Minden kornak megvoltak a maga hősei: hadvezérek, lovagok, katonák, királyok, reformerek, férfiak és nők, néha magukat férfinak álcázó nők, akik a szabadságért, a hazájukért, a jövőért harcoltak, néha egymaguk óriási seregek ellen, Dávidként Góliát ellen. A lista hosszú, egymástól teljesen különböző alakok, akikben egy valami közös volt: nem féltek kockázatot vállalni. A kockázat néha az életüket jelentette.

Kik kerülhetnek fel ma erre a listára? Mi számít a mai korban heroikus tettnek? Egy drogos úgy dönt, felvállalja a pusztító életmódját, dalba foglalja vagy színpadra viszi azt. Egy homoszexuális előbújik, dacos hangon osztja meg a nagyérdeművel, hogy férfi létére egy férfival él együtt. A tinédzser lóg az iskolából, hogy tüntetésekre járhasson, „mert a jövője a tét”. Az írónő az általa gyűlölt kormányt pocskondiázza közösségi oldalain, miközben már rég egy másik országban él. Az érzékenyített diák szivárványszínű zokniban megy iskolába. Egy profilképkeret a Facebookon. Egy hashtag az instagramon. Egy kisujjmozdítás. Se.

Kis túlzással naponta termel ki magából egy újabb alakot a huszonegyedik századi hősgyár, aminek motorja a közösségi média. A gyártott hősök a mai mérce szerint bátrak és követendőek, de legalább ennyire felejthetőek is: egyik jön a másik után. A kisujjmozdítás ugyanis sokaknak megy és nincs benne semmi kockázat. Sőt! A drogos életének teljesítménye, hogy csak a mai nap le tudott feküdni cucc nélkül, az eltékozolt életének, a környezete szétverésének nyilvánosság előtt vállalása mentőháló. A homoszexuális coming out-ja menő, divat, ünneplendő, hogy végre picit diverzebb lett ez a szürke és unalmas társadalmunk, taps jár érte egy címlapfotózás az üde színfoltoknak. És legalább egy like vagy szívecske az új profilképkeretnek, egy meleg virtuális ölelés és belépő a jóemberek klubjába.

A hősgyár csak termel és termel, de valójában hőstelenít. A futószalagon gyártott termékeik üresek, képmutatóak és a legkisebb kockázatot sem kell vállalniuk. A hősgyár termékeinek mikor forgott kockán az életük azzal, hogy kiálltak valamiért? Mi az áldozat, amit meghoztak? Nem látunk ilyet. Persze örülhetünk annak, hogy szerencsés korban és szerencsés helyen élünk, amikor és ahol nem kell igazi hősökhöz mérhető áldozatokat hozni, nem forog kockán az életünk. Ezt a kort, ezt a biztonságot harcolták ki nekünk az igazi hősök. Köszönettel és tisztelettel tartozunk nekik.