Egyelőre nem tudni, mi lesz a vége annak az ügynek, amelynek Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP korábbi – 16 éven át – országgyűlési képviselője a főszereplője, aki nemcsak Donáth Ferencnek, a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjának a fia, hanem Donáth Annának, a hazáját EP-képviselővé választása óta Brüsszelben folyamatosan és módfelett ellenszenvesen támadó momentumos politikusnak az apja is.

Donáth Lászlóval kapcsolatban tavaly nyáron az a megdöbbentő hír került nyilvánosságra, hogy egy óbudai szeretetotthonban – amelynek felső vezetői közé tartozott – több alkalmazottat is zaklathatott. Sokáig azért nem kaphatott nyilvánosságot az ügy, mert az érintettek nem mertek lépni, gondolva Donáthnak mint szocialista képviselőnek tulajdonított jelentős befolyására, amely szerintük a mai napig fennáll.

A korsó azonban ezúttal is addig járt a kútra, amíg… Az egyik dolgozó szerencsére megelégelte a botrányos történéseket és – szembeszállva a politikussal – feljelentette őt. Az abúzusok lényegét a következőképpen foglalta össze annak idején a 888.hu-nak: „Sokan és sokáig szenvedtünk tőle. Az idősek és a kövérek megúszták. Ahogy meghallottuk a hangját, amikor bejött az épületbe, már rohantunk. Volt, hogy a WC-be befutottunk elbújni, mert ha szembetalálkozott vele az ember, akkor mi volt? »Jöjjön a tornaszobába, kedves!« És akkor bevitt mindenkit, elkezdett beszélgetni persze, aztán mindig volt egy kis combfogdosás meg fenékpaskolás. És ez csak a mindennapos alap volt. Akivel csak lehetett, azzal kikezdett. A folyosón, a lépcsőn elkapta az embereket.”

Donáth természetesen körömszakadtáig tagad, szimplán karaktergyilkosságnak minősítve a vele kapcsolatban nyilvánosságra kerülteket.

A karaktergyilkosság ugye nem bűncselekmény. Az a lényege, hogy valakit minél ellenszenvesebbé, antipatikusabbá tegyenek általa a közvélemény előtt. (Donáthnak ehhez nem kellett külső segítség, ment ez neki saját erőből is.) Olyan dolgokért próbálják lejáratni, ami valójában az érintett szerint meg sem esett vele, csak valamilyen politikai érdek vagy emberi rosszindulat miatt teszik ezt vele. Magyarán: önnön sugalmazása szerint a „karaktergyilkolt” lekész úr valójában ártatlan, csak a nyilvánosságot ilyen-olyan formában megkeresett érintettek kitalálják a soha meg nem történt dolgokat.

Ezért van különös jelentősége annak, hogy a feljelentés alapján beidézték a rendőrségre, mert így a nyilvánosság hivatalos forrásból is értesülhetett arról, hogy Rajkint idézve: „válámi ván, de ném áz igázi”. A Fővárosi Főügyészség a Pesti Srácoknak ugyanis megerősítette a rendőrség közleményében foglaltakat, miszerint az ügy érintettjével közölt megalapozott gyanú tárgya „aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette és emberi méltóságot sértő szeméremsértés vétsége”. Itt tehát már szó sincs karaktergyilkosságról, hiszen az alapos gyanúban megfogalmazottakat senki nem írná fel büszkén a homlokára, hogy ország-világnak mutogassa, hogy ő milyen frankó csávó.

De Donáth nem lenne Donáth, akinek egykor szoci-komcsi lelkészként mindent szabad volt, ha még ebben kutyaszorítóban sem igyekezne menteni magát. Első beidézése után ugyanis csak a könnyű testi sértés gyanúját ismerte el, holott ő is ugyanazt a gyanúsítási tárgyat olvashatta a hivatalos értesítésben, amit fentebb idéztünk és amit a Fővárosi Főügyészség meg is erősített. (Mindenki hülye, csak én nem effektus.)

Egyébként meglehetősen bizarr, hogy egy evangélikus lelkész azzal védekezik, hogy ilyen vagy olyan vétség szintű bűncselekmény elkövetéséről esetében szó sincs, vele szemben „csak” a könnyű testi sértés bűntette a gyanú.

Ami a köznyelvben annyit jelent, hogy az alkalmazottakkal szembeni abuzációról nincs szó, de esetleg elképzelhető, hogy például nem bánt velük kesztyűs kézzel (pl. odasózott nekik egyet-kettőt).

Mert mit is fed a könnyű testi sértés bűncselekményének törvényi tényállása? A Büntető törvénykönyv szövege szerint: aki más testi épségét, egészségét sérti, az testi sértést követ el. Amennyiben az okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, úgy könnyű testi sértésről – 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – cselekményről beszélünk. Ez tehát még Donáth felfogása szerint is vállalható – hornosan szólva: Na, és? – mert hiszen, ha „csak” nyolc napon belül gyógyuló testi sértést okoz a bántalmazása – még ha nővel kapcsolatos is a cselekvés – az még egy lelkésznek a jelek szerint belefér. Elvégre nem „testész”, hanem lelkész.

Más lenne a helyzet, persze, ha itt nem egy kommunista lelkületű emberről lenne szó, hanem valakiről, aki konzervatív, nemzeti gondolkodású. Akkor már a ballib sajtó régen félreverte volna a harangokat, szemben az aktuális valósággal, amelyben többnyire közölték Donáth könnyű testi sértésről szóló félrevezető narratíváját.

A liberális média elhallgató-bagatellizáló hozzáállásán túl az már csak hab a tortán, hogy valamiért ezúttal a ballib politikusok sem szerveztek demonstrációt Donáth lelkész tűrhetetlen erőszakoskodásáért. Pedig például a DK-s Vadai Ágnes imád ilyenkor – fekete monoklit rajzolva a szeme alá – tüntetni a nők elleni erőszak tarthatatlansága miatt. Láss csodát, se a feminizmus zászlóvivőjének szerepében szívesen tetszelgő Szél Bernadett, se Szabó Tímea nem ordítozta tele a ballib sajtót hasonló okok miatt.

Vadaiék elnézik Máté Gábornak Gothár Péter viselt dolgai egy éven át tartó eltussolását is, miközben boldogan nyugtázzák, hogy a fővárosi fenntartó olyan helyen vizsgálódik, ahol még az sem világos, hogy történt-e egyáltalán valami.

Azért örvendetes, hogy a minap Donáthot már másodszor is kihallgatták az ügyben. Ha ugyanis bizonyosat nem is tudunk az ügy állásáról, azt legalább halljuk, látjuk, hogy a nyomozóhatóság teszi a dolgát. Van ügy! Így az újabb és újabb nyomozati cselekményekről a közvélemény értesül, s függetlenül attól, hogy Donáth Lászlót is megilleti az ártatlanság vélelme, a közvélemény legalább azt leszűrheti a híradásokból, hogy a lelkész nem egy ma született bárány.

Ez már csak azért sem mellékes körülmény, mert a történelem eddig azt mutatta, hogy a Donáth család szerencsés csillagzat alatt született, eddig ugyanis mindent megúszott. Elég csak a papára gondolni. Hiszen miközben a Nagy Imre-per számos vádlottját kivégezték, addig ő mint másodrendű vádlott, megúszta tizenkét év börtönnel.

Fiának a kihallgatásokra való ismételt beidézgetése azt az érzetet keltheti az olvasóban, hogy a lelkész úr esetleg nem ússza meg. Minél többször van szó a szeretetotthonban tapasztalt történésekről, annál többeket gondolkodtathat el Donáth László hárító alapállása és az egyre erősebben előtérbe nyomuló valóság viszonya, bárhogy döntsön is ügyében a sajátos ítéleteket bármikor hozni képes magyar bíróság. Elég csak a SZEVIÉP-ügyre gondolni. Minél többször esik szó hivatalos eljárás keretében Donáth abuzáló dolgairól, annál többeknek lesz meg a véleménye erről a harsány, erős hangú, minimum ellenszenves alakról, akit a jog szerint egyelőre ártatlannak kell tekinteni. Hivatalosan legalábbis.