A Coca-Cola plakátügyét mostanra már senkinek nem kell bemutatni, de azért dióhéjban összefoglaljuk: a multicég telerakosgatta Budapestet (és mint néhány olvasónk beszámolt róla, a vidéki városokat is) homoszexuális párokat bemutató plakátokkal, rajtuk olyan LMBTQ-jelszavakkal, mint #loveislove. Erre persze érkezett is a jogos reakció, hiszen talán nem egy külföldi multicégnek kellene megmondania, mi a szerelem.

Ezután jött a libsi média ellenreakciója, mégpedig az ilyenkor szokásos „homofóbia” vádjával.

Na, most ez mitől is érdekes?

Hát attól, hogy egy nem létező fogalommal vádolják azokat, akik a normalitás mellett állnak ki.

A szó maga görög eredetű, a „homo-” (azonos) és „-fóbia” (iszonyat, félelem) elemekből tevődik össze, ebből a másodikra érdemes koncentrálnunk. Indokolatlan, irracionális viszolygást, ösztönös félelmet jelent, amelyet érezhet valaki meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől. Talán már mindenki hallott a klausztrofóbiáról, amely a zárt helységektől való félelem, de ide sorolhatjuk az agorafóbiát, azaz a nyilvános helyektől való félelmet is.

A fóbia olykor testi tünetekkel is járhat (pánikroham, szorongásos rosszullét ennek minden hozadékával: remegés, fulladás, verejtékezés, hasgörcs, szédülés, hányás stb.). A fóbia olyan ingerek által vált ki ilyen intenzív reakciókat, amelyeket mások egyáltalán nem tekintenek félelmetesnek/veszélyesnek. Aki viszont fóbiás, az nagyon is annak tekinti, akár az is előfordulhat, hogy teljesen átalakítja életvitelét, hogy elkerülje fóbiája kiváltó okát.

Természetesen kezelni is lehet a fóbiákat, például pszichoterápia által, amelyet gyakran egészít ki gyógyszeres támogatás antidepresszáns vagy szorongáscsökkentő formájában.

Így definiálható, így írható körbe a fóbia. Pont ezek azok a jellemvonások, amelyekből semmi nem húzható rá az úgynevezett homofóbiára. „Homofóbia” esetén ugyanis szó sincs irracionális félelemről, nincs dokumentációja semmilyen testi tüneteknek, egyszer sem diagnosztizálták, gyógyszeres kezelést pedig aztán végképp nem javasolt soha senki a tudományos világból a „homofóbia” gyógyítására. Egyelőre legalább is ez a helyzet, hiszen vegyük figyelembe, hogy nem sokkal ezelőttig még egyértelmű volt, hogy a nemi átalakító műtétekhez pszichiátriai diagnózist szükséges adni (tehát betegségnek számított), de a lobbi néhány helyen már elérte, hogy erre már ne legyen szükség. Figyelni kell, hogy a homofóbiával ne történjen meg a fordítottja, és ne legyen belőle a lobbinak köszönhetően olyan betegség, amit kezelni kell...

De kanyarodjunk vissza: ha nem betegségről, akkor mégis miről van szó a homofóbozást illetően?

Nos, egy nagyon ügyes, ám mérhetetlenül aljas kommunikációs húzásról.

A lényege ugyanis az, hogy megbénítsa a közbeszédet, és az LMBTQ-témát elegánsan kirántsa mindenféle kritika alól. Hiszen hiába nem ismeri az orvostudomány a fogalmat, a „homofób” jelző tökéletes arra, hogy irracionálisan rettegő, mentális gondokkal küzdőnek láttassa azt, akinek amúgy semmi baja. Mintha csak egy olyan „természetes” dologtól rettegnél, mint a nyilvános terek.

A másik aljassága ennek a taktikának az, hogy a liberálisok semmit nem mondanak arról, mi tekinthető „homofóbnak”. Ha például megvernek egy homoszexuális párt az utcán, az homofóbia? És ha mondjuk valaki csak nemes egyszerűséggel elkapcsol egy bizonyos tévécsatornáról, mert nem akar homoszexuális párokat nézni a legújabb Disney-filmben? Az is homofóbia? Még tovább megyek: melyik a „homofóbabb” a kettő közül?

Nos, épp ettől a fejetlenségtől lesz mondjuk egy Jordan Peterson éppolyan Sátán fattya, mint a nyílt utcán verekedő neonáci. Holott minden normális ember beláthatja: attól, hogy Peterson mondjuk nem csinál semmit, csak annyit sejtet, hogy látható jelei vannak annak, ha egy gyermek szülei különböző neműek, nem lesz gyűlölködő.

Ha a liberálisokat tényleg érdekelné a szabadság, akkor az LMBTQ témakörét sem tabusítanák. Pláne nem lenne szabad azt érzékeltetniük, hogy az ellenoldal képviselői mentális betegek, főleg akkor, ha amúgy teljesen logikus, racionális okokat is fel lehet sorakoztatni az LMBT-lobbi ellen.

El lehet utasítani a buzilobbit. Fel lehet ellene háborodni. Lehet érvelni a homoszexuálisok házasodása és örökbefogadása ellen.

Aki pedig homofóbnak titulál minket mindezekért, azt nyugodtan röhögjük ki, és utasítsuk vissza a hamis címkét.