Május első vasárnapja, gyerekkoromban ilyenkor az oviban mindenki nefelejcset adott az édesanyjának. Egészen addig, míg iskolás nem lettem, azt hittem, a nefelejcs az „anyukavirág”, de nem értettem, miért pont az, hiszen anyát nem tudnám soha elfelejteni, ahogy ő sem engem. A virág mellé mindig volt vers, amit én soha nem tudtam elmondani rendesen, mert izgultam, ha meg kinéztem rá, ahogy ül és mosolyog, mindig nevetnem kellett. Az anyák napjáról akkor azt hittem, legalább akkora ünnep, mint a karácsony, mert nekem az volt, mert anyáról szólt. Aztán kicsit nagyobb lettem, és éreztem, hogy itt valami nem stimmel, mert az anyák napját sosem felejtem el, virágot is adok, de hogy lehet azt őszintén és igazán kifejezni egy virággal, hogy „szeretlek, anya”, „köszi, hogy életet adtál, anya”, két kamaszos veszekedés között úgy, hogy anyának még ebédet is kell főznie, a ruhámat meg ki kellene vasalni, mert eléggé fontos lenne pont azt felvennem másnap. Na igen, a másnap. Az is furcsa volt, már akkor, kiskamasz-éretlenke fejjel, hogy az anyák napja előtt még csak-csak odafigyelünk, készülünk, hogy virágot kell venni, de másnap már az egész volt, nincs, anya korán kel, reggelit csinál, suliba visz, kitakarít, ebédet főz, másnapra is, bevásárol, hazavisz a suliból, közben valamikor dolgozott is, este még beszélgetünk, és akkor az egészért már nem jár virág és kitüntetett figyelem.

És ez így megy tovább a következő anyák napjáig. Anya megtart. Akkor is, amikor én nem tudom megtartani magam.

Donald Winnicott brit analitikus szerint az elég jó anya képességei között egyebek mellett a megtartás (holding) és a tükrözés (mirroring) is megtalálható. A tartás, megtartás képessége azon alapul, hogy a másik ember lelkiállapotát nemcsak megérteni, de tartalmazni is tudjuk. Az anya-gyerek esetében: az anya képes a gyerekét megtartani, az őt elöntő érzelemcunamit leföldelni. Az anya érzelemtükrözése a gyerek önértékelését, valódi szelfjének kialakítását, a szükségletek felismerését és integrációját teszi lehetővé. Ez a korai anya-gyerek kapcsolat kifejezetten fontos és szenzitív periódus a gyerek későbbi érzelmi életét tekintve, mert ekkor alapozódik meg az agresszió és a szeretet integrálása, az együttérzés, az empátia kialakulása és az a képesség, amikor egy másik emberrel való kapcsolatot védőernyőként tudunk használni az elviselhetetlen, tűrhetetlen helyzetekben, például a szorongás ellen is. Winnicott szerint ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberben kialakuljon a képesség a külső események korlátozására, az autonóm létezésre, a kreatív gesztusokra, mások segítségének elfogadására és a segítség adására.

Tökéletes anyák nyilvánvalóan soha nem léteztek, kizárólag a reklámokban, Instagram-bejegyzésekben találunk rájuk. Azonban egy winnicotti értelemben vett elég jó anya életében is eljön az a pont, amikor nem bírja tovább: túl sok terhet cipel a vállán, és szétesik. Most olyan időket élünk, amikor az anyákra nagyobb teher nehezedik, mint valaha. A láthatatlan munka még nagyobb súllyal nyomja a vállukat, mert valamiért természetes, hogy az anya szakács, orvos, tanítónő, pszichológus, játszótárs és persze nő is egyszerre. A járvány nemcsak emberéletekben mérhető veszteséget okozott, de mentálisan igencsak megterhelte a családokat és főként az anyákat.

Anyának lenni nemcsak a legjobb dolog a világon, de egy kicsit mindig igazságtalan is, mert az anyák a ragasztók, akik nélkül szétesik minden. Az idei anyák napján lépjünk picit hátra, és vegyük ezt észre. A virág és két puszi mellett pedig forduljon mindenki – aki teheti – az édesanyjához, és tartsa meg most őt egy kicsit. Jelentse ezt a nefelejcs. Mert most aztán igazán itt van az idő, hogy emlékezzünk arra, amit mindenki csak az édesanyjától kaphatott.