Persze, már a munka elején el is mosolyodtam magamban, arra gondolva, lehet-e egyáltalán a tisztességet és Gyurcsány Ferencet egy lapon emlegetni? Az mindenesetre kétségtelen, hogy szerinte neki több minden szabad, mint a hétköznapi embereknek. Sajnos például a kommunikációban ő többet engedhet meg magának, mint más, mert eddig egyetlen valótlan állításának sem volt releváns következménye. Emlékezetes például, hogy feltűnően nagy értékkülönbözettel megkísérelt telekcsere révén zajlott le a Sukoró-ügy. Itt saját megfogalmazása szerint is mások vonultak börtönbe ő, azaz Gyurcsány helyett. „Ma reggel Tátrai Miklós börtönbe vonul. Helyettem„ – írta.

Ferenc úgy vádolta meg az ügyészséget, s arról még tévéfelvétel is készülhetett, hogy a nyilvánosságnak is a tudomására hozzák, Gyurcsány egy különleges jogi státusszal rendelkező ember, aki mintha többet engedhetne meg magának a hétköznapi embereknél. Mert a végén az ügyészség bizonyítottság hiányában szüntette meg a nyomozást, amiről Gyurcsány azt szerette volna terjeszteni, hogy bűncselekmény hiányában szűnt meg az eljárás. Nem sikerült, ezért aztán kígyót, békát kiabált a szervezetre.

Szóval, maradjunk annyiban, tényleg nem minden tisztességes, ami szabad. Az ilyen, önmagát törvények felett állónak tekintő ember esetében különösen így van ez, mert az ember arra gondol, hogy például Gyurcsány bármikor bármit kijelenthet, sőt annak az ellenkezőjét is, amivel ilyen vagy olyan irányba félrevezetheti a közvéleményt, mégsem görbül meg a haja szála sem.

A védőoltásokkal kapcsolatban is számtalan ilyen esetet produkált. Még odáig sem lehetett eljutni vele, hogy valaki legalább érezhetően rápirítson. Teflonarca mindent kibír. Itt vannak például a keleti vakcinák, a kínai és az orosz. Emlékeznek, micsoda palávert rendezett Gyurcsány és az egész mögötte álló szivárványkoalíció, hogy meggátolja az embereket az ilyen védőoltásokkal való oltakozásban. Petíciót indítottak ellene, az általuk felügyelt önkormányzatok területén igyekeztek akadályozni, hogy a háziorvosok használják ezeket a vakcinákat, választási újságjukban ki is nyomtatták, hogy ők csak olyan oltószer használatához járulnak hozzá, amit az uniós hatóság engedélyezett.

Mindez akkor volt, amikor a szomszédos Szerbiában már régen szuriztak mindkét vakcinával. Köztük vajdasági magyarokat is, minden baj nélkül. Gyurcsányék ennek ellenére megakadályozták volna a magyar kormányt, hogy alkalmazza a szert, sok száz embert kitéve a közvetlen életveszélynek. Oltásellenességükkel, halálkampányukkal így is tömegeket sikerült elbizonytalanítaniuk, távol tartani őket a regisztrációtól, illetve a keleti vakcinák elfogadásától, amivel lassították, akadályozták a folyamatot.

Amikor sorozatos gáncsoskodásaik ellenére Magyarország elérte, hogy az Európai Unió legátoltottabb országa lett, Ferenc még most is képes gúnyolódni az egészségügy oltásokkal kapcsolatos szervezettségén. Azt írja: „Végre sikerült megszervezni a magyarok tömeges oltását. A szerbeknek. A szerb kormány ugyanis lehetővé tette, hogy az AstraZeneca vakcinát akár külföldiek is megkapják a kijelölt oltópontokon, és azokból az országokból, ahol lassan halad az oltások beadása tömegesen érkeztek emberek a hétvégén. A magyar-szerb határokon is sorok álltak.” Bár hazánk az Unió élén van e tekintetben, s csak azért nem nagyobb aránnyal, mert Brüsszel vakcinabeszerzési mechanizmusa csődöt mondott és sokkal kevesebb oltóanyagot küldtek, mint vállalták. Ehhez hozzájön a Gyurcsány vezette ellenzék permanens oltásellenessége.

Ha nem akadályoznak, hanem támogatnak, a védekezésben már a világelső Izrael vagy az Egyesült Királyság sarkát taposnánk. Ugyanakkor ha nem oltanánk kínaival és orosszal, a mai napig több, mint 600 ezer ember életét kockáztatnánk, kiszolgáltatva a vírusnak. Ennek szélsőségesen súlyos következményei, az elkerülhető halálesetek nyilvánvalóan Gyurcsány lelkén száradnak. Tőle azonban mégsem lehet érdemben megkérdezni, mégis hogy képzeli ezt a magatartást? És ezek után nemhogy nem bánja meg bűneit, nemhogy hamut szórna a fejére, hanem nekiáll gúnyolódni azon az országon, amelyet ő melldöngetve hazájának nevez. Csak éppen az itt lakók érdekében nem tesz az égvilágon semmit, holott ismét arra készül, hogy – ha háttérből is – de a hon kormánykerekét forgassa.

A Sukorói-ügy megmutatta, forró helyzetben is el tudja érni, hogy legyen olyan jogi kiskapu, amin keresztül ő szabadon távozhat. Sőt alávalónak minősítheti a vádhatóságot, kilátásba helyezve: megvizsgálja, miként vehet elégtételt a főügyészségen. 2012-őt írtunk ekkor, amikor Gyurcsány már régen közlegény volt, s nem főtiszt a politikai palettán. Mégis akkor volt a szája, mint a Bécsi kapu.

Most viszont nem saját, kétes büntetőjogi helyzetét védi, hanem beleröhög a választók szemébe s azzal a szerb helyzettel példálózik, amelyet korábban a kínai keleti vakcinák miatt hangosan elítélt.

Kedves Olvasó! Láthatja, hogy az államigazgatás csikicsukiját Gyurcsány így vagy úgy, de képes szorult helyzetben is a maga javára fordítani.

Egyet nem tudott elintézni. Hogy a magyar emberek egymás után háromszor ne mutassanak ajtót neki. Legyen így negyedszer is. Mert ha az ügyészekkel így beszélt anno, akkor hogy beszélne velünk, egyszerű emberekkel a hatalomból? Most még csak annyi ereje van, hogy beleröhögjön a képünkbe. Tartsuk meg ezt a státuszát.

Higgyék el, jobban járunk, ha 2022-ben mi vigyorgunk az ő arcába.