Nyolc másodperc. Nagyjából ennyi idő kell egy iskolás gyereknek ahhoz, hogy okostelefonján hozzáférjen erőszakosnál erőszakosabb pornóhoz. Egy felmérés szerint a 13–17 évesek 7%-a néz pornót napi szinten, 57%-uk pedig havonta biztosan. Egy átlagos gyerek, akinek a szexuális nevelésére nem figyelnek oda otthon, vagy egyszerűen azt gondolják, nincs még ennek itt az ideje, vagy tabu otthon a szex témája, ekkor lát először meztelenkedést, ez az első információja és benyomása a szexről. Pedig a pornónak sok köze nincs a valódi szexhez. Az a gyerek, aki a pornón keresztül találkozik először a szexualitás témájával, pedig azt gondolja, az a természetes, amit ott lát, ez után irreális elvárásai lesznek maga és az ellenkező nem felé és normálisnak gondolja majd az erőszakos együttlétet – hiszen azt látja a képernyőn, hogy a nők ezt élvezik. Kétségtelen tehát, hogy a szülők nem úszhatják meg a felvilágosítást, erre pedig előbb kell sort keríteniük, mint azt gondolnák.

A szexuális nevelés nemcsak a szexualitásról szól, a szexualitás pedig nem egyenlő a szexszel. A szexuális nevelés valójában inkább egy kicsi kortól kezdődő testtudatosságra nevelés: ide tartozik ugyanis a személyi higiéné ismerete, de a testünkkel kapcsolatos érzelmi nevelés is a részét képezi.

Az emberek első érzelmi élménye a testükkel kapcsolatban általában a szégyenhez köthető. Már egy kisbaba is felfedezi, hogy ha az intim testrészeihez ér, az kellemes számára, de a legtöbb szülő erre még mindig elutasítóan reagál, zavarba jön és a saját szégyennel átitatott érzéseit adja át gyerekének, mert ő is ezt tanulta a saját szüleitől: „oda” nyúlni nem szabad, nem szép dolog, fúj mit csinálsz. Pedig a kisgyerek ilyenkor még csak ismerkedik a saját testével és egészen ösztönszerű, ártatlan kíváncsisággal éli meg annak felfedezését. Fontos, hogy a szülő ilyenkor elutasítás helyett kedvességgel forduljon a gyerek felé és azt tanítsa meg neki, hogy amikor „oda” nyúl, azt tiszta kézzel tegye, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy ez bár jó, de intim dolog, ezért mások előtt ne csinálja. Így a gyerek első élménye a testével kapcsolatban nem valami rossz, szégyenteljes lesz és az első lépéseket is megteheti a tudatosság útján.

A szexről és nemiségről beszélni világszerte hosszú időn keresztül csak pironkodva lehetett, azzal pedig, hogy tabutéma lett a szexualitás, csak a fals információk, kételyek terjedtek a fiatalok között. Abban a családban, ahol nem lehet beszélni a szexről, vagy misztifikálják a nemiség témáját, az a bizalmi légkör sem tud kialakulni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek merjen kérdezni a szüleitől, ha valami gondja van, vagy ha egyszerűen csak kíváncsi. Furcsa kettős világban élünk, mert a szex és a testiség még mindig sok családban tabu, mégis ömlik ránk és a gyerekeinkre is a szexualitás: lassan nincs olyan reklám, film vagy hirdetőtábla, ahol ne láthatna a gyerek meztelenséget, öncélú szexualitást. Bár a meztelen test megjelenítése önmagában nem feltétlen rossz, már régen átestünk a ló túlsó oldalára, ezt pedig a különböző ideológiai mozgalmak is kihasználják.

Hiába kérdőjelezi meg a genderelmélet az alapvető biológiai tényeket, mégis egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Annyira, hogy például az UNESCO ajánlása szerint is fontos, hogy a gyerekek már egészen pici, óvodás korban találkozzanak a nemváltoztatás lehetőségeivel és az LMBTQ+ mozgalom különböző „színfoltjaival”. De az is elég, ha bekapcsolják a tévét: lassan nincs olyan gyerekfilm vagy mesefilm, aminek ne lenne homoszexuális szereplője vagy legalább egy epizód erejéig ne szerepelnének benne homoszexuálisok – persze kizárólag pozitív szerepben.

Az ilyen ideológiacsöpögtetés legalább olyan káros, mint a pornó: a gyerekek olyan korán találkoznak vele, hogy esélyük sem lesz megkérdőjelezni annak érvényességét vagy normalitását. A szülőktől pedig elveszi azt az alapvető jogot, hogy olyan ideológia és értékek szerint neveljék fel a gyerekeiket, amilyenek szerint ők akarják.