Verseny a homokozóban
2019.02.05. 13:00
„Karácsony Gergely óriási fölénnyel nyerte a baloldali elnökválasztást.” Ezt írja a minőségi (és függetlenobjektív) újságírás zászlóshajója, a 24.hu. Ezen olyan jól szórakoztam, hogy beleolvastam a cikkbe, pedig nem olvasok 24.hu-t, hiszen miért tenné az ember?! Húslevesbe sem teszünk szegfűszeget, de nem hordunk derékszíj helyett szurkos spárgát se.
„Vasárnap délután lezárult a kétszereplős baloldali előválasztás, amelynek nyertese nagy fölénnyel Karácsony Gergely a Párbeszéd képviselője lett. Az eredményeket Szigeti Péter egyetemi tanár, az Országos Választási Bizottság (OVB) egykori elnöke ismertette. E szerint összesen 34214-en szavaztak a budapestiek közül. Mindössze 81 szavazat volt érvénytelen.
Horváth Csaba, miután gratulált Karácsony Gergelynek azt mondta, tisztességes verseny volt. Szerinte Budapest megmozdult, az előválasztás arra mutat, hogy a fővárosi választók saját kezükbe vették sorsukat. (…)
Karácsony Gergely szerint Budapest történelmi győzelmet aratott a Fidesz megosztó politikáján és azon törekvésén, hogy leszoktassa az embereket a politizálásról. Ez az új ellenzéki politika napja, létrehozzák az egységet a Fidesszel és Tarlós Istvánnal szemben, megvalósítják a hatalom embere ellen az emberek hatalmát.”
Jól figyeljük meg a szavakat!
„Nagy fölénnyel”, „egyetemi tanár”, „Budapest megmozdult”, „történelmi győzelmet”, „új ellenzéki politika napja”, „egységet”, „megvalósítják”.
Emlékszem, az általánosban az apukám elvitt egyszer Csopakra, a vállalati üdülőbe, ahol a gyermekeknek szervezett pingpongversenyen három jelentkező közül az első lettem. (Kaptam emlékbe valami előre kinyomtatott és lepecsételt vackot is.) Hetedikben pedig megnyertem a kislabdahajító versenyt, ami azért nagy szó, mert az osztály teljes fiúcsapata felállt, s így lehettünk vagy hatan is. A dobáskor akkora svungot vettem, hogy véletlenül beleléptem az iskola udvarán a homokozóba, de szerencsére ezt nem vették észre.
A tornateremben, amikor kihirdették, hogy győztem, szintén elhangzottak olyanok, hogy „a magyar ifjúság életereje”; „a sport tiszteletreméltó hagyományai”; „az úttörők társadalmának becsülete”; „kitartás, állóképesség, gyakorlás, önfegyelem.” Meg ilyesmik.
Életemben nem gyakoroltam a kislabdahajítást, az önfegyelem meg a kitartás pedig sosem volt az erősségem, de állóképességgel azért kétségkívül rendelkeztem, és az „úttörők társadalmának becsülete” szövegnél nem röhögtem fel hangosan.
„Győzelmet arattunk a Fidesz felett.”
Õ ezt vajon hogy bírja ki röhögés nélkül?
Ha Karcsi Gercsire 27 ezren szavaztak és Budapest választóinak száma kb. 1,6 millió ember, akkor jól számolok, ha az jön ki, hogy 1 573 000 ember NEM AKARTA, hogy Karcsi Gercsi legyen a főpolgármester? 36 ezren szavaztak egy közel 2 milliós városban.
GYÕZELEM!
(Ezt a számolástechnikát én is úgy tanultam még áprilisban a haladó demokratikus matekosoktól.)
Félek, ezt ő el is hiszi. Nos, amikor megnyertem a kislabdahajítást, én legalább nem gondoltam azt, hogy visszafoglaltam a Felvidéket.
Lehet, hogy náluk még én is alkalmasabb személy lennék főpolgármesternek. De én nem indulok. Nem is indultam volna. Jó keresztény vagyok. Hagyom kicsit „nyerni” a szerencsétleneket. Hadd legyen sikerélményük a homokozóban. A kislabdahajítást biztos nem nyernék meg.