Az „ezek a mai fiatalok” kezdetű szentbeszédre minden korban rákezd a tinikort már háta mögött hagyott felnőtt, aki elfelejtette, hogy ő is volt kamasz, és forgatta párszor a szemét, amikor neki papoltak. A szüleinket féltették a nagyszüleink, mert miniszoknyát és farmert hordtak, minket a mi szüleink, mert túl sokat néztünk tévét, mi pedig a gyerekeinket, mert ellenőrizhetetlen, mi minden zúdul rájuk az okostelefonjukon keresztül. Minden kornak megvolt és meg is lesz a maga veszélye, az pedig tény, hogy az akceleráció nem hagyott alább: a fiatalok, főleg a lányok egyre korábban érnek, de csak biológiai érésről beszélünk, az értelem és érzelem nem tudja felvenni a test tempóját. A mai tizenévesek már a Disney Channelen is túlszexualizáltsággal találkoznak, zsebükben az okostelefon, így nagyjából két kattintással férnek hozzá a pornóhoz, ami után elég unalmas lesz nekik az iskolai felvilágosító óra.

Egy ideális világban a család az a közeg, ahol a gyerek bátran, bizalommal kérdezhet mindenről, a szülők már óvodáskor előtt megtanítják neki a bugyiszabályt vagy a nemet mondást, az iskolai felvilágosítás pedig nem a kellemetlen banán-óvszer mutatványból áll, amit a fél osztály elvihog, a másik fele pedig simán csak nem figyel. De nem ideális világban élünk, tíz év alatt fejlődik annyit a technológia, változik annyit az életünk, hogy a „jó gyakorlatok” elavultakká váljanak. A szexuális nevelés pedig hiába tabu, hiába jön zavarba tőle sokszor még egy gyakorlott védőnő is, ma talán még fontosabb, mint bármikor.

Tényleg azt gondoljuk, hogy egy tízéves még azt hiszi, a gólya hozza a kisbabát? Hogy elég majd valamikor felsőben említést tenni a lányoknak arról, hogy mi is az a menstruáció, és hogyan vészelhetik át ezeket a napokat? Hogy majd a gimiben ráér a szexuális úton terjedő betegségekről beszélni? Vagy hogy az „őrizd meg magad a házasságig, mert a szüzesség a legnagyobb érték” tanítás jelent bármit is a kamaszoknak azon túl, hogy óriási szorongást pakolunk rájuk ezekkel a mondatokkal? Ha riogatunk, ha traumatizáljuk őket az extrém esetekkel, attól majd tudatossá válnak?

Nyissuk ki az ablakot, és nézzük meg, hogyan élnek ma a fiatalok. Visszafelé ugyanis nem vezet út. Ilyen az élet.