„Katika beteg, már megint orvoshoz kell menni vele. Az orvos szerint a leletek negatívak, de hát én tudom, hogy beteg és segítségre van szüksége!” – nagyjából így hangozhat egy Münchausen by proxy szindrómás anya érétkelése gyerekéről. A Münchausen szindróma sajátossága, hogy valaki betegnek hiszi magát, ezt pedig orvosi vizsgálatokkal igyekszik bizonyítani sokszor valódi tüneteket okozva magának. A Münchausen by proxy pedig egy kivetítés: ilyenkor az érintett valaki másnak – általában az anya a gyerekének – valódi tüneteket is okoz, megbetegítheti, hogy aztán az okozott betegséget orvosi vizsgálatokkal igazolja. Ebben az esetben a gyerek megbetegítése az anya számára előnnyel jár, hiszen megteremti magáról a hősiesen gondoskodó szülő képét, amiért aztán bezsebelheti az elismerést, figyelmet. A „gyerekét hősiesen ápoló anya” szerep aztán szépen lassan identitássá válik, amiből mind az érintett anya, mind a gyerek nem vagy nehezen szabadulhat.

Az egészen extrém esetektől (anya szerint a gyereke leukémiás, a haját is leborotválta) a hétköznapibb, kevésbé észrevehetőkig terjedhet ez az állapot. Gyakori például a kivetített evészavar, amikor az anya – különböző módokon – kényszeríti gyerekét, hogy azt a diétát kövesse, amit ő is. A Münchausen by proxy nem egyenlő a hipochondriával, még annak kivetített változatával sem, bár ha az anya viselkedése már kóros szorongást mutat azzal kapcsolatban, hogy a gyerekének valami baja lehet, az hajlamosíthatja is arra, hogy tüneteket is okozzon neki és kialakuljon az orvosok megtévesztését magában foglaló Münchausen by proxy állapot. Mivel pedig ez az anya identisává válik, folyamatosan előidézi a betegség állapotát gyerekénék: ha elmúlik a „betegség”, akkor kreál újat, hiszen ez őróla szól: éreznie kell a figyelmet és egyéb előnyöket, amiket gyereke „betegségén” keresztül megkap. Bár a kivetített Münchausen szindróma egyértelműen gyermekbántalmazás, az ilyen anya is valószínűleg valamilyen „lelki sérülés” miatt teszi ezt gyerekével. A hazugságokkal és a fenntartott ápolással magához láncolja, mert így valakivel megélheti a szoros kötődés illúzióját, amit valószínűleg mással nem sikerült. Persze attól még, hogy viselkedése visszavezethető valamilyen logikusan érthető ok-okozati összefüggésre, ez még nem menti fel az alól, hogy gyermekének maradandó mentális és fizikai károsodást okoz viselkedésével.

A Münchausen by proxy szindrómában az is előfordul, hogy az anya nem okoz valódi tüneteket gyerekének, „csak” befolyásol vizsgálati eredményeket (például vért csepegtet a vizeletmintájába). Az is gyakori, hogy beképzeli a betegségeket, vizsgálatról vizsgálatra hordja gyerekét, ahol olyan tünetekről számol be, aminek csak ő volt a tanúja. Gyakori, hogy asztmás roham vagy epilepszia miatt viszik orvoshoz a gyereket, ezen betegségek diagnosztizálása ugyanis nem mindig könnyű még valódi tünetek mellett sem.

A Münchausen by proxy az anya „betegsége”, de annak áldozata a gyereke, ezért nem elég az anyának segíteni. Bár szélsőséges esetben odáig is eljuthat az anya, hogy akár a halálát okozza gyerekének, de ha ez nem is következik be, a gyereke így is folyamatos fizikai és lelki megterhelésnek van kitéve, ami miatt életre szóló traumákat szerezhet.