Hogy milyen aljas módszerekkel csöpögteti az egyik legnagyobb női online magazin, a WMN a politikát az olvasóinak, az nem kétséges, de amit legalább ilyen mértékben űznek, az a naplopás. Mindezt persze kemény munkának becézik, de a helyzet tiszta: vagy nekik hiszünk, vagy a szemünknek. A nyár minden munkahelyen kicsit lazább, pláne, ha az olyan agyforrasztóan meleg, mint az idei volt. De a WMN-nél a nyári szünet inkább a pofátlanság fogalmának kimaxolását jelenti.

A „Hogyan tartsunk fent egy oldalt és éljünk meg belőle a legkevesebb munkával” receptjük pedig elég egyszerű: indíts el egy oldalt, ami kezdetben életmódmagazin, vedd körül magad szponzorokkal és vendégírókkal, hogy még kevesebbet kelljen dolgozni, majd írj cikket a szponzorált, tehát ingyenes nyaralásról/vacsoráról/ajándéktárgyakról. Utána persze már jöhet a csöpögtetett politikai tartalom is – az elszemtelenedéssel együtt meg az egészen konkrét is.

Tavaly például a török tengerpartra ment nyaralni a csodacsapat, „kihelyezett munkahétnek” becézve az egyhetesre nyúlt tinédzsereket megszégyenítő pizsipartijukat. A „munkájuk” abból állt, hogy kipróbálták a luxusszálloda összes szolgáltatását, fotózkodtak a tengerparton, versenyeztek, ki tud a testsúlyának megfelelő mennyiségű ételt, alkoholt bevinni a szervezetébe. Na és persze forgattak az egészről egy különkiadást DTK „Elviszlek magammal” videórovatába, ami véletlenül sem koppintása a már rég befutott (és kifutott) külföldi, pontosan ugyanilyen műsoroknak.

A „kemény” „munkával” elért sikereken felbuzdulva itthon sem álltak le a lányok. Az elmúlt évben egyre több vendégposztot számlálnak, ezzel is tehermentesítették magukat. A politikai kontentet nem tartalmazó cikkeik pedig legtöbbször pár percet igénylő átfordítások, újabban pedig férfigyűlölő wannabe irodalmárkodások Szentesi Áldozat Évától és Fiala Az Elvált Borcsától. Na és persze élménybeszámolók kettejük szponzorált nagy zabálásairól. 

A nyár végével lassan mindenki felveszi a szokásos munkatempót, ami a WMN-nél valószínűleg több álcázott politikai cikket, és kevesebb „Ezt a naptejet használd, ami neked ötezer, nekünk semennyi” típusú álcikket jelent majd. Az önérzetüket a dolgozó nő karakterük táplálja, hogy ők megdolgoztak a sikerükért. Ehhez képest lopják napot, véleményük bezzeg van a politikáról, még szerencse, hogy nem az országot vezetik, ezzel a libsi mentalitással…