Az elmúlt évek egyik komoly problémájává vált már az óvodás korúak körében is a túlzott képernyőhasználat. Hosszútávú káros hatásairól rengeteg tanulmány készült, a kutatók azt javasolják, kétéves kor előtt egyáltalán ne nézzen a gyerek képernyőt, utána is csak fokozatosan vezessük be a gyerek életébe ezt a függőséget okozó szokást. Az új helyzet, amit a járvány hozott el a gyerekek életében, a legtudatosabb szuperanyukáknak is megoldhatatlan: hogyan lehetne korlátozni a képernyőhasználatot a gyerek életében, ha mindent – az iskolát, a kortársakat, a családtagokat – is ezen keresztül ér el? Rövid távon ható praktikák állnak csak rendelkezésre a hosszú távú megoldások helyett, miközben a következmények valóban súlyosak.

A pandémia alatti online oktatás elkerülhetetlen volt, ez azonban órákkal növelte a gyerekek napi képernyőidejét. Persze van különbség a céltalan Tik-Tok pörgetés és az online matekóra között, de pár szempontból mindegy, hogy a gyerek tanulásra vagy az idő értelmetlen eltöltésére használja az okoseszközét: egyre több a látás problémával küzdő fiatal, de az alvászavarok is egyre gyakrabban jelennek meg a tizenévesek körében. A problémát fokozza, hogy az online oktatás után sok gyereknek a kikapcsolódása, pihenése is képernyőhöz kötött. A kicsiket is könnyen leköti a képernyő, ez pedig csábító lehet a szülőknek is, ha pár perc csendet és nyugalmat szeretnének. Érdemes azonban néha más eszközhöz folyamodni: a gyerekek a képernyőn keresztül ugyanis készen kapják az információkat, az agyuk ilyenkor lustul, szinte nulla munkát kell végeznie. A napi szintű, hosszas vagy többszöri képernyőhasználat mellett a fantáziaviláguk – aminek fejlődése elengedhetetlen a kreativitáshoz, de a felnőttkori stabil érzelmi világ és problémamegoldó képesség kifejlődéséhez is – szépen lassan beszürkül, hiszen nincs használatban. A figyelemzavar kialakulása és a kognitív képességek eltompulása szintén a túlzott képernyőhasználat szinte garantált következménye.

A fiatalok érzelmi életére sincs jó hatással a rengeteg képernyőhasználat: Az okostelefonon keresztül minden azonnal elérhető, a barátok is, akik így „mindig ott vannak egymásnak”, nem hiányoznak egymásnak. Az élményeket azonnal megosztják egymással és már az számít furcsának számukra, ha egy barátjuk nem tud azonnal válaszolni egy üzenetükre, mert nem elérhető. Ez az azonnali érzelem és gondolat megosztás azt fogja jelenteni, hogy pillanatokig sem tartalmazzák magukban az érzéseket, így dolgozni sem tudnak vele, nem fogják megtanulni, mit kell kezdeniük egy rossz tapasztalattal, egy negatív érzéssel, hiszen a zsebükben mindig találnak valakit, akivel azokat megoszthatják. Az okostelefonok azt a kényelmes helyzetet teremtik meg a gyerekeknek, hogy bármilyen, számukra kényelmetlen helyzetből és magából a valóságból is, ha azt éppen nem tudják elviselni, könnyen kiléphetnek egy-egy alkalmazás megnyitásával, a virtuális világba való belépéssel. Abban az illúzióban nőnek fel, hogy minden azonnal elérhető, amikor pedig szembe találják magukat a valósággal, ami igényli a türelmet, a bennük kavargó érzelmekkel és a nehéz helyzetekkel való megküzdést, nehezen birkóznak majd meg a feladatokkal.

Az okoseszközök, alkalmazások használata pedig könnyen függőséget okozhat. Ahogy görgeti a gyerek a telefont, pár perc alatt annyi inger éri az agyát, mint egy száz évvel korábban élt gyereket egy hét alatt. A sok inger hatására az agyban dopamin, vagyis „jutalom-hormon” szabadul fel, de egyre több görgetés szükséges majd ahhoz, hogy a feldobottság érzés elérkezzen: kialakul a hozzászokás. A képernyőfüggőség kialakulása és dinamikája tehát pontosan olyan, mint bármilyen más drogfüggőségé.

Ismerve a káros hatásokat, szülő legyen a talpán, aki konfliktus mentesen tudja majd korlátozni gyereke képernyőhasználati idejét. Mégis érdemes vállalni azokat és alternatív időtöltést, figyelemelterelést keresni a gyereknek, főleg, ha van rá bármennyi esély, hogy az online oktatás visszatér még az életünkbe.