Az iskolakezdéssel a baloldal már betámadta a biológiatankönyvet, de ahogy várható volt, a hangulatkeltést nem hagyták abba. Aki elolvasta a pedofilellenes gyermekvédelmi törvényt, annak világos, hogy a törvény a gyerekeket védi többek között az öncélú szexuális tartalmaktól azzal, hogy korhatárosak lettek az ilyen filmek vagy fel kell tüntetni egy mesekönyvön, hogy az LMBTQ ideológiát tartalmaz. Továbbra sincs betiltva semmilyen LMBTQ tartalom, de a lehetőséget meg kell adni a szülőknek, hogy dönthessenek: akarják-e ezt a gyereküknek megmutatni vagy sem. A baloldal hangulatkeltésének persze nem célja az, hogy a törvényt közérthetővé tegye, annál inkább, hogy félinformációkkal hergeljen. Ez úgy tűnik sikerült is: Pál Marci, a gyermekvédelmi törvény egyik nagy ellenzője, a magyar LMBTQI mozgalom arca, a napokban iskolásokat és szülőket kért meg arra, hogy osszanak meg történeteket vele az Instagramon az iskolai évkezdés kapcsán. Arra volt kíváncsi, érzékelhető volt-e a gyermekvédelmi törvény hatása a köznevelési intézményekben. Jó pár olyan üzentet kapott, ami szerint bizonyos óvodákban nem indulhatott el „szivárvány csoport”, volt olyan kislány, aki nem kaphatta meg ezt a jelet az oviban, több iskolás pedig azt írta: a tanárok nem merik leadni a szaporodás témakörét biológia órán. Tatár Csilla szinte azonnal reflektált: végtelenül szomorúnak tartja az eseteket és nem szeretné, ha a szivárványt ideológiák szolgálatába állítanák, ezért mostantól mindenhova szivárványos emojikat fog biggyeszteni.

Első látásra nehéz eldönteni mi a felháborítóbb: Tatár Csilla képmutató játszmája arról, hogy a szivárvány ne legyen ideologizált szimbólum, miközben pont ő és az általa támogatott LMBTQ mozgalom instrumentalizálta azt vagy Pál Marci és mozgalmának dezinformálása a törvénnyel kapcsolatban, ami tényleg azt eredményezte, hogy egyesek félnek biológiát tanítani biológia órán vagy az egész színjáték, ahogy sajnálkoznak és könnyeiket törölgetik afölött a pusztítás felett, amit a mozgalmuk okozott, miközben továbbra is csak hergelnek és rombolnak.

A szivárvány, amíg nem sajátította ki magának az LMBTQ mozgalom egy csoda volt a gyerekek számára: ha esett az eső és sütött a Nap, nem volt olyan gyerek, aki ne várta volna izgatottan, hogy hol jelenik meg, még a felnőttek arca is felragyogott egy pillanatra, ha látták. Mesék szóltak arról, hogyan lehet felmászni rá, vajon van-e kincs a szivárvány tövében. Nem véletlen, hogy annyi óvoda van szivárványról elnevezve, hogy sok játszótér kerítése is a szivárvány színeire van festve: ezek a boldog gyerekkor színei, a gyerekek színei, a szivárvány a gyerekeké. Most pedig nőnek öltözött férfiak verik a mellüket, hogy a szivárvány az őket jelenti és ezt el kell fogadni, ahogy őket is, mert a szivárvány úgy szép ahogy van: sokszínűen és náci az, akinek ettől felfordul a gyomra.

A szivárványnak mára már semmi köze a gyerekekhez, a boldogsághoz, a csodához, de az elfogadáshoz sem. Elvették a gyerekektől azok, akik most saját politikai céljaikra használják, amit jól hangzóan elfogadásnak hazudnak. Ők tehetnek arról, hogy ma nem lehet szivárvány a jele egy gyereknek az óvodában és ők tehetnek a tanárok félelméről. Itt az idő mindezt helyrehozni. És itt az idő visszaadni a szivárványt a gyerekeknek.

Kép forrása: Ripost.hu