Van egy sokak által ismert tréningfeladat, iskolásoktól kezdve vezetőkig elvégezhető bárkivel: az a bizonyos X-Y játék. Egy közösséget két csapatra kell osztani – rögtön ki is alakul a mi és ők érzés – a feladat pedig egyszerű: Nyerjetek, amennyit csak tudtok! Innen következik a praktikum, a játékszabályok ismertetése, egy 4x4-es táblázat felrajzolása, ami aztán egy amőbajátékhoz hasonlóan fog kinézni: ami X és Y stratégiával játszható. A játék lényege, hogy a „versenyzőknek” rá kell jönniük, nem egymás ellen harcolnak, a „Nyerjetek, amennyit tudtok” instrukció akkor követhető leginkább, ha összefognak. Persze szinte kivétel nélkül kialakul a versengés a kettéosztott csapat között és egymás ellen játszanak, az egyik csapat legyőzi a másikat. Tréningeken nyilván mindez alakítható és rá lehet vezetni a csapattagokat az együttműködés útjára, de még így is gyakori, hogy nem sikerül.

A koronavírus most a világ eddig legnagyobb létszámával játszatott X-Y játéka, ma, március 15-én pedig nagyobb jelentősége van, mint gondolnánk.

Minden ország minden kormánya óriási bizonyítási helyzetben van. Van nemzetközi WHO-protokoll, hiába tűnik túlzónak, ha azt követik, nagy baj nem lehet, a felelősség legalábbis oszlik. Szinte lehetetlen előre tervezni, a stratégia, ami ma bevált, holnap már veszélyes lehet. Mérlegelni kell az emberek egészsége és a gazdasági érdekek között, de a hosszú távú következményeket is nézni kell, nincs jó megoldás: ha az egyiket védik, az a baj, ha a másikat, az a baj. A krízis mindenkit nyomaszt, csak utólag lehet okos az ember. És akkor a bomlasztókról még nem beszéltünk.

Itthon a kormány a kezdetektől fogva mást sem tesz, csak stratégiát gyárt, megoldást keres és tájékoztat, a cél pedig világos: a magyar emberek védelme. Biztos, hogy lesznek veszteségek, biztos, hogy mindenkit nem tudnak majd megvédeni és biztos, hogy lesznek, akiknek csalódást okoznak.

Minden játékban vannak csalók. Akik még az íratlan szabályokat is képesek áthágni, mert megvakítja őket a győzni akarás. Az ilyen csalókból nekünk különösen aljasok jutottak: Gyurcsány, Momentum és a csatlós médiájuk. A céljuk a „mi és ők” helyzet kialakítása, szemrebbenés nélkül képesek hazudni, pánikot keltenek, követelőznek, ha pedig „mi” olyat teszünk, amit „ők” követeltek, akkor attól egyik pillanatról a másikra határolódnak el. „Ők”, tipikusan azok a játékosok, akiket nem érdekel a közös érdek, le akarják győzni a másikat és ehhez bármilyen eszközt képesek bevetni. Nekik a koronavírus nem krízis, csak egy apropó, hogy a Fidesz ellen uszítsák az embereket. Elképedve olvasom a hazaárulás szintjéig süllyedő DK-s aktivista Facebook-posztjait, aki azzal viccelődik, hogy ha elkapja vírust, fideszeseket akar majd megfertőzni és az Olaszországban élő perzsa fiújával fordítgat Magyarország-ellenes propagandaüzeneteket. A senkiháziakból álló momentumosok olyan kampányolásba kezdtek, mintha jövő héten tartanák a választást, Gyurcsány pedig turbófokozatra kapcsolt, a rendszeresen bérmálkozó Böszme épp a templomok nyitvatartását támadja.

Március 15. van. Csendes most a nemzeti ünnepünk, de hosszú ideje nem volt ilyen hangos az üzenete. Vigyázzunk egymásra, nyerjünk, amennyit csak tudunk! Bár sok kis csapat vagyunk, de nem egymás ellen játszunk. A hozott szabályok, bár túlzónak tűnhetnek „csak egy durvább influenza” miatt, de értünk vannak. Mert lehet, hogy egy erős szervezet lábon kihordja ezt a vírust, de nem tudni másnak hogyan ártunk vele. Most egy kicsit fel kell nőni, alázatot és fegyelmet gyakorolni. Végső soron böjt van, vallástól függetlenül most mind lehetünk mértéktartóak egy kicsit.