Februártól elérhető a név szerint kereshető pedofil-nyilvántartás: ha valaki esetében felmerül a pedofília gyanúja, a szülők, hozzátartozók és a gyermek felügyeletét ellátók az ügyfélkapun keresztül ellenőrizhetik. Egy újabb lépés, ami nehezebbé teszi a pedofilok számára a rejtőzködést, egy újabb lépés, aminek köszönhetően biztonságosabb világot teremthetünk gyerekeink számára. Nem kérdés, hogy szükség van-e az ilyen szigorú lépésekre, hiszen a gyerekek védelme érdekében el kell menni a falig és a prevenciós intézkedésekre fordítani a hangsúlyt talán a legfontosabb. Minden gyereknek, még akkor, ha már nagy gyerek, joga van a biztonsághoz, a segítséghez, amit meg kell kapnia, akkor is, ha nem tudja pontosan, hogyan is kell azt kérnie.

Minél kétségbeesettebb egy segítségkérés, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy nagy a baj. A napokban nagy port kavart a hír, ami szerint a budapesti Szinyei Gimnázium tanulói úgy akartak lebuktatni egy tanárt, aki elmondásuk szerint többször zaklatta őket, hogy létrehoztak egy álprofilt – akiről a tanár nem tudta, hogy nem igazi – és ahova a tanár fotókat küldött a nemi szervéről. A diákok elmondásuk szerint többször próbálták jelezni a tanárok felé, hogy a tanár valamilyen formában zaklatja őket, de senki nem tett semmit, ezért akarták ilyen formában lebuktatni. Miután kiderült az eset, a tanárt kirúgták, fegyelmi eljárást pedig az álprofilt létrehozó diákok ellen indítottak, az elküldött tanár emberi méltóságának megsértése miatt. Egy szülőknek és a gyerekeknek tartott értekezleten pedig azt mondták, hogy a diákok esetében még következmény lehet az iskolából való elbocsájtás is. Az igazgató nyilvános posztjában kiáll álláspontja mellett, mely szerint a gyerekek nem segítő, „megmentő” céllal folyamodtak a tanár lebuktatásához, ezért szerintük a testületük jó döntést hozott.

Hiába készül rengeteg statisztika nemi erőszakról, zaklatásról, ezek a számok soha nem lesznek pontosak: a legtöbb ilyen ügy ugyanis soha nem derül ki, mert az áldozatok nem mernek szólni. Amikor valaki zaklatás áldozata lesz, nagyon nehéz helyzetbe kerül, ha meg akarja védeni magát: először is bizonyítania kellene, hogy a zaklatás valóban megtörtént, de a legtöbb esetben a zaklató vagy bántalmazó nagyon figyel arra, hogy ne legyen nyoma tettének, így az áldozat nem tehet semmit, sőt, még rosszabbul is járhat az „ujjal mutogatásért”. Amikor egy gyerek válik áldozattá, a helyzet még rosszabb, az elkövető ugyanis a legtöbbször egy közeli hozzátartozó, akihez valamilyen módon kötődik a gyerek, aki minél kisebb, annál könnyebben megy bele, hogy a zaklatás „csak egy közös kis titok” maradjon. Egy hierarchikus helyzetben pedig, amikor egy tanár, edző vagy munkáltató a zaklató, a nagyobbaknak is nagyon nehéz kiállniuk magukért: a függő helyzet ugyanis könnyű terepet biztosít a zaklatónak, akinek egyszerűen nem mernek nemet mondani az áldozatok.

A Szinyei-s diákok, elmondásuk szerint ilyen helyzetbe kerültek, azzal a különbséggel, hogy ők próbáltak segítséget kérni. Amikor pedig „jobb híján” az álprofilos lebuktatást választották, szembesülniük kellett azzal, amivel a legtöbb megszólaló áldozatnak: ez pedig az áldozathibáztatás. Márpedig egy gyereknek – még akkor is, ha már nagy gyerek – joga van a biztonsághoz – az iskolában is. Egy kamasz maga is még csak tanulja a határokat, az élet, a mások és a saját határait és sokszor csak akkor veszi észre azokat, amikor már rég átlépett rajtuk. Persze lehet úgy nézni a Szinyei-s gyerekek „akcióját”, hogy az határsértő volt, de a tanár zaklatása talán nem volt az? Mióta bűncselekmény az álprofil készítése? Vagy, ha egy nemi szerv fotót, amit valaki önként küldött el, tovább küldök a barátaimnak, az lehet ízléstelen (mint ahogy a fotó is), de ettől még nem bűncselekmény. De valakinek az arra irányuló magatartása, hogy fiatalkorúakat környékez meg szexuális ajánlattétellel, hát ott már felmerülhetnek komolyabb jogi szempontok.

Lehet és kell legyen következménye egy diákcsínynek, egy határokat átlépő „megmentő akciónak”, de a következmény nem sértheti a gyerek biztonságérzetét, nem éreztetheti vele azt, hogy neki nem szabad megszólalnia, mert ha segítséget kér, akkor az, akiben bízott, nem áll ki mellette. Van mit tanulniuk a diákoknak ebből az esetből, de nem azt, hogy jobb csöndben maradni, hogy kár őszintének lenni, hogy érdemes csendben tűrni, ha valaki bántja őket. Azt kellett volna megtanulniuk, hogy lehet nemet mondani, hogy van értelme szólni és segítséget kérni, mert komolyan veszik őket. Mert most éppen a Szinyei-s diákokról van szó, de az ő esetükből mások is tanulnak, ezért nem mindegy, hogy hogyan is ér véget ez a történet.

Óriási előrelépés, hogy épül a jelzőrendszer, hogy már név szerint is kereshető egy pedofil: így mérsékelni lehetne annak az esélyét, hogy az ilyen és hasonlóan szexuális határokat átlépő „tanárok” még egyszer gyerekek közelébe kerüljenek. De amíg a gyerek szavát semmibe veszik, amikor segítséget kér és az elkövető büntetlenül megússza, addig még van teendő bőven a gyerekeink védelme érdekében.