Kanadában opiátautomatákat helyeztek üzembe a drogfüggők számára. A drogfüggő, ha használni szeretne, ujjlenyomatával azonosíthatja magát, így kiváltva a receptre felírt opiátszármazékot az automatából.

Első hallásra felháborítónak tűnhet, hiszen miért is könnyítik meg a drogosok önpusztító életmódját és miért költenek erre egészségügyi fejlesztés címszó alatt?

Egy dolog biztos az összes drogossal, alkoholistával kapcsolatban: aki használni akar, az használni is fog. Ebből a tényből kiindulva mindegy, hogy van-e automata vagy nincs, a drogos meg fogja szerezni a napi adagját, és akkor már miért is ne vásárolja meg az ellenőrzött anyagot egy automatából, ami adózási szempontból is lekövethető, tehát nem az illegális drogpiacot élteti. Plusz, ha felírták neki a szert, akkor az egésszel nincs is semmi probléma, nem igaz? Hát nem teljesen.

A függők közös jellemzője az is, hogy a szerhasználat során kialakul egy fizikai és pszichés tolerancia, vagyis a tegnapi adag holnap már nem lesz elég. Ahhoz pedig, hogy csillapítsák sóvárgásukat és elvonásukat, bármire képesek. A súlyos szenvedélybetegek ezért gyakran kriminalizálódnak is, a tudatuk beszűkül, ebben a torzulttá vált valóságukban pedig belefér lopni még a szeretteiktől is, vagy akár rosszabb: hiszen a cucc a tét.

Az opiátautomata beszerelése pontosan abba a halmazba tartozik, amibe a belövőszobák vagy a tűcsereprogram is: ez az ártalomcsökkentés köre.

Nem, ők azok lesznek, akik a drogosoknak kedvező tűcsereprogram miatt a használt tűket ropogtathatják talpuk alatt, vagy kerülgethetik az utcán a belövőszobák és drogautomatáknak köszönhetően beállt drogosokat. Persze érvelhetnek azzal a progresszívek, hogy ez egy ellenőrzött módja a szerhasználatnak, és ez így sokkal biztonságosabb, ráadásul legális, így inkább ilyen módon drogozzon az, aki drogozni akar. Csakhogy a drogos leleményes fajta, a drogautomatából vett anyagot például el is lehet adni, ahogy a tűcseréből származó tűvel is lehet kereskedni.

Nem véletlenül buktak meg itthon is az ilyen kezdeményezések, sőt, még a szintén ellenőrzött körülmények között zajló metadonprogrammal is gyakran van baj. Utóbbi szintén az opiátfüggőknek van kitalálva: az opiátszármazékok ugyanis a legaddiktívebb anyagok közé tartoznak, egy bizonyos szintű használat után nem lehet csak úgy egyik napról a másikra abbahagyni, kell egy kis „átmenet” a teljes szermentesség és a használat között, erre van kitalálva a metadon, a „butított” opiát. Ezt csak orvos írhatja fel, az adagot pedig folyamatosan csökkentik, egy idő után pedig teljesen elhagyható. Mondtam már, hogy a drogos leleményes fajta? Az ugyanis rendre előfordul, hogy egy szerhasználó több metadonprogramon vesz részt párhuzamosan. A pluszadagot vagy felhasználja, vagy kereskedik vele. Persze a hiperellenőrzött rendszeren belül ez elméletileg nem fordulhatna elő, mégis valahogy rendre kiderül, hogy valaki visszaélt a helyzettel.

A drogautomata és társai miatt jellemzően az aktív szerhasználók lelkesednek, azonban még szakmai körökben is vitákat vált ki az ártalomcsökkentés és annak módszerei. Itthon szerencsére nem valósultak meg a korábban tervezett belövőszobák, de a tűcsereprogrammal mégis folyamatosan próbálkoznak. Csak remélni lehet, hogy a kanadai példán felbuzdulva nem lesz itthon, még Pikóék nyolcadik kerületében sem tűautomata.