Sőt – figyelemmel az Orbán Viktornak írt válaszcikkére, amelyet szintén a Welt am Sontag című konzervatív német lapban jelentetett meg ­– még komolyan is gondolhatja, hogy a magyarok „bolondok”, ahogy a Welt am Sontang újságírója fordította át a kormányfő ’balfácán’ kifejezését. Ettől persze ez egyáltalán nem igaz, a magyar miniszterelnök ezt tételesen bizonyította is számára. A tények persze Webernek egyáltalán nem számítanak, számára továbbra is a kettős mérce következetes alkalmazása a fontos, hogy a külvilágnak még véletlenül se legyen lehetősége megkérdőjelezni a liberális píszí álláspont megcáfolhatatlanságát. Más kérdés, hogy ezek alapján éppen nem a magyarok tűnnek balfácánnak, inkább az, aki annak nézi őket.

Weber ugyanis korábban azt állította, hogy nem Magyarország és Lengyelország ellen hoznák létre a hírhedt jogállamisági mechanizmust. Továbbá azt is, hogy a cél a jogállamisági kérdések depolitizálása, kivonása a pártpolitikai vitákból. Az igazság azonban ennek éppen az ellenkezője.

Emlékeznek, Jourová EU biztos arról beszélt, hogy Orbán beteg demokráciát épít. Timmermans bizottsági alelnök arról, hogy a szabad sajtó szinte nem létezik Magyarországon. Helena Dalli esélyegyenlőségi biztos pedig egyenesen ki is mondta: „Ez a mechanizmus a módja annak, hogy a tagállamokat betereljük a sorba.” Katerina Barley EP alelnök szerint Magyarországot és Lengyelországot ki kell éheztetni. Heiko Maas német külügyminiszter pedig így érvelt. „Most lesz végre egy eszközünk, amely nagyon fájdalmas lesz Magyarország és Lengyelország számára.” Jean Asselborn luxemburgi diplomata pedig egyenesen rákos daganatként beszélt hazánkról, amit semlegesíteni kell, mert szerinte Magyarország ugyanolyan diktatúra, mint Belarusz.

Ha tehát valaki ezek után azt állítja, hogy nem Magyarország és Lengyelország ellen hozták létre a jogállamisági mechanizmust, annak vagy elmentek otthonról vagy szándékosan nem mond igazat. Ezek a nyilatkozatok egyértelműsítik, hogy az Európai Parlament meg akarta változtatni a jelenlegi jogi helyzetet egy olyan eszköz létrehozatala érdekében, amelyet Magyarország és Lengyelország ellen lehet fordítani. „És azt várjátok, hogy mi magyarok ezt elfogadjuk” – reagált Orbán Viktor. Ekkor jelezte a kormányfő, „Ti vagytok az elsők, akik balfácánnak is néztek minket. Nem vagyunk azok.”

Érdekes módon Weber erről nem beszél válaszcikkében, mint ahogy arról sem, hogyan támadta hátba Orbán Viktort egy köztük létrejövő egyezség után, ráadásul úgy, hogy azzal a magyar embereket is vastagon megsértette. Két éve ugyanis Weber felkereste a magyar miniszterelnököt Budapesten, és megegyeztek abban, hogy Orbán Viktor támogatni fogja őt az Európai Bizottság elnökválasztásán. Csak két nap telt el a megállapodás után, amikor Weber nyíltan kijelentette, nem akar a magyar szavazatok segítségével elnök lenni. Nem véletlenül kérdezték sokan: miféle ember az ilyen? Másodrangú európaiaknak tart bennünket? Nyugodtan kijelenthető, ez a magyar nép nyílt sértegetése.

Legfrissebb írásából kitűnik, Manfred Weber arcoskodása továbbra sem ismer határokat. Válaszlevelében ugyanis abszurdnak nevezte azt a vádat, hogy az Európai Parlament túlértékeli a szerepét. Mint ahogy azt is, hogy az erős nemzetállamok és az erős Európa szerinte nem ellentmondás, hanem a békés Európa elengedhetetlen feltétele. Aztán szépen leírja, az Alapszerződéssel szöges ellentétben, hogy szerinte a jövőt nem az egyhangúlag hozott és így a blokád (vétó) lehetőségét is magában hordozó tanácsi döntéshozatal jelenti, hanem a többségi döntések.

Szerinte. Ugye milyen kedves?

Az Alapszerződés viszont egyértelműen kimondja, hogy az Európai Unió haladásának irányát és a stratégiai kérdésekben elfoglalt álláspontját az állam- és kormányfők testülete, az Európai Tanács képviseli és fejezi ki. Ez ellen zajlik ádáz küzdelem, amit az Európai Parlament vív Gyurcsányné és a többiek aktív támogatásával. Az Európai Parlament mögött azonban valójában egy hálózat található Soros vezetésével, amely pozíciókat épített ki az Európai Parlamentben. Nem véletlenül mondta Orbán Viktor, hogy kik tartoznak a „filantróp” pénzember csapatához. Azok, akik a nyilvánosságban küzdenek a jogállamisági mechanizmus bevezetéséért. Hála azonban a magyar-lengyel összefogásnak, ebben a küzdelemben legutóbb óriási kudarcot voltak kénytelenek elszenvedni.

Weber válaszlevele azonban a harc folytatásának egy nyilvánvaló, újabb állomása. A magyar miniszterelnök által okkal a világ legkorruptabb emberének nevezett Soros György és képviselői azért küzdenek, hogy az emberek révén megválasztott, a közérdek képviseletére kötelezett nemzetállamokkal, azok kormányaival szemben alapvetően politikai és gazdasági szervezeteket próbáljanak hatalmi pozícióba juttatni, hogy ők döntsenek a világ jövőjéről, ne pedig az emberek által választott nemzetállami kormányok.

Kérdés: ha ezek után Weber azt állítja – ami még nincs így, de közel vagyunk hozzá – hogy „ Aki egyenlőségjelet tesz az EU és a szovjet kommunisták autoriter rezsimje között, az szét akarja rombolni a Helmut Kohl politikusnemzedéke által felépített Európát”, azt az embert komolyan szabad-e venni? A valóság inkább az, hogy az Unióból valaki más akar egyközpontból irányított birodalmat építeni az egyhangú állam- és kormányfői döntések többségi döntésekké változtatásával, miközben mosolyogva az ellenkezőjéről beszél. Éppen ez lenne az Unió szétrombolása, nem a nemzetállamok szövetségének megerősítése.

A magyarok biztosan nem dőlnek be az ilyen ócska dumának, hiába próbálják őket balfácánnak nézni.