Vezénylő Tábornok Úr azt mondta Tusnádfürdőn: ”Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban.” Láss csodát: Székelyföld egyetlen Auróra-árvája a helyszínen meg is adta az ellencsapásra hívó jelet. Sípolt a lány, forogtak a kamerák, kattogtak a fényképezők.

Miután az egykori Balázs Show Mein Kampf Erzsijére kísértetiesen hajazó nő a sípjába fújt, és a kiváltott indulatok hatására újra süvíthetett végre a hisztivonat, Erzsike – nevezzük csak így a sípolós hölgyet – több mint harmincórányi címlapos elhelyezést nyert meg az Indexnél. Mondom, több mint harmincat. A sivalkodás némiképp túlzónak tűnik, amikor Magyarország miniszterelnöke arról beszél; a jövő évi választás tétje, hogy végre tudják-e hajtani a Soros-tervet, le tudják-e bontani a kerítést. Én hajlok rá, hogy az önmagát függetlennek, jónak és őrkutyának kikiáltó Indexnél időt és energiát nem kímélve fognak ezekről a baloldali tervekről is beszámolni. Egyszer. Majd. Legalább.

A permanens libnyaf médianyomor nem is érdemel több leütést, azonban az ellenzéki pártok hétvégi reakciói már annál inkább. A kánikulában kiállított, mellszőrig kigombolt szóvivők arcára az elcseszett hétvége, a strandolás hiánya meg a sípolós téma kellemetlensége ült ki a leginkább. Sebaj, a direktíva 38 fokban is direktíva. Pártunk elnöksége megkezdte az aggódást a fekve sípolás szabadságáért.

A pártok közül egyébként az LMP viszonyult a legérdekesebben a sípoláshoz és Tusványoshoz is. Velük foglalkoznék most én is. Tavaly még részt vettek a szabadegyetem vitáiban és meglepően jól bírták az esti bulikat is. Idén viszont a megfelelésre koncentráltak ők is. Persze, nem a választóknak, hanem Vásárhelyi Máriának, a 444-nek, és Lajos úr média portfóliójának szeretnének megfelelni. Meg hát TGM-et is vissza kellene csábítani a Párbeszédtől. Nem könnyítette a helyzetüket, hogy bojkott helyett Schiffer András is a bálványosi nyarat választotta. Óriási szerencse, hogy pont ezekben a válságos napokban érkezett meg az LMP-s lány Tusványosra sípolni, és nem csak, hogy ebben a tevékenységben jeleskedett, de a paneleket is szépen elmondta az újságíróknak: Paksot, a városligeti bokrok metszését, meg a minden rossz amúgy is kezdetűeket.

Valahol megértem őket. Amikor a miniszterelnök elmondja: növekszik a gazdaság, az ország nem hitelből él, többségi nemzeti tulajdonban vannak a stratégiai ágazatok, és mindenki dolgozhat, aki dolgozni akar, nehéz dolga van az ellenzéknek. Ha az adott miniszterelnök azt is el tudja mondani, hogy Magyarország már körülbelül ezer milliárd forintot költött a korábban oktalanul privatizált stratégiai cégek visszavásárlására és míg 2010-ben 3,6 millió ember dolgozott és 1,8 millió adózott, ma már 4,4 millió dolgozik és ugyanennyi fizet adót, akkor egy hazafias, magyar ellenzéki párt csak egy dolgot tehet.

A sípolás meg a sípoláshiszti végeredménye százalékokban nem mérhető, de kétségtelen, hogy az ellenzéki önfoglalkoztatás is nagyon hasznos dolog. Aki pedig az egész akcióval rosszul járt, nem más, mint Lukácsi Katalin. Az új médiakedvenc színre lépésével ugyanis gyorsan meg kell majd tanulnia, hogy ballib csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz…