Soros György az „open borders”, azaz nyitott határok politikájának leghangosabb támogatója. Külön migrációs javaslatot készített az Európai Uniónak, hogyan lehet szervezetten emberek millióit betelepíteni a kontinensre.

A milliárdos nem bízta a bevándorlás ügyét a tervekről vitatkozó brüsszeli politikára, az általa támogatott szervezetek közvetlenül is részt vettek az Európába és köztük Magyarországra érkező illegális migránsok „eligazításában”, a népvándorlás gyakorlati segítésében.

Médiaügynökei (például a magyar 444.hu) ontották és ontják a migrációpárti propagandát, jogvédői pedig folyamatos nyomás alatt tartják a sajtóban a nemzetállamokat szinte az egész kontinensen (akik nem bánnak elég „humánusan” a bevándorlókkal stb.).

A sokat emlegetett Soros „civilek” valójában a milliárdos vagyonából működő politikai aktorok, akik a nyíltan demokrata párti milliárdos és amerikai partnerei (például a Clinton család) politikai vagy gazdasági érdekeit hivatottak előmozdítani egy adott régióban. „Soft power” – azaz puha hatalom (nyomásgyakorlás, tiltakozás, tüntetések, kormányellenes politikai mozgalmak szervezése, támogatása stb.) módszertana sok hasonlóságot mutat az amerikai külpolitika és titkosszolgálatok módszertanával, melyet a volt szovjet államok területén vagy a Közel-Keleten láthattunk működés közben az elmúlt évtizedekben.

Soros és szervezetei nagy propagátorai a „politikai korrektség” és a multikulturalizmus regresszív (lényegében kulturális marxista) univerzumának.

A milliárdos jelentős összegekkel támogatta például az USA-ban a Black Lives Matter nevű, afroamerikai fajvédő és rendőrellenes mozgalmat, mert azt remélte, hogy ez a Trump /Clinton párharcban a demokratáknak (fekete) szavazatokat fog hozni.

Soros György Hillary Clinton külügyminisztersége alatt közvetlen tippeket adott politikai intervencióra olyan országokban, amelyek „aggodalommal töltötték el” – ahogy ez a WikiLeaks dokumentumokból kiderült.

A tőzsdecsászár korábban politikai akciókat pénzelt Ukrajnában („narancsos forradalom”), Szlovákiában (Meciar ellen), a volt Jugoszlávia területén (Milosevic) és Kirgizisztánban.

Magyar szervezetei megpróbáltak közvetlenül is részt venni a jobbközép Fidesz kormány destabilizálásában a kitiltási botrány idején, a kormányellenes tüntetések során, illetve a népszavazás érvénytelenné tételében 2016 őszén.

Miután Hillary Clinton és a demokraták elbuktak Donald Trumppal szemben az amerikai elnökválasztáson, először az internetre, a közösségi médiára kenték az eredményt (később Putyinra). Állításuk szerint a választók ignorálták (az egyébként hazudozó), de Clinton-párti mainstream médiumokat, helyette az internetre, a Facebookra, Twitterre és más közösségi oldalakra támaszkodtak, melyek a demokraták és politikai támogatóik szerint tele vannak hamis /ellenőrizetlen /gyűlöletkeltő tartalommal.

A politikai nyomásnak engedve végül a Facebook is belement a hírfolyam cenzúrájába, amit „független”, úgynevezett „fact checker” – azaz tényellenőrző szervezetek fognak végezni. Ezek a szervezetek olyan „függetlenek”, hogy támogatóik között ott van Soros György is.

Végül persze marad a százforintos kérdés: milyen morális alapja lehet egy milliárdosnak, aki diplomatikus megfogalmazás szerint is, „kétes módon” szerezte vagyonát arra, hogy erkölcsi imperatívuszokra hivatkozva avatkozzon be nemzetállamok belpolitikai életébe?