„Virág elvtárs, ez az ítélet!” Mi más jutna eszébe a tisztességes magyar embernek, mint a Tanú c. klasszikus örökbecsű mondata, amikor a hírhedt Sargentini-jelentésről szóló vita kerül szóba.

A magyar elvtársak – akarom mondani a magyarországi elvtársak, mert ezek sosem azt állították magukról, hogy magyar elvtársak, hanem pusztán magyarországiak, lásd Kommunisták Magyarországi Pártja – már előre hangolnak. „Orbán Viktor megkapta az utolsó figyelmeztetést, Magyarország jövője hét percen múlik.”  (168 óra), és jó előre tisztázzák, hogy melyik oldalon állnak „MSZP: Az Orbán-kormányt ítéli el a Sargentini-jelentés, ezért megszavazzuk.”

Ezt a magyar miniszterelnök is így érzi: „az ítéletet már előre megírták, én most azért megyek Brüsszelbe, hogy megvédjem Magyarországot és a magyar embereket az igazságtalan vádakkal és hazugságokkal szemben.”

Sok jóra nem lehet számítani. A fejlett és haladó Nyugaton, aki nem ártó szándékú gazember, az is szinte mind gyakorló elmebeteg. Láthatóan a svéd választáson se történt semmi. Ha a fél országot kebabba darálnák erőszakolás után, akkor se győzne az ún. svéd jobboldal, mely némi túlzással abban különbözik a baloldaltól, hogy halkabban ordítja a benyomulók felé, hogy „Kérünk titeket, öljetek meg!” A 444 ilyet ír: „A svéd antifasiszták szerint van mit javítani a menekültek integrációján” – értsd: több pénzt kell beleölni az önfelszámolásba.

„Õrnagy elvtárs. Nem kivégzés, borotválás.” Jó, ez nem hangzott el. De ez a hét percre nyirbált felszólalás nagyon erre hajaz.

Na bumm, a miniszterelnök úr, majd tart utána egy kétórás sajtótájékoztatót, azt annyi.