Ha szóba kerül a jóga, a legtöbben azt gondolják, hogy nőknek való hajlongásról, egyszerű nyújtásról vagy esetleg szektás napimádatról van szó, miközben a valóság egészen más. Igaz, hogy mára már komoly biznisszé vált, egy pár hetes gyorstalpalóval szinte bárkiből lehet jógaoktató, és annyi fajtáját találják már ki, amennyit még el tudnak adni a piacon. A tradicionális jóga – ami kevésbé az Instagramon jól mutató pózokról szó – viszont ennél mélyebb, ráadásul testnek és léleknek egyaránt „csodaszer” lehet.

Az orvostudomány már régóta foglalkozik a jóga – mint légzéssel kombinált testmozgás (vinyasa) – jótékony hatásaival. A jógapózok, vagyis ászanák olyan mélyizmokat is megmozgatnak, amiket egy egyszerű konditermi edzés vagy futás során nem használunk. A letapadt izmokat lazítja, serkenti a vérkeringést, az úgynevezett ujjaji, vagyis mély, garatot összeszűkítve történő, áramló légzés pedig bizonyítottan csökkenti hosszú távon is a magas vérnyomást. A jóga az ősi indiai kultúrából származó tradíció, és mint ilyen, rengeteg olyan szabálya van, amit a modern világban élő európai ember számára képtelenség lenne betartani. A rendszeres gyakorlás viszont pontosan azzal a megfoghatatlan, de mindenkit érintő méreggel tud szembeszállni, amit leegyszerűsítve csak stressznek hívunk.

A stressz általánosságban még nem jelent valami rosszat, de mindenképpen igénybe veszi és eredeti egyensúlyi állapotából kibillenti a szervezetet, alkalmazkodásra kényszeríti. Mindennapjaink során rengeteg hatás, ún. stresszor vált ki belőlünk valamilyen stresszreakciót, van olyan is, amit már észre sem veszünk, annyira hozzászoktunk. A stressz egyébként nem valami céltalan, pusztán a bosszantásunkra kitalált negatív hatás, hanem van célja is: mégpedig az éberség fenntartása. Furcsamód még „jó stressz” is létezik: az eustressz szintén megterheli a szervezetet, de aztán jó érzéseket és hatást vált ki, a megterhelés után ugyanis van feloldási lehetőség és jutalom. Ilyen például egy kihívás a munkahelyen, egy vizsga, amire sokat kell tanulni, egy próbatétel, amit aztán sikerül megoldani. A „rossz stresszből”, vagyis distresszből is jut éppen elég mindenki számára, erre pedig a szervezet hormontermeléssel válaszol. Az antistressz-hormon egy ideig védekezik a negatív hatások ellen, de hosszú távon ki tud merülni, ez pedig a szervezetünk kimerüléséhez és megbetegedésekhez vezet. Rengeteg tanulmányban vizsgálták már azt, hogy az ősi tradicionális mozgáson és légzésen alapuló jóga hogyan és milyen mértékben tud hozzájárulni ahhoz, hogy a mindennapjainkat megkeserítő stresszel és szorongással szembeszálljon; de kutatások szólnak arról is, hogy a stressz okozta betegségeket hogyan tudja gyógyítani a rendszeres jógagyakorlás.

Aki attól félne, hogy a jógaórán keleti vallásos térítés is jár a mozgás mellé, megnyugodhat: a legtöbb jógastúdióban főleg a mozgásra koncentrálnak, a tradicionális, esetlegesen filozófiai csepegtetéssel járó órákat és oktatókat külön keresni kell. Egy jól képzett jógaoktató pedig tartani fogja magát a jóga szigorú szabályaihoz, amit a tiltások és előírások rendszere, vagyis a jamák és nijamák szigorú betartása jelent. Ez a rendszer egyébként meglepően hasonlít a keresztény vallásban is ismert parancsolatokra, világszemléletre. A jamák és nijamák olyan elvek, amiknek célja egy olyan etikai kód felállítása, ami lehetővé teszi, hogy az emberek erkölcsös életet élhessenek. Egy jógaoktatónak pedig különösen fontos ezeket követnie, hiszen tanítóként hatalmas felelőssége van.

A jógával kapcsolatos egyik tévhit, hogy ez csak egy mozgás, ami a testiségről szól. Különösen romboló munkát végzett ezen a téren Bikram Choudhury, a bikram jóga alapítója. Bikram egy magáról elnevezett új jógairányzatot hozott létre remek üzleti érzékkel: tanulni csak tőle lehetett a módszert, stúdiót pedig csak az ő beleegyezésével lehetett nyitni. Bikramról később kiderült, hogy szélhámos és komoly zaklatási perekbe is keveredett: tanítványait kihasználta, visszaélt módszereivel és a tradicionális jóga tanításaiból – az erkölcsi rendszerből – mindent megszegett. Egy jógaórán, ahogy más „edzésen” is, elkerülhetetlen, hogy a tanító segítsen, megigazítson, javítson egy pózt, esetleg belesegítse a gyakorlót. A jóga egyik fő elve közé tartozik ezért a nem ártás elve, vagyis az ahimsza. Ez azonban nem csak a jógaórán alkalmazandó, hanem az élet más területein: az ahimsza arra tanít, hogy úgy éljünk, hogy közben ne ártsunk vele senki másnak. A másik ilyen fő tanítás – amit Bikram nyilvánvalóan megszegett – a nemi élet szabályozása, vagyis a brahmacsarja. Ez lényegében a „Ne paráználkodj!” és a „Felebarátod házastársát ne kívánd!” parancsoknak megfeleltethető tanítás.

A jógában – ha azt szakképzett oktatótól tanuljunk – túl sok veszély tehát nem leselkedik, sőt: a hatásai hosszú távon az életet is meghosszabbíthatják. Attól sem kell félni, ha valaki kötött, a hajlékonyság majd alakul a gyakorlások számával. Ahogy az ashtanga jóga tanítója, Sri K. Pattabhi Jois mondja: Gyakorolj, a többi jön magától!