A brit metrókon (Transport for London) új felirat jelent meg.

Nem az, hogy „Idegen, ha metróra szállsz, ne itt vizelj, hanem várd meg, amíg eljutsz a nyilvános piszoárig”.
Az sem, hogy „A metró területén tilos tüzet rakni, és megsütni a kecskédet!”, de még az „A szerelvény csak a kijelölt megállóban áll meg, ne kényszerítsd fegyverrel a vezetőt, hogy ott álljon meg, ahol neked tetszik, ez nem a Szahara!”.
Ehelyett ezt olvashatjuk:
„A szexuális természetű tolakodó megbámulás a szexuális zaklatás egyik formája, éppen ezért nem toleráljuk.”

A TfL a figyelemkeltő akcióval kapcsolatban elmondta, prioritás számukra az utasok biztonsága, különösen a női utasoké – mert ugye egyenlőség van –, épp azért bármi, ami ez ellen irányul, szigorúan büntetendő. Egy magas rangú brit rendőrtiszt szerint ideje szigorúan büntetni a tömegközlekedésen, elsősorban a londoni metrón előforduló szexuális motiváltságú megbámulás, azaz a tolakodó stírölést műfaját.

Nem tudni, hogy az akció mi ellen irányul. Lehet, hogy a tömegével pofátlankodó idegen kultúrájú férfiak az okok, akik agresszívan közelednek, hisz a fehér nő nem ember nekik és a gonosz európai törvények és szokások kerékkötői annak, hogy éljék az életüket. Minden bizonnyal ezek közt sokan fel is vannak emiatt háborodva. Elutaztak a csudába, ide Európába, macerát vállaltak, és mindezt azért, hogy betartsák azokat a törvényeket, mint otthon? Mert ugye otthon sem lehet más férfi nőjével így fellépni. Erre eljönnek ide, és itt se? Hát minek költötték a sok pénzt, és vállalták a kényelmetlenséget?

A Brit Közlekedési Rendőrség egyik vezető nyomozója még fel is szólította az utasokat, hogy jelentsék, ha bármi ilyesmit tapasztalnak. Sarah White felügyelő kijelentette: ha valaki feltűnően, szexuális indíttatásból bámul valakit, ezeket az eseteket regisztrálják, és vizsgálatot indítanak.

Az a jó a haladásban, hogy lassan minden olyan szabadságjogot megnyirbál, amit a régi reakció legalább békén hagyott. Ha a múlt század elején, a korzón kezdtek volna vizsgálatot, az arra ténfergők fele a börtönben végezte volna, tudniillik a korzón direkte azért sétafikált a nép, hogy bámulja a hölgyeket, sőt, a hölgyek nagy része is direkte azért ment oda, hogy megbámulják, és kikezdjenek vele. Ha hiszik, ha nem, kedves haladók, a diszkóba is azért mennek a lányok, hogy megbámulják, megszólítsák és kikezdjenek velük. Tudniillik – bár lehet, ezt a fogtündér nem tudja – a nők is igénylik ezt, és igen hisztisek lesznek, ha huzamosabb ideig nem kapják meg. Ja, hogy nem mindig az bámul minket, aki nekünk tetszik, és nem mindig az közeledik, aki bejön nekünk? Hát, ilyen az élet. De ha magát a közeledést tiltjuk be, akkor az sem fog közeledni, akit szeretnénk, hogy törje magát.

De komolyan. Hogy közeledjen egy fickó egy nőhöz? Írjon ajánlott levelet, melyben benyújtja az orvosi papírjait és dolgozatban foglalja össze komoly terveit a következő tíz évben? Mert jó pár száz éve az így megy, hogy bámulás, mosoly, odamész, megszólítod, jófejkedsz, telefonszám, stb. De mégis, hogy? Közben meg megy a szöveg, hogy a férfi dolga közeledni, lépjen először ő, ne várja el a nőtől, mit képzel, ő a férfi.

Ismétlem, nem tudni, mi a kiváltó ok. Kizárólag az újabb felszabadításvágytól hergelt ideológiai elmebaj, vagy a bevándorlók viselkedése? De necces, hogy majd a 49 éves, fehér, középosztálybeli John fog börtönbe menni, aki hazafelé bambán bámulta a szemben ülő falatnyi szoknyácskában ücsörgő Ukrajna pólós bölcsészlány combját.