-én ő lett a szovjet utasításra leváltott Rákosi utóda. 

Nagy Imre miniszterelnöksége alatt viszonylag fellélegezhettek a magyarok, a kormány számos népszerű intézkedést hozott. Megszűntek a deportálások, a kuláklista, igyekezett helyreállítani a törvényességet, megszüntette a rendőrbíráskodást.

1955-ben Moszkvába rendelték, majd amiért nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, az MDP központi vezetése kizárta soraiból, végül 1955. április 18-án felmentették a miniszterelnöki pozícióból. 

Párttagságát 1956 október 13-án szerezte vissza, majd a nép nyomásának engedve október 23-án, a forradalom kitörésének napján visszavették a pártvezetésbe, október 24-től pedig ismét ő lett az ország miniszterelnöke. 

Első napjaiban csalódást okozott. Igyekezett a forradalom követelését tolmácsolni a pártvezetés és Moszkva felé, de ezzel egy időben a forradalmárok követeléseit is igyekezett mérsékelni. 

A forradalom erősödésével egyre inkább tudott azzal azonosulni, október 28-án tűzszünetet hirdetett, felszólította az orosz csapatokat a távozásra és feloszlatta az ÁVH-t. Amikor újabb orosz csapatok érkeztek, november elsején kimondta az ország semlegességét,  kiléptette a Varsói Szerződésből és kérte az ENSZ támogatását. 

November negyedikén jelentette be a szovjet megszállást, majd a jugoszláv nagykövetségre menekült. November 22-én hagyta el a nagykövetséget, mire a szovjetek egyből le is tartóztatták. 

A Bukaresttől nem messze, északra lévő Snagovba szállították, majd társaival együtt 1957 áprilisában vitték vissza Budapestre, tisztségéről nem volt hajlandó lemondani.

Nagy Imre pere 1958 február 5-én kezdődött, de a tárgyalása csak június 9. és 15. között zajlott, a legnagyobb titokban. Vida Ferenc vezetésével, a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a fellebbezés lehetősége nélkül 1958. június 15-én halálra ítélte, Nagy Imre nem kért kegyelmet. Másnap 1958. június 16-án a Budapesti Fegyház és Börtön udvarán Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt kivégezték. A holttesteket a helyszínen temették el jeltelen sírba. Később, 1961-ben, az Új Köztemető 301-es parcellájába helyezték el, arccal a föld felé, a sírköveken álnévvel. 

1989. június 16-án több mint negyedmillió ember előtt, a Hősök terén, ünnepélyes újratemetésük az Új Köztemető 301-es parcellájában került sor. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989 július 6-án a halálos ítéletet hatályon kívül helyezte, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.

1996. június 6-án, a Vértanúk terén avatták fel Nagy Imre szobrát. A szobrot Varga Tamás faragta. 2006-ban a forradalom ötvenedik évfordulóján avatták fel a Nagy Imre Termet, a néhai miniszterelnök dolgozószobáját.   

(MTI)