A közösségi média felbukkanása óta a permanens kampány időszakában élünk, amikor nem válik el egymástól a kormányzási – nyugalmi – időszak a kampányidőszaktól, és minden nap úgy telik el, mintha három napon belül választást tartanának.

Az aktuális Nagyon Fontos Téma

Emiatt bizonyára neked is feltűnt az a gyakorlat az ellenzéki térfél sajtójában, hogy nincs olyan pillanat, amikor ne adnának egy-egy aktuális témát a kormányt gyűlölni vágyó követőknek, amin utána ők dühönghetnek csámcsoghatnak hetekig. Ezeknek az aktuális Nagyon Fontos Témáknak van néhány ismérve:

• Korábban nem igazán hallottál a problémáról tőlük, és később sem fogják firtatni – avagy keress cikket a fehérorosz választásról 2020 előtt, vagy a rabszolgatörvényről 2018 után.
• Általában két-három hétig futtatják őket – amíg nem válnak unalmassá – majd újat kezdenek – mint az átlagos egynyári slágereket a rádiók, vagy filmeket a mozik.
• A régit – mivel pár hét alatt általában kiderül, hogy vagy kamuztak, vagy csúsztattak – úgy dobják, mintha sosem történt volna meg, esetleg hetekkel később valahol a lap alján kiadnak valami pontosítást.

Azalatt a két hét alatt viszont, amíg az a hír a Nagyon Fontos Téma, lényegében

És persze mindenki az aktuális szakértője lesz az aktuális témának. Lényegében másról sem szól onnantól kezdve az a két heted, mint arról a Nagyon Fontos Témáról – feltéve, hogy nem törlöd magad az internetről és dobod ki az mobilod a picsábakukába.

I. június eleje: Black Lives Matter

Erősen kezdődött a nyár: egy amerikai városban rendőri intézkedés közben megfulladt egy helyi fekete bűnöző, az antifasiszták pedig válaszul megkezdték a világforradalmat és felgyújtották szinte az összes nyugati várost.

Nos, ez valahogy nem ütötte meg a ballib sajtó ingerküszöbét, mint ahogy az sem

Ehelyett megismerkedhettünk Szt. George Floyddal, a jó útra tért szelíd latorral, a gonosz és rasszista zsarukkal, a bátor antifasiszta mozgalommal, a „többnyire békés” szabadságharcosokkal, akik fel mernek szólalni az elnyomó Donald Trumppal szemben, az elnyomóan rasszista amerikai kapitalizmussal, és a diktátorral, aki be merészeli vetni a szövetségieket, hogy megvédje a civil lakosságot.

A baloldal legnagyobb ferdítése pont arról a Csázról készült, amit hippifesztiválnak próbáltak beállítani pár nappal azelőtt, hogy a rendőrség végül bezárta a sok tömegverekedés, lincselés, nemi erőszak és az első néhány haláleset után.

Miután rettentő kevés embert vonzott be a magyar tüntetés, és még az ellenzékiek is egyértelműen a mozgalommal ellenszenveztek, a sajtó lejött a témáról, és a nyár további részében inkább hallgattak róla.

II. június vége: A Lánchíd

Emlékszünk még, hogy június első két hetében minden oknyomozás a lánchíd körül forgott, milyen állapotban van, életveszélyes, mindmeghalunk, Karácsony Gergely fához láncolja magát, stb.

Lényegében valamilyen misztikus módon végül a kormány hibája lett, hogy az egyébként hatalmas tartalékkal rendelkező fővárosi önkormányzat nem tartotta magát az előző hivatal ütemtervéhez, kicsúszott az időből, új tendert időben nem írt ki, és állnak a munkálatok.

Mivel akkoriban külföldön egy hónapig minden a már említett okokból elhallgatandó BLM-ről szólt, kénytelenek voltak kreálni egy problémát, és így született a Lánchíd-offenzíva:

- sírta el Karácsony Gergely az Indexnek, amit a lap ilyen formában, csupa nagybetűvel közölt.

Két hétig másról sem szólt az életünk, csak erről, egy sajtótájékoztatón még a – nyilván erre a témára minimális rálátással rendelkező – külügyminisztert is képes volt az egyik lelkes indexes sajtómunkás megkérdezni.

III. július eleje: Kaleta Gábor

A pedofil perui nagykövet ügye június legvégén, július legelején élesedett, mikor kiderült az a valóban felháborító ítélet, amit a bíróság szabott ki rá – félmillió forint több ezer pedofil képért.

Az üggyel kapcsolatban itt a baloldali és jobboldali vélemény megegyezett, azzal az apró különbséggel, hogy a ballib sajtó egyértelműen próbálta megjátszani azt a kártyát, hogy az átlag ember fejében a bírói és a végrehajtói hatalom összemosódik, és nincs tisztában azzal, hogy egyébként a bíróságon a mai napig baloldali uralom van – a Kúria például leggyakrabban épp a kormány ellen hoz ítéletet. Ez egyébként egy érdekes ingajáték, mert

Ezt a pálfordulatot egyébként idén 58 napon belül sikerült abszolválnia a baloldali sajtónak.

Kaleta Gábor ügye értelemszerűen kínos volt a Fidesznek is, de ugyanolyan kínos lehetett volna a baloldalnak is, hiszen a volt nagykövetet eredetileg ők emelték státuszba, és 6 éven keresztül dolgozott a gyurcsányi külpolitika élvonalában.

IV. július vége: Az Index-passió

Július végén egyetlen hétnek elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a jobboldali sajtó átvegye a kezdeményezést, de ez csak szűk három napig sikerült:

• hétfőn kiderült, hogy Lengyelországban újrázni tudott a jobboldal,
• kedden hajnalban Orbán Viktor történelmi győzelmet ért el az uniós csúcson,
• délután megjöttek az első igazán biztató népesedési adatok, amik igazolták a kormány családtámogatási politikáját,
• szerdán pedig a Momentum szaladt bele rövid történetének eddigi legnagyobb botrányába, mikor Kádár Barnabás Facebook-posztját, amiben a nyugdíjasok szavazati jogának megvonását javasolta, megosztotta az egész pártszervezet. 4-0.

Sajnos ez a hét sem úgy vonult be a sajtótörténelembe, mint a a német-brazil 7-1, mivel csütörtök délután az ellenzék kijátszotta az aduját – a lehető legpontosabb időzítéssel – és

Innentől kezdve nyilván elérték, hogy semmi másról ne szóljon a következő két hét, mint az Index elhúzódó halálával és a gonosz Orbán Viktorról, aki gonosz, és diktátor is, és nem tűri az ellenvéleményt.

Mindenhonnan ömlött a „nincs másik_” aztán a „legyen másik_”, aztán a „lesz másik_”.

Az Index új főszerkesztője ugyanis ugyanúgy liberális pedigrével rendelkezik, mint az egész új újságírói brigádja, ráadásul az régi indexesek is csinálnak új Indexet. Úgyhogy egy függetlenobjektív helyett most kettő lesz.

V: augusztus eleje: Drága a lángos mert Lölő

Összességében az augusztus eleje volt a legnyugisabb időszak.

Az elején még természetesen kitartott az Index téma, és közben óvatosan beszivárgott a „drága a Balatonon a lángos” és „csak a partszakasz néhány százaléka szabadstrand” mert „Mészáros Lőrinc felvásárolja az egész tavat”.

Nyilván a lángos mindig drága volt a Balatonon, eleve az egész partszakasznak csak a kis része strand - akár szabad, akár fizetős -, és szinte minden településen van szabad partszakasz.

Ráadásul az emberek sem kaptak rá annyira a témára, mert inkább ették a túlárazott lángost a nem létező szabadstrandokon, minthogy hülyeségeket olvassanak, úgyhogy a téma hamvában holt. A Momentum azért mepróbálta belőle kihozni a maximumot, mikor aláírás-gyűjtésbe kezdett.

VI. augusztus közepe: Lukasenko veri a tüntetőit, mert Orbán Viktor

Az igazi kampányidőszak augusztus közepén kezdődött.

Egy hét lángosozás után Lukasenko megnyerte a Fehérorosz választást (vagy elcsalta), majd az ellenzék vezetője Litvániába menekült, és hatalmas tüntetéshullám vette kezdetét.

Az ellenzéki média – ami korábban egyetlen fehérorosz választásról sem számolt be – hirtelen úgy érezte, hogy napi 36 órában kell a helyzetről tudósítania, és

Akivel a miniszterelnöknek egyébként egy-két udvarias megnyilvánulást leszámítva semmilyen szorosabb kapcsolatban nincs. De mivel „orosz is, putyin is és diktátor is, biztos Orbán haverja” gondolta az átlag ellenzéki, és rákattintott a haragos emodzsira valamelyik cikk alatt a kétezerből.

VII. augusztus vége: Genderháború

Természetesen menetrendszerűen érkezett a Pride is mint téma: az ellenzék kitűzte szinte minden városházára a szivárványos zászlót, a Mi Hazánk levette, mi természetesen ennek örültünk, és erről szólt az államalapítás ünnepe helyett minden is.

Ezt talán annyira nem kell felemlegetni, a témában született összefoglaló cikkünket itt olvashatod:

VII. lezárás: Szijjártó nyaralt

Amint véget ért az ízlésesen augusztus 20-ra időzített Pride-hét, rögtön jelentkeztek az új témával, és a nyarat ez klasszikussal zárták: elővették a „miért nyaral a politikus úgy, mintha ő is ember lenne” témát. Sosem lehet megunni, legalább évente előjön:

• Miért Skodát vesz az állam a kormánytagoknak, miért nem Suzukit?
• Miért iPad, miért nem Auchan sajátmárkás tablet?
• Miért nem turizott öltönyben megy a csúcstalálkozóra a miniszterelnök, ha viszont szar öltönyben megy, akkor a hajaismijen?
• Miért magánrepülőn megy? Miért első osztályon utazik? Miért repülőn megy nyaralni (sic)? Vonatozzon helyjegy nélkül, két vagon között.

Most Szijjártó nyaralásán készült egy kép, amin a korrupt politikus a következő bűnt követte el: ült és beszélgetett. Durva.

Ugyanakkor itt említsük meg, hogy a baloldali újságírás csúcsát ma az jelenti, hogy