A Hétköznapi Csalódások együttessel a legfőbb gond az, hogy pocsék. És most, első körben, hagyjuk is az ideológiát. Van a rock and rollban rengeteg előadó és csoport, amellyel az ember nem ért egyet, de értékeli a tehetséget. Vagy legalább a dalokat.

De a PiCsa egyszerűen rossz. Rossz mint rock and roll. Harmadvonalbeli sramli. Az ideológia csak hab a tortán.

Már amennyiben az ember el tud tekinteni a „Kádár alatt jobb volt” hirdetésétől.

Persze Megyeri Ferenc – a csapat énekese – nem vallja be nyíltan, hogy az ellenzék szekerét tolja, dehogy, ő csak a kormányt utálja.

Több ilyen embert ismerek. Ők nem támogatják az ellenzéket, fenéket, de a mostani az menjen. Az ilyen embertől úgy megkérdezném, hogy ha szerinte az előző sem volt jó, és ez sem jó, akkor minek alapján reménykedik benne, hogy a következő jó lesz? (Ideje újra külföldi kézbe adni a közműveket, biztos.)

Csak Jones gazdát kell elzavarni, és máris beköszönt a Kánaán. Ígéri Megyeri Napólajos.

Na, de a csapat most bajba került.

Nagy bajba.

Idézzük Megyeri Ferencet, illetve a 24.hu cikkét (Raktárkoncertjük után megverték a Hétköznapi Csalódások bohócát, 01. 25.).

„2020-ban történt Magyarországon.

Maffia kormányunk kihasználva a világjárványt, kiteljesítette tolvajlását és cserbenhagyta állampolgárait.

Márciustól kilőtte a rendezvényipart, és felismerte a lehetőséget, hogy újabb címszó alatt lehet lopni, és rátenni kezét vagy befolyását az élet különböző területeire, így a kultúrára is.

A könnyűzene állítólagos megsegítésére előrukkoltak a Raktárkoncertek elnevezésű, elhibázott koncepciójú mutyival.”

A félanalfabétáknak szánt handabanda valóságtartalmát hagyjuk, azt az egyszerű tényt is, hogy Európában mindenhol korlátozások vannak – általában durvábbak –, amit nyilvánvalóan Megyeri és a zenekar is tud.

A baj, amibe kerültek, pusztán annyi, hogy felléptek a raktárkoncerten, felvették a pénzt, és most a közönségük előtt kínos ez, lévén unos-untalan a fejükhöz vágják.

És hát Feriék féltik a karrierjüket.

„Elfogadtátok a pénzt!” „Közösködtetek a Zorbánnal.” És ez náluk olyan, mintha egy szuperhősről kiderülne, hogy este félreteszi a lézerkardját meg a pisztolyait, leveszi halálfejes maszkját, és felhúzza a macis pizsamát, majd átöleli a plüssnyuszit.

Nincs macis pizsamám! Nincs plüssnyuszim! – ordít kétségbeesetten Megyeri, és kapálódzva magyarázkodik.

Rossz az Orbán! Továbbra is utáljuk! Megfigyelnek! Félnek tőlünk! Az nem is úgy volt, kapják be, diktatúra, mutyi, Soros, lehallgatnak, megijedtek, retteg a hatalom, de mi nem félünk. (Stb., stb., stb.)

„Az örök lázadó és mindig a széllel szemben hugyozó társaság, számolva azzal, hogy ebből megint „baj lesz”, bevállalja. Mert a rock and roll nem csak egy tánc... a punk meg nem csak pogó.”

És tegyük hozzá, a rock and roll az nem pol-beat.

A társaság, amely olyasmit ordít, amiért sem itthon, sem Nyugaton nem jár retorzió. Sőt, Nyugaton egyenesen elvárt viselkedésformát képvisel. A „beállok a sorba” iskolapéldáját. Egy olyan világban, ahol Marx-szobrokat avatnak, és az Antifa a kormányok baráti szövetségese a nácik elleni harcban. (Nácik = mindenki, aki a bevándorláspárti, nemzetellenes, multikulti jövőkép ellen van.)

Az „örök lázadók”, akiknek soha semmiféle retorziót nem kellett elviselniük semmiféle hatalom részéről, és még az általuk gyűlölt kormány is a hónuk alá nyúl. Nem mintha a művészi értéknek az lenne a fokmérője, hogy hányszor csöngetett a rendőr – ezt csak a nagyon buta kisgyerekek hiszik –, de akkor sem. Megyeri nem egy ízben nyilatkozott a közösségi médiában, hogy nem tartja hitelesnek azt a Nagy Ferót, akit fénykorában az összes megyéből kitiltottak, és elvették az útlevelét, de jó párszor a CPg zenekarral szemben is gúnyosan foglalt állást, akik éveket ültek a Kádár-rendszerben. (Amikor szerinte jobb volt, és frankó raktárkoncertekkel támogatták a szennyhullámhoz tartozó – így nevezte Erdős Péter a punk és új hullám képviselőit – előadókat.)

Szóval felléptek a fiúk a raktárkoncerten, eltették a pénzt, és ez most kínos, tehát ki kell találni valamit. Szövegelés indul:

„Csodás, amikor telefonon hívogatnak alkalmazottak, és nekik kellemetlen, hogy ki kéne hagyni számokat, amikor azzal keresnek meg, hogy retteg a vezetőség a balhétól (kérem?), stb. Mindig akkor hívnak telefonon, amikor nem akarják, hogy írásban nyoma maradjon...”

Tehát ez vagy igaz, vagy nem.

„Kivágták a végső verzióból a zenekar által vitt konferansziét is, aki egy bohócnak öltöztetett színész volt. (...) Ezt a bohócot elverték a szombati fellépés után, hétfőn, fényes nappal a lépcsőház bejáratában olyan, a köznyelv fogalmazása szerint „kubatov emberei” típusú szekrényhátúak, öten.”

„Kubatov emberei” típusú szekrényhátúak.

Nem rossz. Bár nekem az ürgebőrbe varrt békaemberek jobban bejön.

„Pont akkor, micsoda véletlenek vannak. Szombaton a vírushelyzetre hivatkozva mindenkinek le kellett írnia a nevét és adatait egy papírra a helyszínen.”

Mondjuk egy hivatalos koncert előtt, ahol utalják a gázsit, nyilván elkérik az adatokat, már csak a számlázás miatt is.

„A bohóc ügyében nem tettek feljelentést, mert törés vagy maradandó egészségkárosodás nélkül megúszta.”

Értjük. Látlelet nincs, feljelentés nincs, tanú nincs. Nekem meg tegnap ellopták az aranyórámat.

És hogy mi a tanulság?

Nem kell elfogadni a pénzt és a segítséget olyantól, akit napi szinten köpköd az ember, és akkor nincs ez a rohadt kínos magyarázkodás egy olyan közegben, ahol a „minden rossz, ami állam”, „minden rossz, ami kormány” a hivatalos vallás.

Megértem, hogy kínos. Na, de majd a 24.hu – ez a legendásan lázadó és bátor underground fórum – segít kimosni a szennyest.