„Elutazott tőlünk családunk egyik tagja,
Akit oly hőn szerettünk,
Egy Valóság nevű nagybátyám.
Sajnos már nincsen velünk,
Levelet ír csak nekünk,
Sajnos már nincsen velünk,
Levelet ír csak nekünk.”

Nem árt néha kotorászni a fiókban a régi poros dolgok között. Nem árt néha kézbe venni, lefújni, letörölgetni azt a port. Megnézni valaminek az elejét és a hátulját, és rácsodálkozni, hogy jé, de érdekes, mintha ma is élne, mintha ma is üzenne, néha többet is, mint szeretnénk.

Cseh Tamás lemezeit időről időre előkotorászom. És lefújom róluk a port. Nem mintha nem tudnám kívülről majd mindegyiket, de mindig mond valamit a jelennek is – mint az igazán nagy dolgok.

Valóság nagybátyám. Most pont ez került a kezembe. Pontosabban a Műcsarnok című lemez 1981-ből. Mert azon található ez a dal. És miközben hallgatom, olvasom, nézem a híreket.

Virginia államban kormányzóválasztás van (volt). A republikánus Glenn Youngkin nyerte meg a demokrata Terry McAuliffe ellen. Hogy miért is? Elsősorban azért, mert a tarsolyában cipelt pár régi levelet Valóság nagybácsitól. Ezek a régi, sokak által már elfeledett sorok hozták meg számára a győzelmet. A demokrata jelölt ugyanis bejelentette, hogy engedélyezni fogja az iskolákban az LMBTQ-érzékenyítést, akkor is, ha a szülők azt nem engedik, Youngkin pedig ezt élesen ellenezte. (McAuliffe persze magániskolába járatja a gyerekét, ahol nem tartanak ilyen foglalkozásokat.)

Október 23-án még Barack Obama, majd október 26-án maga Joe Biden is elment Virginiába McAuliffe mellett kampányolni. A jó Obama beszédében kiállt amellett, hogy az iskolákban tanítsák az úgynevezett „kritikai fajelméletet”, aminek lényege az, hogy a fehérek elnyomók és rasszisták. Pont.

De ezt persze előítélet-mentesen és „egyenlőségesen”.

„Ha levél jön tőle, csak úgy kapkodjuk ki egymás kezéből,
Sírva és nevetve olvassuk jellegzetes keze írását.
Ezer csókkal is felér
Egy-egy gyöngybetűs levél.”

Hab a tortán, hogy eközben egy virginiai iskolában egy szoknyát viselő, magát transzneműnek beállító fickó megerőszakolt egy 15 éves lányt az iskolai WC-ben, és amikor a lány apja tiltakozni próbált, még az apát tartóztatták le.

Igen, ilyen világ jön el, ha Valóság nagybácsi levelei nem érkeznek meg hozzánk. És persze vannak politikai erők, amelyek még szorgalmazzák is, hogy az üzeneteket valaki elkobozza, és ne jussanak el a címzetthez. Itt, Magyarországon is ügyködnek ilyenek, de úgy tűnik, ott, kint már nemcsak a táviratot szüntették meg, hanem a levélforgalmat is.

Mellesleg Virginiában a kormányzóhelyettest is közvetlenül választják, és ott is a republikánus jelölt nyert, Winsome Sears, aki egyébként egy fekete nő.

Megismétlem, fekete nő.

Ennek ellenére mit mondanak a demokraták, és mit mondanak a sajtó emberei, a közélet és a mezei posztolók egy része?

„A fehérség veretlen maradt.” „Győzött ma este a rasszizmus.”

Hát, igen. Mi itt, Közép-Európában még azért kapunk leveleket. De kint, a haladó demokráciákban a postaszolgáltatást már rég megszüntették. Ott, kint Valóság nagybácsi már tényleg csak egy emlék. Amit talán még itt-ott őriznek egyesek.

„Habár távol élek, remélem, megvagytok,
és szorgalmasan ápolgatjátok még az emlékem,
és hosszú esték során
Gondoltok néha reám.”