„Épp most szoptam le egy benzinkutast. Vizet hörpölök az ondóra.“

Akkor kezdjük így a választ a Heti Válasznak és Stumpf Andrásnak.

Mert miért ne, és mert egy Kossuth-díjas muzsikus nagyívű sorait mindig örömmel idézem.

Valamint Lovasi “kibaszottul utálom a Fideszt” András egyik dala is pont így kezdődik:

A MOL-kútnál.

Zárójel: Persze mondhatnám, hogy Tállai úr miatt is aktuális ez a dal, de nem mondom. Csak épp beugrott, mert most látom, hogy a Hír TV függetlenobjektivjei éppen 68-adszorra jelentik be, hogy Tállai beavatkozott a szent piac szent törvényeibe, ami abban nyilvánult meg, hogy megkérdezte a MOL-tól, hogy mi a szőkített olaj véreres faszától drágább 30 forinttal a benya vidéken – a választókörzetében – mint Budapesten. A MOL nem kezdte védeni a védhetetlent, hanem lehajtott fejjel levitte a rekordmagas 95-ös árát literenként 30 forinttal. Pont annyival, mint amennyivel drágább az elmaradott, és szegény Budapesthez képest. A progresszív baloldal azóta is őrjöng.

Zárójel bezárva.

A zárójel előtt tárgyalt dalt egyébként nagyon szeretem. Az Operaház tulajdonában levő Balatonudvari üdülőben nem egyszer fordult elő, hogy barátaimmal hajnalig bömböltettük. Jó szöveg, jó zene. Mi, művészek nem szeretjük, ha más csúfol minket, mert ugyan „magunkat kigúnyoljuk, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűrjük el.”

Mit tagadjam, érzékenyebbek vagyunk az átlagnál. Talán ezért vagyunk művészek.

Maurice Béjart kezdi úgy a könyvét, hogy a táncos prostituált. Pénzért szórakoztat. Eladja a testét, a lelkét és sokszor a szívét is, hogy másoknak örömöt szerezzen. Szomorú, de igaz gondolatok Béjarttól. Ezért is szeretem a MOL-kútnál című Kiscsillag dalt. Mert találó, még ha nem is túl eredeti Lovasi analógiája, hogy voltaképpen ugyanolyan kurvák vagyunk mi, művészek, mint az a prosti, aki épp most szopott le egy benzinkutast. Kollégák vagyunk...

Jómagam sok Kispál, és nem egy Kiscsillag koncertet tomboltam végig. Ennek az alkohol személyiségtorzító hatásán kívül az lehet még az oka, hogy tényleg szeretem Lovasi dalait.

Ahogyan se Johnny Depp, se Robert De Niro nem lett a szememben rosszabb színész attól, hogy hülyeségeket beszélnek például Trumpról. 

De Bödőcs Tibort is az egyik legtehetségesebb stand up-osnak tartom (bár mostanában egyre inkább kezdi elveszteni az arányérzékét és a humorát. Lassan durvábban szidja a kormányt, mint Gyuriferi és Kálmán Olga együttvéve.)

Ellenben a balliberális oldal holdudvara előszeretettel tehetségtelenezi le a jobboldal művészeit. Ezek a művészek általában másodpercre pontosan akkortól válnak tehetségtelenné, amikor kiderül róluk, hogy a Jóisten a jobboldaliság átkával verte meg őket. Jómagam is megtapasztaltam már ezt a jelenséget. Meg se lepett. Számítottam rá. Papírforma.

Mióta írok, sok minden kiderült:

Például, hogy a balliberális újságírók is csak addig harcolnak a homofóbia ellen, amíg Alföldit Robertázzák a kommentelők. Ha a jóképességű trollok engem buziznak, azzal semmi gond. Hisz egyrészt nem vagyok az, másrészt lakájpropagandistaként ez a minimum, amit megérdemlek. Tulajdonképpen örüljek annak, hogy még nem egy IFA-platón bűzölög a megcsonkított tetemem.

No meg az is kiderült, hogy tehetségtelen táncos voltam.

Az ilyen jellegű megvilágosodások miatt nem mernek a jobboldali művészek kijönni úgymond a “fényre”. Tudom, mert nem egy szabadkozik, hogy még lájkolni sem merik az írásaimat, nemhogy megosztani. Kedves Stumpf András, ha gondolod átküldöm neked privátban ezeket a levelezéseket. Ahogyan azokat is, amikben az interjúkéréseket utasítják vissza ugyanezek a művészek. Félnek. Látják, én hogy jártam. Talán te is látod, András. Nem magányos japcsi katonaként harcolok egy nem létező, már régen lezárt háborúban, hanem egy most is zajló kulturkampfban küzdök azért, hogy ne egy olyan világban/országban éljünk, amiben egy kétharmaddal megválasztott Fidesz-kormány alatt a jobber művészek azért veszítik el a munkájukat, szponzoraikat és egzisztenciájukat, mert kiállnak olyan dolgokért, mint például a kerítés vagy a nemzeti, konzervatív értékek. Hogy ne legyen már szalonképtelen dolog bizonyos körökben jobboldalinak lenni.

Ha felhívsz, mielőtt kiszerkesztesz, azt is nagyon szívesen elmondontam volna neked, András, hogy tőlem pontosan hány szponzor és pontosan milyen indokokkal lépett le.

Mi, jobboldali művészek valamiért nem szoktuk letehetségtelenezni Enyedi Ildikót, Székely Krisztát, Hajós Andrást, Kulka Jánost vagy Csákányi Esztert. Ahogyan Lovasi Andrást sem tartom/tartjuk tehetségtelennek.

Persze sok mindenben nem értünk velük egyet.

Például abban biztosan nem, hogy Magyarország egy olyan elnyomó fasiszta diktatúra, ahol üldözik a baloldali művészeket. Azért nem, mert ez egy baromság. A baloldal művészei egy diktatúrában nem a kormány tévéjében zsűriznének, hakniznának, promóznák be a nagykoncertjüket, hanem egy munkatáborban törnék a soha el nem fogyó köveket.

Valóban nem tetszett, hogy Enyedi Ildikó a nagysikerű és fantasztikus filmje után Magyarországot szidta. Valóban nem tetszik, hogy Balázsék az állítólagos Fidesz-rádióban teszik gúny tárgyává a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt és a kormány politikáját.

Szerintem abszurdum, hogy a kormány üzenetét ez a három mérsékelten tehetségtelen bohóc milliós fizetésért alázza, teszi zárójelbe.

És az is, hogy Balázs büszkén újságolja, hogy ő bizony összetépte, majd kidobta a nemzeti konzultációs kérdőívet.

Ha mondjuk én a Shellnél dolgoznék, majd élére állnék a jegesmacik megmentéséért való küzdelemnek, és ezért érezhetően elhidegülne tőlem a cég vezetése, nos ebből az következne, hogy a Shellben feudalizmus van?

Ugye, hogy nem, András?

Vagy, ha a Tények híradósa lennék, de szabadidőmben olyan interjúkat adnék, hogy minden hír, amit beolvastam hazug, elferdített kormánypropaganda, és emiatt elfogyna körülöttem a levegő a TV2-nél, az feudalizmus lenne?

Ha te a Heti Válaszban Simicska feltételezett alkoholizmusáról és részegen elkövetett alpári graffitizéséről írnál mindennap egy harcos publit, és emiatt egyszer csak már nem lennél ott főmunkatárs, akkor az feudalizmus lenne?

Ezzel kapcsolatban egyébként lennének még javaslataim:

A Tények híreit kommentálhatná még Bödőcs Tibor is. Lehetne egy külön blokkja a Tények előtt és után is. Sőt. Vezethetné a Mokkát is.

De nagyon hiányolom Kálmán Olgát is. Felháborító, hogy nem forgatott még vele egy közel egyórás műsort Tilla. Kaphatna ő is egy napi műsort, amiben a Fideszt és Orbán Viktort szidhatná. Áprilistól pedig szerződtethetnék a Nagy Duettbe, mondjuk Bródy Jánossal. Akkor aztán napi háromszor lenyilatkozhatnák, hogy Orbán egy fasiszta diktátor. A Karc FM pedig kirúghatná Jurák Katát és Huth Gergőt, hogy helyettük felvegye Csintalan Sándort és Bella Leventét.

Az Echo TV pedig Megadja és Ambrózy helyett leszerződtethetné Dévényi Istvánt, Farkasházy Teddyt és Hont Andrást. Ilyen személyi változások mentén sokkal függetlenobjektívebb lenne a Civil Kör.

Vagy mennyivel unfeudálisabb lenne, ha engem a 888 kirúgna és a helyemre Nagy Bandó Andrást szerződtetné. Ugye?

Ja, nem.

Természetesen lennének még ötleteim, csak kicsit félek, hogy egyrészt valamelyik nagyon okos megvalósítja, másrészt talán ezek a példák épp elég jól megmutatták, mi is a baj Stumpf András érvelésével lojalitás és az úgynevezett feudalizmus tekintetében.

Szóval a ballib oldal művészeinek sok nyilatkozatával nem értek egyet, de elismerem az érdemeiket. Az emberi értéküket is. Mert az is van nekik.

Stumpf András egyrészt teljesen félreértette Lovasira vonatkozó soraimat, hiszen én olyat egy szóval sem mondtam, hogy Lovasi azért töltötte meg az Arénát, mert szidja a kormányt. Dehogyis. Ha tehettem volna, el is mentem volna a koncertre.

Lovasi esete azért érdekes, mert az például elképzelhetetlen, hogy mondjuk én a Hír TV-ben, vagy a Klubrádióban promózzam a.. mimet is? Ja, nem is tudnék mit promózni, hisz mióta a 888-nak és a Magyar Időknek írok egy, azaz EGY(!!) darab fellépésem sem volt.

Amíg a balliberális oldalhoz köthető művészek, mint például Lovasi ki se látszanak a melóból, sőt a TV2-n keresztpromózzák a nagykoncertjeiket. 

(Persze nem tartom kizártnak, hogy szeptember óta randább, butább és humortalanabb lettem, valamint táncolni is elfelejtettem. Elképzelhető.)

Másrészt azért téved Stumpf, mert soha egyetlen írásomban sem vádoltam meg Lovasit haszonleséssel. (Persze Kossuth-díjat sem adtam volna Lovasinak. Lovasi helyében pedig el sem fogadtam volna.) Remek muzsikusnak, dalszövegírónak gondolom. Ellenben közéleti kérdésekben megfogalmazott véleménye mindig mosolyra fakaszt. Ugyanakkor nem hiszem, hogy azért nyilatkozik hülyeségeket, mert haszonleső. Õ egy – szerintem – őszinte, de rendkívül tájékozatlan, bohém zenész. Amivel semmi baj sincs. Amerikában nála sokkal hülyébb zenészek mondtak sokkal nagyobb hülyeségeket Trump megválasztásakor.

Sőt. Inkább ezer Lovasit szeretnék, mint egy Madonnát és egy Lady Gagát.

Én pusztán arra bátorkodtam utalni, hogy kormányszidó haknikörútjai egyfajta barterüzletként funkcionálnak. A ballib sajtó egy kis diktatúrázásért cserébe felületet biztosít a nagyvkoncertek reklámozására.

Hidd el, András, én őszintén igyekszem jó demokrataként és még jobb függetlenobjektívként élni az életem, de az a nagy büdös igazság, hogy képtelen vagyok egy 10 éves Tokajit kibontani annak az örömhírnek a hallatán, hogy Lovasi András – miután minden létező fórumon elmondta, hogy kibaszottul utálja a Fideszt – bemegy Azurák Csabához is TV2-be, mintegy kedélyesen elbeszélgetni arról, milyen csodálatos és korszakos művész is ő, valamint, hogy most lesz a nagykoncertje.

Nem megy. Pedig próbálkozom. Nagyon.

Ahogyan valamiért annak sem tudok tapsikálni, hogy miután Wahorn András széles, kaszáló mozdulatok közepette ordítva arról magyaráz a Szabadfogásban, hogy a diktatúrák akasztással szoktak befejeződni, kap Tillától egy meghívást a Propagandába. 

Nem hiszem, hogy én ettől újjobbágy lennék.

Persze nem követelem, hogy Wahorn – aki akasztana – ne menjen a TV2-be. Azt sem követelem, hogy Lovasi ne a TV2-n promózza a nagykoncertjét.

És azért sem indítanék el egy petíciót, hogy Balázst és haverjait kirúgják (Pedig igény az lenne rá).

De, ha megengeded, nekem nem tetszik.

És elmorgolódok ezeken a furcsaságokon.

Utószó: Talán kevesen tudják, hogy Stumpf Andrásra sok interjúmban mint barátomra, haveromra, mentoromra és felfedezőmre hivatkoztam.

Tettem ezt azért, mert valóban ő fedezett fel, ő biztatott az írásra, és ő fésülte ki azokat a kusza soraimat, amiket a kifésülés után a Mandineren lehozott. Kivétel nélkül remekül és tűpontosan értette, mit akarok írni, mit akarok mondani.

Sajnálatosnak és köztünk szólva rendkívül furcsának találom, hogy a Lovasira vonatkozó gondolataimat ilyen magas fokon értette félre.