Az egyik jobboldallal kapcsolatos uralkodó előítélet, hogy a jobboldaliak azt a nőképet támogatják, mely szerint a nőnek a konyhában a helye, a férje mögött, lehetőleg csendben, mert úgyis csak idegesítő, érzelmes közhelyekről tud fecsegni. Túl sok alapja nincs ennek a gondolatnak, a mindent kiforgató rosszindulaton kívül, de azért még mindig vannak, akik éltetik.

Például azok, akik dacból vagy ki tudja, milyen indíttatásból ragaszkodnak az olyan gondolatokhoz, melyek szerint „a nemi identitásunk velünk született”, és nem érzik az ellentmondást, amikor egy következő gondolatban azt fejtegetik, hogy az óriási csoportnyomás, amit a hangos kisebbség gyakorol a fiatalokra, veszélyezteti ennek az identitásnak a kialakulását. Vagy azok, akik szerint a legnagyobb különbségek a férfiak és nők között a kommunikáció terén találhatók, mert a férfiak tényközlésre használják a beszédet, míg a nők főleg érzések közlésére. Nem neuroszexizmus azt állítani, hogy a férfiak és a nők agya strukturálisan is eltér, ezt a tényt rengeteg kutatás támasztja alá, de aki a demagógiát választja a tájékozottság helyett, könnyen hibázik, és adja elő tényként a tévedését, mint például hogy a nőknek több beszédközpontjuk van, mint a férfiaknak. A jobboldalról alkotott negatív sztereotípiákat erősítők lételeme az általánosítás, az egyéni különbségekről hallani sem akarnak, a holisztikus szemléletet pedig, úgy tűnik, hírből sem ismerik. Hiába céljuk adott esetben a házasság éltetése vagy a férfi-női különbségek tisztelete, az általánosító, tudományoskodó demagógiával épp az ellenkezőjét érik el.

Bár egyre nagyobb divat, mégis kár lenne időt fecsérelni a férfiak és nők közötti különbségek tagadására, de azért nem árt a józan ész és – ha már tudományos szemüveget veszünk fel – a megbízható, érvényes, ellenőrizhető és nem évtizedek vagy évszázadok óta cáfolt, esetleg félreértelmezett megállapítások alapján beszélni róluk. Nem mindegy az sem, hogy milyen tudományos szakemberekkel vesszük körül magunkat, mindez ugyanis minket, jobboldaliakat, az egész közösségünket és az ügyeinket is jellemezni fogja. A házasság hete alkalmából többen érezték úgy, hogy meg kell szólalniuk, nem elég az érzelem nyelvén kifejezniük elköteleződésüket a házasság intézménye mellett, pedig jobban tették volna, mert a nagy bizonyítási vágy csak a fent részletezett megállapításokat szülte. Bár szándékaik szerint a házasság intézményét védték volna, valójában az érvek természete miatt gyengítették azt. A házasság mellett elköteleződve és a férfi-női különbségeket ismerve nyugodtan elfogadhatjuk és tudomásul vehetjük azokat a tényeket, ismereteket, melyek kissé modernebbek, tudományosan alátámasztottak és megbízhatóbb forrásból származnak, mint azok a vajákos megállapítások, miszerint a férfi a Marsról, a nő a Vénuszról származik. Ettől még nem lesz kevesebb különbség a férfiak és nők között, és nem is szól majd kevesebb érv a házasság mellett.

A jobboldal nem a középkor, hanem a friss gondolat. Nem kell ahhoz tudományoskodás, hogy erős érveket lehessen felvonultatni a házasság mellett. Például az érzelmek nyelvén is lehet és kell is róla beszélni – ez is lehet elég erős. Még a megbízható forrásból származó kutatási eredményeket is értelmezheti valaki alternatívan, ha pedig az a valaki tudományos szaktekintély, és meggyőződéssel beszél a félreértéseiről, könnyen meggyőzheti a laikusokat még a hülyeségről is. A házasság intézménye fontos a jobboldal számára, és egy védendő intézményes érték, különösen most, amikor mindenhonnan támadják a házasságot és az általa létrejövő családot. Ezért nem árt, ha a jobboldaliak is olyan érvekkel veszik védelmükbe a házasságot, amelyek nemcsak vonzóak és meggyőzőek a most élők számára, de érvényesek is.