A bevándorláspárti ellenzéknek tavasszal komoly nehézségei akadtak vereségük meggyászolásával, nem is sikerült teljesen továbblépniük, inkább alternatív valóságokat teremtenek maguknak. Kezdenek igazi téveszmés bolondokra hasonlítani, akik a tévedhetetlenek arroganciájával és persze a szokásos morális felsőbbrendűségükkel mondják meg, kivel állnak le vitázni és kivel nem. Nyilván azzal nem állnak szóba, akinek az érvei racionálisak és élesek.

Az ellenzék elérkezett abba a lélektani állapotba, amikor már minden mindegy.

Sorra hibáznak és napról napra nevetség tárgyává teszik saját magukat, de mindez már nem számít. Felfokozott, hipomán állapotukban a helyesírás szabályai fölött tanulási zavaros gyerekeket megszégyenítő módon siklanak el, de a vulgaritáshoz és a cselekvésbeli agressziójukhoz képest ez ugye semmi. A kontrollvesztett állapotukban pedig már az sem számít, hogy egyre kevesebben állnak mellettük.

És a nagy „ellenzéki összefogás” még ebben a bomlott állapotban sem tud létrejönni: három meghatározó csapatuk van jelenleg.

A „Csajok” hisztérikus csoportját alkotják az ellenzéki pártok nőtagjai, köztük például az önszántából ajtóknak rohangáló Kunhalmi Ágnes, vagy a hisztériáját megkreált jelenetekkel másokra is kiterjeszteni vágyó Bangóné. A Csajok csoportja a leghangosabb, az ellenzéki dráma tagozatban ők általában az áldozat szerepét játsszák.

A másik fő csapat inkább csak egy duó, a pártjukból távozott Szél Bernadett és Hadházy Ákos párosa. Õk az „Impulzívak”, akik képesek bármilyen szabályt megszegni, ha épp úgy tartja kedvük. Egójuk méretéről tanúskodik az állandó szereplésvágy, amit folyamatosan influenszer videókkal elégítenek ki, de újabban kinevezték magukat A Független Médiának is.

A harmadik csoport az „Elvtelenek”, vagyis a szoci-náci koalíció. Õk azok, akik lelkiismeret-furdalás nélkül képesek elárulni szövetségeseiket, a pénzért és hatalomért bármire képesek. A legveszélyesebb csapat, náluk tényleg nem léteznek határok. Fő képviselőjük a volt szkinhed Sneider Tamás, a zsidókat listázó Gyöngyösi Márton és az őket mentegető Karácsony Gergely.

Belső, erkölcsi határaik is teljesen szétestek, maradék elveiket teljesen elengedték, tehetetlen dühükben bármire képesek. Előremutató, építő cselekedeteik viszont nincsenek, mégis rögeszmésen ragaszkodnak ahhoz a megalomán téveszméjükhöz, hogy elkergetik Orbánt. 

Nem érdekli őket, hogy a valódi többség már választott. Nem akarják elfogadni a valóságot. Ezért teremtettek maguknak sajátot. Csak ez az őrület és a bomlás lábain áll.