Erős estéje lehetett Vona Gábornak egy pár hónapja, vagy lehet az akár már egy éve is. Rendes Császári és Királyi Hadsereges besorozáshoz méltóan járta a verbunkost egész este, és másnap reggel arra ébredt, hogy kényszerpályán mozog.

Miután az Atilla Király Szellemtudományi Népfőiskolán lefektették a labanc lét (pre-egzisztens, primordiális, metafizikai, stb.) alapjait, adta magát, hogy mindez a „jelenségvilág” szűk keretei között is megnyilvánuljon. A kérdés az volt, hogyan lehet labancnak lenni a gyakorlatban. Nem tisztem, hogy az évszázados kuruc-labanc ellentétben igazságot tegyek, de az biztos, a labancokhoz valahogy hozzákapcsolódik az ésszerű kompromisszum, a politikai racionalitás mentén meghozott döntések, és bizonyos függetlenség feladásának a képe is. Ezt látjuk most a gyakorlatban.

Történt ugyanis (és történik folyamatosan), hogy elitcsere megy végbe a Jobbikban. Az első jelei ennek az elitcserének a néppártosodás jelszava alatt tűntek fel. Ez sem okozott egyértelmű tetszést a párt radikálisabb (v. ö. kuruc, azaz „nincs kompromisszum”) szárnyában. Érteni véltem a félelmeket, masírozva már egy ideje – hál Istennek(!) – nem lehet néppártá válni. Ergo, a „vadhajtásokat le kell nyesni”. Aztán csitulni látszottak ezek az előjelek. Majd szállingóztak hírek arról, hogy Magyarország egyik politikailag kegyvesztett, de rettenetesen gazdag üzletembere és Vona Gábor személyes kapcsolatba is került egymással. Más hírek arról szóltak, hogy Magyarország egyik legfüggetlenebb elemzője értékmentes tanácsokat ad Vona Gábornak, miként kell jól néppártosodni. És most itt az elitcsere, ami egyértelműen a radikális vadhajtások nemhogy levágását, de tövestől történő kitépését jelenti a párt vezetéséből.

És itt térjünk vissza a szöveg elején megidézett verbunkos képéhez. Hiszen – pusztán értéksemlegesen, független elemzőként nézve – mi kellhet leginkább a néppártosodáshoz? Elsősorban az inkriminált nép minél szélesebb körű megszólítása, remélhetőleg minél kedvezőbb színben feltűnve. Persze jól jön a cukiságkampány, de a párt kezdeti Facebook-közönségét elérni ezzel már kevés. Nagy szükség van hagyományos baráti médiára is, ami – láss csodát – fent említett üzletembernek történetesen van. Üzletemberünknek viszont igencsak kell egy párt, hiszen korábban másutt kiesett a pikszisből. Nem áll nyerésre. De egy ilyen kiváló politikai vállalkozással – úgy vélheti – méltó bosszút állhat. A sikernek egyetlen akadálya van, ha a néppártosodás projekt kudarcba fullad a maradék radikális (kuruc) ellenállók miatt.

Csak valahogy nem hagy nyugodni, aki saját pártját ilyen könnyen idegen befolyás alá vetette, szakítva bajtársakkal, szövetségesekkel, az mit kezdene, ha egy országot vezetne? Ott már egész hordókat osztogatnak a monarchia – teszem azt – orosz szövetségesei. Meddig hajlandó elmenni Vona Gábor, hogy a labancság preegzisztens, primordiális metafizikai, stb. alapjait a jelenvalólét autentikus egzisztenciájaként megnyilvánítsa? Én nem akarom megtudni. Ti kuruc jobbikosok, hogy vagytok ezzel?