Lám-lám, ahogy azt a ballib médiapróféták már évek óta megjövendölték: megfeszíttetett, meghala és eltemettetett Dull Szabolcs, az Index főszerkesztője, a függetlenobjektivitás legújabb messiása.

Kora délután robbantotta az internetet a hír, hogy a főszerkesztőt a tulajdonos arra hivatkozva, hogy „nem volt módja versenyképesen irányítani a lapot” (vagyis feltehetően elmaradtak a számok és bevételek), elbocsátotta, Dull pedig egy szívhez szóló üzenetben búcsúzott a szerkesztőségtől: „én megmondtam”.

Egész pontosan:

„Nem véletlenül érezte az Index szerkesztősége veszélyben magát, és nem véletlenül döntöttem úgy, hogy átállítom a szabadságunkat jelző barométert. Mindvégig az Index szerkesztőségének érdekeit tartottam szem előtt, ahogy ez főszerkesztőként kötelességem is volt. Az elmúlt hetek eseményei még jobban meggyőztek arról, hogy Magyarországnak szüksége van egy olyan lapra, ahol nem lopakodó külső erők határoznak arról, mi kerüljön az újságba és kik csinálják azt az újságot. Ahol az egyetlen cél az olvasók tájékoztatása. Ahol nincs felső, kiismerhetetlen politikai vagy gazdasági akarat. Ahol szabadon, függetlenül lehet dolgozni” – szól a „kamuőszinte” búcsúlevél.

Ennél az ikonikus mondatnál már csak az egyik olvasó fogalmazta meg jobban érzéseit a lap felé:

A probléma ezzel az, hogy de.

És ez a legnagyobb hibája és egyben erénye is az Indexnek: lényegében ízig-vérig balliberális lapként sikerült úgy az ország legolvasottabb lapjává válniuk, hogy a lakosság ellenzéki részének jelentős része is megveti azt az ideológiát, amit képviselnek. Emiatt le a kalappal előttük.

Nagyjából egy fél ország, de legalábbis egy főváros gondolja úgy, hogy

De nem úgy van.

És ezt most hadd szemléltessem csupán egyetlen témán keresztül. Az Indexen szombaton este 21:51-kor megjelent egy írás „Jelöletlen egyenruhások jelöletlen kisbuszokkal szállítottak el portlandi tüntetőket” címmel, és ebben az egy cikkben benne van minden, ami probléma az ország legolvasottabb portáljával.

Az Index másfél hónapja veszélyes játszmába kezdett: az Antifa – egy konkrétan több országban terrorszervezetként nyilvántartott, kimondottan, kendőzetlenül marxista ideológiát valló mozgalom – mosdatásába és hazánkba importálásába.

Hogy jobban értsük, az Index problémája az Antifával az, hogy annak az ideológiai útnak, amin ugyanúgy halad a nagyjából minden balliberális párt a nyugati világban, alapvető működtető ereje az, hogy

Aztán persze mindig lesz egy újabb állomás: először melegházasság, utána gyerekvállalás a melegeknek, aztán a transzneműeknek jogi nemváltás, majd gyerekeknek hormonterápia, transzneműség után transzkorúság, végül a pedofília normalizálása.

Vagy nem hiszed, hogy a pedofíliát már komoly mozgalmak próbálják az Egyesült Államokban normalizálni?

Sajnos ettől még nem lesz kevésbé igaz.

De a magyar közvélemény még nem tart ott, hogy ezt befogadja, mert a lakosság „érzékenyítése” négy lépéssel le van maradva Amerikától, és ha ilyen információk eljutnak az enyhén baloldali magyar szavazókhoz, akkor megkérdőjelezik, hogy milyen irányba is megy mondjuk a genderlejtő, és esetleg még megállnak annak az első lépéseinél.

Ugyanez igaz az Antifára: amit a Momentum most kezdett meg a cigánysággal különböző civil szervezeteken – pl. az Autonómia – és Facebook-oldalakon – pl. No Pasarán – keresztül, annak a 20-30 évvel előrehaladott állapota zajlik most Amerikában.

Mert elég ránézni, hogy hova jutott 75 év megszakítatlan progresszió után Svédország.

Antifaügyben például eddig is feltűnő volt az Index hallgatása. Mondjuk nem hozták le, hogy

• antifasiszta tüntetők jóval több feketét öltek le az elmúlt hónapokban, mint a rendőrség az elmúlt években;
• hogy lemészároltak egy fiatal anyukát, Jessica Doty-Whitakert, miután azt mondta nekik egy vitában, hogy „All Lives Matter”;
• vagy hogy egy 8 éves kislányt lőttek szitává, mert az anyukája egy autóval behajtott annak a Wendy's étteremnek a parkolójába, ahol ők épp ligetet védtek;
• vagy hogy egy szintén 8 éves srác kapott tőlük halálos lövést, aki a szülei házából akart átszaladni a nagypapájához;
• vagy hogy felgyújtottak egy házat, amiben egy (fehér) kisbaba is volt, és a kiérkező tűzoltókat ennek ellenére nem akarták beengedni menteni;
• vagy hogy antifasiszták egész konkrétan pénzt osztanak fekete srácoknak, hogy rongáljanak és pusztítsanak;
• vagy máshol ugyanilyen fehér antifa aktivisták fegyverzik fel a fekete lakosságot;

...és még írhatnám a listát oldalakon keresztül azokról, amiket az Index nem írt meg.

De egy dolog, hogy elhallgatnak nekik nem tetsző dolgokat, az még csak passzív támogatás, szombat este viszont ebben a cikkben már egész konkrétan mosdatták őket: a portlandi tüntetők felgyújtottak egy épületet, tudva, hogy ott emberek vannak. Egy másiknál pedig órákon keresztül próbálkoztak ugyanezzel,

Jelenleg azon sírnak, hogy az egyenruhás katonák jogszerűtlenül, jelzés nélkül tartóztatták le őket.

Összevetésképp: mikor 2017-ben a charlottesville-i szoborcsatában összecsapott a szélsőjobb és a szélsőbal, akkor egy autós belehajtott a balos tüntető tömegbe, és egy 32 éves nő életét vesztette, mi több cikkben is beszámoltunk az esetről.

Megszámoltam: egyetlen – egyébként nem erről szóló – cikkben volt egy mondat a kislányról, Secoriea Turnerről, de ott is elmismásolva, hogy tulajdonképpen minek is lett az áldozata.

De miért lehetünk mérgesebbek az Indexre, mint a 444-re, Mércére, Qubitra és a hasonló libtard blogokra?