Az elmúlt években – nagyban köszönhetően a közösségi média ellenőrizhetetlen felületeinek – ömlött ránk a szexualitás és ezt a szabadosságot kihasználva a homoszexuális propaganda. Ma egy ciszhetero gyerek első találkozása a homoszexualitással az erősen túlzó, valóságot elferdítő, LMBTQ tartalmú meséken keresztül történik, ugyanis szinte nincs olyan gyerekfilm, amiben legalább egy epizód erejéig ne lenne homoszexuális szereplő, persze csakis pozitív, esetleg áldozat szerepben. Egyre több az LMBTQ mesekönyv, ezekről legalább eldöntheti egy szülő, hogy meg akarja-e venni a gyerekének, de az is bevett gyakorlat, hogy egy évek óta futó mese hőséről nemes egyszerűséggel kitalálják az írok, hogy homoszexuális: ez történt például Spongyabobbal is. Ha valaki szerint ez nem propaganda és nem a gyerekek jószándékú, tapasztalatlan gondolkodásának kihasználásáról szól, az hazudik magának és a világnak is.

A héten megszavaztak egy gyermekvédelmi törvényt, ami az, aminek hallatszik: a gyerekeink védelméről szól. Korlátozza többek között ezt az évek óta zajló ideológia csöpögtető gyakorlatot azzal, hogy nem engedi intézmények számára a szexuális és homoszexuális tartalmak öncélú propagálását és kötelezővé teszi az LMBTQ tartalmú filmek, könyvek és egyéb termékek korhatárjelölését. Nem tiltja be őket, nem száműzi őket a polcokról, nem teszi őket elérhetetlenné: csak egy jelzést kell rájuk rakni, amiből a szülő láthatja, milyen tartalmú és eldöntheti, engedi-e a gyerekének a megnézését, elolvasását. Az olyan filmeket pedig, amik túlzott meztelenkedést, szexualitást tartalmaznak, mint például a Szex és NexYork sorozat, nem lehet majd főműsoridőben adni a csatornákon. Mindez annak a tekintetében, hogy a mai fiatalok nem is néznek tévét, szinte semmi korlátozást nem jelent majd az életükben. A szülők viszont egy kicsit fellélegezhetnek, mert nem veszi el tőlük azt a jogot egy tévécsatorna, egy multicég, az állam, az iskola vagy egy „civil” szervezet, hogy abban a megközelítésben, ideológiában és ritmusban beszéljenek a gyerekükkel a szexualitásról és akár a homoszexualitásról is, amiben ők szeretnének.

Nem lesz tehát betiltva a Harry Potter, sem Thomas Mann vagy Pilinszky és a szivárványszínű póló hordását sem korlátozzák – a szeretet nevében tüntetők mégis ezt hazudják. Hogy miért? Mert forrong bennük a gyűlölet, ennek érdekében pedig paravánként tolják maguk elé a gyerekeket, mintha értük tüntetnének. Látszólag a gyerekekért aggódnak, mert szerintük ez a pár szigorítás lesz az oka annak, ha egy homoszexuális gyerek nem mer majd előbújni, szorong az identitása miatt, esetleg depresszióba csúszik az őt érő kirekesztés miatt. De nem hallani senkitől közülük, hogy milyen jó, hogy ez a törvény megvédi a gyerekeket a túlzott szexuális tartalmaktól és fellép szigorúbban a pedofilokkal szemben is.

A mentális egészség alapja, hogy önazonos életet tudjunk élni, ez egy homoszexuális ember esetében az előbújást is jelenti. Ehhez azonban sokkal inkább szükséges feltétel egy bátorító, érzelmileg elérhető, biztonságos családi és baráti háttér, mint az, hogy a tévéből a gyerekek szűrő nélkül kaphassák a homoszexuális tartalmakat. A most hangos LMBTQ aktivistákat hallgatva úgy tűnik, őket valójában nem is a gyerekek érdeklik, részükről ez nem is a gyerekekről szól, hanem őróluk. Ezért már belefér, hogy kényük kedvük szerint ferdítgessék a valóságot, tévéműsorok és művészek betiltásáról hazudozzanak demagóg módon, hogy ezzel hergeljék a követőiket, szítsák az indulatokat. A gyermekvédelmi törvény megszavazókat gonosznak, az azt támogatókat nácinak nevezik és diktatúrát kiáltanak, mert nem az történik, amit ők szeretnének.

Gyűlöletről és gonoszságról beszélnek, áldozatnak tüntetik fel magukat, pedig a vak is látja: a gyűlölet most szivárványszínbe öltözött. A gyűlölet pedig rossz tanácsadó: megteremti a gyűlölködőben azt a hamis valóságot, hogy márpedig az igazság az övé, a gyűlölete nem is valami pusztító erő, csak a nyilvánvaló fékezhetetlen megnyilatkozása, ezáltal mások fölé helyezi magát. Nem érti hát a gyűlölködő, hogy miért sért másokat, hogy akire a gyűlöletét ráeresztette, miért mondja: eddig és ne tovább. A szivárványszínbe öltözött gyűlölet azért veszélyes, mert kedves, emberi álcát öltött magára: hiszen kit zavarhat pár színes betű? A kedves arcával gátlástalanul tör be az intim szférába és fenyegeti meg azt, ami másnak szent. Azért is kell elővigyázattal bánni vele, mert alattomos és a gyerekeinket vette célba. Pedig a szexualitásról, akár homoszexualitásról beszélni a gyerekkel a szülő joga. A felnőttek pedig azt csinálnak, amit akarnak, a törvény ugyanis a gyerekeket védi.