Amikor egy házasság zátonyra fut, két lehetőség közül választhat a pár: küzdenek, akár külső segítséget is igénybe véve azért, hogy megjavítsák kapcsolatukat, vagy pontot tesznek közös történetük végére és a válás mellett döntenek. Manapság még mindig magas a válások száma, de egyre többen döntenek az újraházasodás mellett, ha pedig gyerekei is vannak az újdonsült párnak, akkor létrejön a mozaikcsalád. A mozaikcsalád egy olyan rendszer, amiben legalább az egyik szülő szerepe pótszülői: vagyis egy együttélő, adott esetben házasságban élő pár legalább egyik tagja hoz a kapcsolatba egy gyereket, korábbi kapcsolatából.

Bár ránézésre egy mozaikcsaládot könnyen összetéveszthetünk egy hagyományos családdal, az igazság ezzel szemben az, hogy jobban nem is különbözhetne a kettő. A hagyományos családokban minden szülő és minden gyerek vérszerinti kapcsolatban állnak egymással. A mozaikcsaládok esetében azonban az egyik szülő máshol él, a gyerekek, az egyik szülővel élnek, a másikkal pedig időközönként találkoznak, az új pár közös gyerekei – ha vannak – viszont együtt élnek a szülőkkel. A hagyományos családban a szülői szerepek és funkciók csak a házaspárnak jutnak, míg a mozaikcsaládban a mostohaszülőkre is hárul ez a feladat, miközben a különélő szülő szintén gyakorolja a szerepet. A hagyományos család esetében a pár a szülőszerep elött maximum házaspár volt, egyszerre csöppentek bele a szülőségbe. A hagyományos családban a szerepek is biológiailag determináltak, nem kérdésesek, a mozaikcsalád esetén a párt kereső és találó szülő már szülőként lép bele egy új kapcsolatba, a mozaikcsaládban a szerepek szerzettek és sokszor tisztázatlanok, határkérdéseket is felvetnek. A hagyományos család tagjai mind egy és ugyanazon rendszerhez tartoznak, ami viszonylag zárt, határai jól meghatározhatóak: a családtagok rendszerbe tartozása egyértelműen meghatározott, kifelé pedig lehatárolt. Az, hogy a családtagok egyazon családba tartoznak, biológiailag, érzelmileg, jogilag, de még térben is stabil. A mozaikcsaládoknál viszont a gyerekek több családközösség részei is egyszerre, a határaik eltérnek a hagyományos családétól, hiszen itt mindig van „átjárás”. Ezáltal az a tény, hogy pontosan ki tartozik a családhoz, biológiai, érzelmi, jogi, de térbeli szempontból sincs egyértelműen meghatározva, stabilizálva. A hagyományos családban a szülők viszonya, kapcsolata a gyerekeik felé szimmetrikus, míg a mozaikcsaládnál nem, főleg jogi szempontból. A mozaikcsaládban a mostohaszülőnek kérdésesek a szülői jogai a mostohagyerek felé, akkor is, ha egy háztartásban élnek. Míg a hagyományos család a kezdetektől együtt írja a történetét, közös rítusaik, szokásaik vannak, identitásuk, mely összefogja őket, a mozaikcsaládban nem így van: ott különböző kultúrák, szokások találkoznak egymással, együtt kell megírniuk a saját történetüket.

A gyerekek életében a szüleik válása és a mozaikcsalád létrejötte is rizikótényező az érzelmi-és viselkedészavarok, stresszel való maladaptív megküzdés szempontjából, de ami igazán komoly problémát okoz nekik későbbi felnőtt életükben is az az, ha ki voltak téve szüleik konfliktusainak, játszmáinak a válás során, illetve, ha a szülők túl sűrűn váltogatták partnereiket. A kutatások azt mutatják (Cummings & Davies 2002), hogy egy „tiszta” válás után létrejött mozaikcsalád és az abban való felnövekvés nem jelenti egyenes ágon azt, hogy a gyerekeket veszteség érné például a coping terén, sőt: egy konfliktusos környezet után egy stabil családi háttér a már kialakulófélben lévő viselkedési zavarokra, de a tanulmányi eredmény romlására is „gyógyír” lehet.