Az átlagos tinédzser eltitkolja a szülei elől, hogy milyen oldalakat látogat az interneten, de azért jó, ha tudjuk: egy felmérés szerint a 13–17 évesek 7%-a néz pornót napi szinten, 57%-uk pedig havonta biztosan.

Minden családban vannak tabutémák, egy átlagos családban pedig a szex pont ide tartozik. A tabuk, a titkok viszont határképzőként működnek a család rendszerén belül, így csak távolságot teremtenek a családtagok között. Ha valamiből tabut gyártunk, az egy tiltott, szégyenteljes valamivé válik, aminek említésébe is bele lehet pirulni. Hiába kellemetlen beszélni egy-egy témáról, néha muszáj. A gyerekek ugyanis eléggé találékonyak, ha a szülőtől nem kapnak választ, vagy – még rosszabb – nem is kérdezhetnek, akkor majd felvilágosítják ők magukat. A szex terén pedig a legkönnyebben, leggyorsabban elérhető „felvilágosító eszköz” pedig nem más, mint a pornó.

Egy alsós iskolai osztályban már az számít kirívónak, ha egy gyereknek nincs okostelefonja. Ha pedig a szülő azt gondolja, hogy mindent megtett a biztonságos internethasználat érdekében (szülői felügyeletet szolgáló alkalmazások, felnőtt-tartalom szűrése, korlátozott internethasználat otthon), akkor még mielőtt a saját vállát veregetve hátradőlne, jusson eszébe „Pistike”. Minden osztályban vagy focicsapatban van egy Pistike, akire nem figyelnek oda annyira a szülei. Vagy van egy nagyobb tesója, aki már „mindent tud”, és ő nem figyel oda rá annyira. Pistike így könnyen lát és hall olyan dolgokat, amelyeket még nem biztos, hogy ért, vagy a helyükön tud kezelni, amelyek felzaklatják, és amelyeket feltétlenül meg akar osztani a társaival. Pistike ezért röhögve mutogatja az órák közti szünetben a pornóvideókat, aztán jól megbeszélik egymás között, hogy mit is láttak. Egy átlagos gyerek, akinek a szexuális nevelésére nem figyelnek oda otthon, vagy egyszerűen azt gondolják, nincs még ennek itt az ideje, vagy tabu otthon a szex témája, ekkor lát először meztelenkedést, ez az első információja és benyomása a szexről. Ha pedig otthon nincs meg a biztonságos, őszinte légkör, ha tabu a szex és úgy általában az emberi test, akkor nehezen osztja meg szüleivel a látottak miatti frusztrációját, félelmeit, kérdéseit. Helyette inkább „felvilágosítja magát”, megbeszéli a látottakat a hasonlóan érett társaival – ami mondjuk ki: természetes. A gyerekek kíváncsiak, az emberi test pedig érdekes, furcsa és izgalmas, ráadásul mindenkinek van egy, így a működését nehéz eltitkolni bárki előtt.

A pornóval az a baj, hogy nagyjából zéró köze van a valósághoz, és tele van erőszakkal. Viszonylag ritka, talán nem is létezik, mindenesetre nem a legkeresettebbek közé tartozik https://www.pornhub.com/insights/2019-year-in-review#countries az a soft verzió, amikor a fiú megismerkedik a lánnyal, randiznak párszor, kialakul egy meghitt, bizalmas, intim kapcsolat közöttük, majd pár randi után, kölcsönös beleegyezéssel, szerelmeskednek. A pornó általában rögtön a lényegre tér, a szereplők testi adottságai általában köszönőviszonyban sincsenek a valósággal és a természetességgel, a női szereplő a legtöbb esetben kiszolgáltatott helyzetben van, miközben eljátsza, hogy azt is élvezi, de csak azt igazán, ha gyakorlatilag megerőszakolják. A gyerek, aki a pornón keresztül találkozik először a szexualitás témájával, pedig azt gondolja, ez a természetes. Irreális elvárásai lesznek maga és az ellenkező nem felé, miközben azt tanulja meg, hogy tök oké szétalázni a partneredet szex közben. A pornó szexuális analfabétákat nevel a fogyasztóiból, a képernyőn ugyanis nem feltétlenül szexi megmutatni, mi vonzó és izgató valójában – pláne, hogy ez mindenkinek más –, de ez még a jobbik eset. Rosszabb, de sajnos általános esetben normalizálja a fogyasztóiban az erőszakot, a durvaságot, így aki pornón szocializálódik, sokkal nagyobb eséllyel követ el abúzust, miközben azt gondolja, hogy teljesen természetes és normális, amit csinál – hiszen a képernyőn azt látta, hogy a nők ezt élvezik.

A szexuális nevelés, testtudatosságra nevelés terén mégsem az a legfontosabb, hogy a szülő védje a gyerekét a pornótól. Nem szerencsés, ha lát ilyet a gyerek, de a legtöbb esetben elkerülhetetlen, hiszen már az utcán is találkozhat irreális és túlzó szexuális tartalmakkal – gondoljunk csak az olyan reklámokra, ahol a sajtot is meztelen női testtel akarják eladni. A legjobb megelőzés az lenne, ha már egészen pici kortól tudatosságra nevelnénk a gyerekeket, és ez nem a szexuális, hanem a testi tudatossággal kezdődik.

Azt, hogy vannak intim testrészek, ahova senki nem nyúlhat beleegyezés nélkül, már egy kétéves gyereknek is meg lehet tanítani. Ez az úgynevezett bugyiszabály, aminek a lényege, hogy azt a testrészt, amit bugyi vagy a trikó fed, csak és kizárólag beleegyezéssel lehet megérinteni. Ugyanezzel a szabállyal megtanítható egy egészen pici gyereknek az, hogy a titkok között is van különbség. Lehetnek titkai, mondhatja azt az ovis gyerek, hogy most kopogj, ha bejössz az ajtón, nem kell mindenkivel mindent megosztani, de vannak rossz titkok is. A rossz titkok feszítenek, nem tudunk tőlük enni, aludni, játszani. Ha pedig valami rossz történt a gyerekkel, valaki bántotta, és hallgatásra kényszeríti, azt nem szabad titkolni. Mindezzel együtt tudatosságra és bátorságra is nevelhetjük a gyereket, a nemet mondás képességére, ami rengeteg rossz élménytől megmentheti, és az alárendelődéstől is.

Ha tudatosan neveljük tudatosságra a gyereket, ha megtanítjuk neki, hogy a teste az övé, és nem kell mindenkinek odaadnia, egy puszira sem, egy simogatásra sem, még éppen a nagymamának sem, ha nincs hozzá kedve, és ettől nem kell rosszul éreznie magát, akkor ha a testet a végletekig tárgyiasító pornóval találkozik, az sokkal kevésbé fog hatni rá. Egy tudatosult, egészséges testkép a hozzá társult megerősített önbizalommal és önértékeléssel felül tudja írni mindazt a hatást, amit a pornó egyébként kiválthat. Ha pedig megvan az otthoni biztonságos, őszinte légkör, akkor meg lehet beszélni a látottakat, fel lehet tenni a kérdéseket, és mindezzel megelőzhetjük, hogy a gyerekben akár évekig elnyúló szorongás alakuljon ki.