Koraszülöttnek nevezzük azokat a babákat, akik a 37. gesztációs hét előtt jönnek világra. A korábban érkezett csecsemők szervezete még nem úgy működik, mint az érett, időre született kicsiké: születési súlyuk alacsony, 2500 gramm alatti, tüdejük sokszor még nem érett meg arra, hogy a méhen kívül is működjön, ezért speciális ellátást igényelnek. Ma már egyre több kutatás készül a koraszülöttekről, így például azt is tudjuk, hogy az amúgy is fontos anyatej és bőrkontaktus mennyire fontos a pici babáknak. Az elmúlt évtizedben rengeteget tett az orvostudomány azért, hogy ma elmondhassuk: attól még, hogy egy kisbaba korábban érkezik, jó életminőségben, teljes életet élhet. Sokkal alacsonyabb lett a koraszülötteket érintő csecsemőhalandóság, de a korai fejlesztés területén történt kutatásoknak köszönhetően sok esetben lemaradással sem kell küzdeniük.

Hogy egy baba „mennyire számít” koraszülöttnek, az a születési súlyától, érettségétől és persze attól is függ, hogy mennyire született korán. A 27. héten és az előtt születettek az extrém koraszülött kategóriába tartoznak. Ma Magyarországon hivatalosan a 23. hétre született babákat tartják alkalmasnak arra, hogy az élettel összeegyeztethető funkcióik legyenek. Ha egy extrém korán született baba a legkisebb életjelet is mutatja, életének megmentését és ellátását megkezdik az orvosok. Az ilyen extrém korán érkezett babáknál azonban nagyon gyakoriak a komplikációk, és később is felléphetnek problémák, megmaradhatnak rendellenességek. A tüdő éretlensége miatt gyakori a légzészavar, de a táplálkozási zavar, az agyi elváltozások is gyakoriak. A 34. héttől született korababák már sokkal kevésbé vannak kitéve mindennek, könnyebben is tartják a hőmérsékletüket és vércukorszintjüket. A 36. hétre született babák, ha jó az Apgar-értékük, és 2500 gramm felett születtek, általában már nem is igényelnek koraszülött-ellátást, a táplálásukra azonban fokozottan oda kell figyelni. Hogy mi lehet az oka a koraszülésnek, az nagyon változó. Gyakran fertőzés áll a háttérben, de egy erősebb front hatására is elindulhat a szülés 2-3 héttel előbb. A koraszülés pontos okát sok esetben nem tudják kideríteni.

Ma már egyre több kórházban alkalmazzák az úgynevezett kengurumódszert: minél előbb az anya vagy apa mellkasára helyezik a babát. A bőr-bőr kontaktus ugyanis nemcsak a kötődést erősíti, de az anya esetében a tejtermelést is segíti, ami a korababák számára különösen fontos. A kenguruzás az időre született csecsemők esetében is jó gyakorlat: a baba születéséig egy meleg, sötét, zajokat tompító helyen „lakott”, ahol folyamatosan hallotta édesanyja szívdobogását. Hirtelen kikerülve a külvilágba az nyugtatja meg leginkább, ha magzati életéhez hasonló helyen lehet, melegben, a szívdobogást hallva. A kenguruzás a baba hőmérsékletét is stabilizálja, a szívverését is rendezi. A korababáknak pedig minderre kiemelten szükségük van. A szülői jelenlét mint „gyógyszer” hat a korababákra, így az ő esetükben kiemelten fontos, hogy ne választhassák el őket szüleiktől. Természetesen a speciális egészségügyi ellátásra szükségük van, a kórházban töltött idejük egy részét inkubátorban töltik, de fontos, hogy a kenguruzás is megvalósulhasson. Ez a koronavírus-járvány idején sem lehetne másképp: nemcsak joguk van a babáknak a szülői kontakthoz, de óriási szükségük is van rá.

Fontos megjegyezni, hogy a koraszülött babák fejlődése más, mint az időre születetteké. Sajnos sokak fejében még él az a feltételezés, hogy ők „le vannak maradva”, de ez nem igaz: az ő esetükben mindig korrigált életkorral kell számolni, az első életév betöltéséig ez kiemelten fontos. Jellemző a korababákra egy robbanásszerű fejlődés is, amikor egyszer csak „utolérik” időre született társaikat. Pikler Emmi feljegyzéseiből tudjuk, hogy a 2001–2600 grammal világra jött koraszülöttek esetében egyenletes „lemaradás” tapasztalható a mozgásfejlődésben, kb. 4-6 hét, ez alól az oldalra fordulás a kivétel, ez átlagosan 3 héttel később történik meg. Kutatások (Estefánné, 2003) azt találták, hogy sok koraszülött, aki körülbelül 1 éves korára „behozta lemaradását”, később, iskoláskorban küzdött tanulási nehézségekkel, kifejezetten a figyelem és az olvasási képességek területén. A „lemaradásukat behozott”, egészségesen fejlődő koraszülöttek utánkövetése ezért fontos, kifejezetten, ha hátrányos szociális körülmények között nőnek fel, ebben az esetben ugyanis a tanulási nehézségek fokozódhatnak.