Nálatok mi az, mai kiveri a biztosítékot a családban? Ha mondjuk bemutatod az új barátodat és bejön sáros cipővel, akkor összenéznek? Mi nem vagyunk ilyen felszínesek, a ciki ott kezdődik, ha mondjuk szaloncigányozásba kezdene az ebédnél vagy ilyesmi. Mi is elfogadók vagyunk. Mindegy a vallás, a kultúra, politikai elköteleződés, csak legyen normális. Én egyszer hazavittem egy fideszest, de nem tudtam, hogy az, na az ciki volt, de utána nem is találkoztunk többet. Fú, ne is mondd, fideszest azt én se vinnék haza. Párbeszéd átlag egyetemista lányok között. Kötött sapka, hosszú loboncos haj, horgolt pulcsi, az egyik oldalán „Not your Aranyvirágszál” vászontáska.

Gusztustalan rohadék Fidesz-seggnyalók, végig fogjuk akasztani veletek az Andrássyt, lógni fogtok! Huszonéves, Momentum-kitűzős fiatal srác fenyegetése késő este az otthonom kapualjában.

Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem-magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen, ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Niedermüller Péter, DK-s politikus, ATV.

Ellenzéki politikusok, aktivisták, szavazók. Egyvalami biztosan közös bennük: a gyűlölet. A sajátjaik között pedig a leggátlástalanabb megnyilvánulást is megvédik. Arra valahogy mindig van magyarázat: nem is úgy értette, igazából pont ellenkezőképpen; kiemeltétek a kontextusból; csak viccelt; elsős szociológus hallgató is érti, miért kell direkt félremagyarázni; bezzegbayerzsolt; ti raktátok belénk a gyűlöletet.

És ők a liberálisok.

Ballibeknek hívjuk őket, egyszer talán valamikor azok is voltak, de most valami sokkal rosszabbról van szó. Csak akkor liberálisok, amikor magukról van szó, ha maguknak követelik, hogy hagyják békén őket. Minden más helyzetben pedig gyűlölködnek, rombolnak. Szétverik a Parlamentet, füstbombával dobják meg a rendőrt, majd eljátszanak egy focistasérülést és hősi áldozatként tetszelegnek. Hírből sem ismerik az elfogadást, ha felismernek egy fideszest a környezetükben, képtelenek a fegyelmezettségre, minimum egy „Mocskos Fidesz!” kicsúszik, de a halálos fenyegetés is belefér. Szerintük itt minden csak az Orbán miatt szar, ez az ország és a többi, miközben apa millióit költik a külföldi ösztöndíjon, hogy aztán árulják a hazát. Gyűlölködéssel és kirekesztéssel vádolnak minket, miközben ők azok, akik képtelenek a békés együttélésre. Hergelik magukat és egymást, az egyenlőség, elfogadás és béke nevében.

Szerintem nevezzük nevén a gyűlöletet. És tűzzék ki a zászlajukra, hiszen most már nincs mit takargatni. Férjen bele a patkányozás, a riasztó képződmények elleni harc, de ne hívják azt liberalizmusnak, ne vonuljanak az elfogadás égisze alatt, kedves mosolyogva, szivárványlepelben. Vállalják a gyűlöletüket, az undorukat attól, aki szerint érték a haza, a család. Kevésbé szégyen a gyűlöletet vállalni, hisz emberi dolog az, gyalázat viszont azt a másiknak tulajdonítani és valami építőnek hazudni. A gyűlölet erős, szelídíteni kár lenne, zabolázni nem lehet. A gyűlölet megteremti a gyűlölködőben azt a hamis valóságot, hogy márpedig az igazság az övé, a gyűlölete nem is valami pusztító erő, csak a nyilvánvaló fékezhetetlen megnyilatkozása. Nem érti hát a gyűlölködő, hogy miért sért másokat, hogy akire a gyűlöletét ráeresztette, miért mondja: eddig és ne tovább. A gyűlölet kívánja a beteljesülést, tárgya nélkül pedig elsorvad. Az úgynevezett ballibek gyűlölete valami olyan tárgyat talált most magának, aminek viszont elfojthatatlan vágya, hogy építsen. És állja a sarat.

Így hát eljött az idő: vállaljátok magatokat és tűzzétek zászlóra a gyűlöletet! Mi építünk tovább. Gyűlöletből viszont még soha nem épült semmi.