Közeleg a karácsony. A várakozás pillanataiban járunk. Jézus Krisztus földi születésének megünneplésére készül a keresztény világ.

De nem mindenhol és nem minden keresztény teheti ezt meg békében és szabadon.

A világon minden öt olyan ember közül, akit a vallása miatt üldöznek, négy keresztény. Mindez azt jelenti, hogy a kereszténység számít napjaink legüldözöttebb vallásának. Afrikában és a Közel-Keleten embereket mészárolnak le, vagy üldöznek el otthonaikból, pusztán azért, mert keresztények.

A karácsony reményt ad, hogy ez a sötétség egyszer valahára felhasad.

Mi, magyarok – akár történelmünkből, akár saját életünkből megtapasztalva – pontosan tudjuk, mit jelent az, ha porba akarják tiporni, ha el akarják törölni saját vallásunkat, identitásunkat, szokásainkat.

Így volt ez a kommunizmusban is, ahol az antiklerikális harc jegyében próbálták elvenni egyik legszentebb ünnepünket, a karácsonyt.

De ahogyan annak lennie kellett: a fenyőünnepnek is leáldozott a kommunizmussal.

A keresztényellenes hangok azonban nem szűntek meg, csak új csomagolásban jelentkeztek. Így lett a szemükben „letűnt”, „avítt” dolog a kereszténység, egyenesen a „kirekesztés” megtestesítője, a karácsony pedig egyszerű kirakatünnep, ahol a „boldog karácsonyt” helyett „kellemes ünnepeket” kell kívánni, nehogy megsértsünk valakit.

A politikai korrektség romboló hatása a kommunizmuséval vetekszik. Ezt látjuk itt Európában, amikor karácsonyi ünnepségeket törölnek el, amikor kereszteket retusálnak le termékekről, amikor keresztet távolítanak el szobrokról. A példa ragadós és sajnos még hosszan sorolható.

– figyelmeztetett egykoron Robert Schuman, akinek sokat idézett szavai talán még sosem voltak aktuálisabbak.

Hitünket, kultúránkat és tradíciónkat bomlasztják belülről és támadják kívülről.

Már a karácsonyi vásárok sem képzelhetők el gépfegyveres rendőrök és betontömbök nélkül, Samuel P. Huntington elmélete egyszersmind valóssággá válik: a civilizációk összecsapásának kezdetén járunk.

A Harvard Egyetem egykori professzora az 1996-ban megjelent, „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című könyvében nem kevesebbet állított, mint hogy az új világrend alapjait a kulturális identitások fogják jelenteni, a civilizációkon belüli ideológiai vitákat felváltja a vallások és a kultúrák összecsapása.

Ennek egyik központi ellentéte a keresztény és az iszlám világ között bontakozik ki.

A tömeges bevándorlás, a párhuzamos társadalmak és no-go zónák kialakulása, az egyre gyakoribbá váló európai terrortámadások és a különféle felmérések jelzik: per pillanat nem mi állunk nyerésre.

Ha nem történik gyökeres változás a bevándorlás kérdésében, akkor a legfrissebb kutatások szerint Európa iszlamizációja megállíthatatlan lesz.

A kereszténység támadásával pedig nemcsak a vallásunk, a kultúránk kerül veszélybe, hanem minden, amit úgy hívunk: Európa.