Igen, a két szegedi története eddig a pontig hajszálpontosan ugyanaz. Botka Lászlóé így foglalható össze: pártja legnépszerűbb politikusaként sokáig kerülte a rivaldafényt, többször dobbanthatott és boríthatott volna, de nem tette, s bár látszólag polgármesteri munkájába temetkezett, valójában platformépítéssel igyekezett megerősíteni pozícióját.

Toroczkai története eddig a pontig tökéletesen egyezik Botkáéval.

A végkifejletben nem vagyunk biztosak, de hogy Toroczkain nagyjából ezerannyi fogás van, a múltjában pedig úgy tízezerszer annyi szeplő, mint Botkáéban, azt máris tudatjuk a tisztelt olvasóval.

Toroczkai éveken át túlkoros kamaszként játszotta kettős szerepjátékát, a betyárosdit és a magyar IRA-t. Ehhez cseppet sem e sorok írójának két könyvéből merítette az ötletet, bibliaként forgatva két munkámat, ezt és ezt. Ezek alapján hívta életre a Betyársereget és az északír példa alapján a mostani Mi magunkat is. Toroczkait jól ismerem a régi időkből, amikor nemzeti radikálisként előbb a MIÉP-ben, majd önállóan igyekezett csillapíthatatlan ambícióinak keretet találni. Időközben a nemzeti radikalizmus megérkezett a Fideszbe, a tíz-tizenöt évvel ezelőtti célkitűzéseket Orbán Viktor sorra kipipálta, Toroczkai pedig a magánmozgalmaival együtt a partvonalra került. Szerencsés véletlenek és titokzatos háttéresemények folytán azonban most újra a közélet első vonalába ejtőernyőzött.

Toroczkai László vagy a világ legmázlistább politikusa, vagy nem az, akinek látszik. Régebbi ismerőseivel együtt én is elgondolkodva figyeltem éveken át, ahogyan a legdurvább provokációit sorra megúszta. Szlovákiai demonstrációján éppúgy, mint sűrű szerbiai, romániai kirándulásain lényegében semmi sem történt – a szomszédos országok hatóságai meglepő módon nem alkalmaztak komolyabb jogi, politikai kényszerítést, mindössze kitiltották néhány évre. Abból sem lett baja, hogy a Korona Fiai Különleges Alakulattal nem kisebb célt, mint a Délvidék fegyveres visszavételét tűzte ki célul (lapzártáig a Délvidék nem tért vissza). Felvétel bizonyítja, hogy a Kossuth térről ő vitte át az embereket a Szabadság térre, ilyen módon ő a fő felelőse a 2006-os eseménysorozatnak. Ebből sem lett baja. Hajdani lapjában nem egyszerűen zsidóellenes, hanem vérvádas cikksorozatot publikált azt állítva, hogy a körmendi gyermekgyilkosságot nem Tánczos Gábor, hanem – rituális célzattal – zsidók követték el. Megúszta Toroczkai László a 2012-es botrányos felvonulását is, amikor embereivel az IMF-nek akart petíciót átadni, majd betört a Bank Centerbe.

Figyeljük csak az Origo 2016-os összefoglalójának eseménytörténetét! És figyeljük, hogyan maradt el a Gyurcsány-korszakban minden esetben a valódi retorzió…

„2006. szeptember 18-án a tüntetőket a budapesti Kossuth térről a Szabadság térre vezette. A tévészékház ostromáért a bíróság főszervezőként jelölte meg Toroczkait, de csak pénzbüntetést kapott ezért. Legközelebb 2007. október 22-én vett részt Toroczkai aktívan egy utcai balhéban. Akkor a Nagymező utcában csaptak össze a kormányellenes demonstrálók a rendőrökkel. Akkor a rendőrök előállították, de három nap után elengedték. A következő nagyobb budapesti összecsapásban, 2008. március 15-én Toroczkai is felszólalt azon a rendezvényen, ahonnan a tömeg elindult, de őt a rendőrség nem állította elő. Toroczkai emellett aktívan részt vett a Gyurcsány-kormány elleni szervezkedésben. Az első fokon 13 évet kapó Budaházy Györggyel közösen hozták létre a Hunnia mozgalmat, amit terrorcselekménnyel vádoltak. Toroczkai mégsem került a vádlottak padjára, csak tanúként hallgatták ki.”

Szóval, haja szála sem görbült ennek a mögöttünk álló húsz esztendőnek egyetlen demonstrációján, tüntetésén sem, ha véletlenül bekísérték, rögvest elengedték – belföldön éppen úgy, mint külföldön.

Akkor most mindezt gondoljuk végig, és ki-ki maga döntse el, kicsoda is valójában ez az ember.

Ha erre a nem is olyan bonyolult kérdésre megtaláltuk a választ, akkor továbbfűzhetjük a mostani történetet is. Toroczkai László nem véletlenül nem alakított új pártot tegnap. Hogy a bátorság feltűnő hiánya egyszerű baklövés-e, vagy még nem érkezett meg a pontos instrukció, nem világos. Csak annyi biztos, hogy amikor Toroczkai hosszú éveken át katonásdit, IRA-sat és betyárosat játszott Szeged környéki csalitosokban, a titkosszolgálatok dolgoztak. Beépültek a hajdani nemzeti radikálisok közé, informátoraik nyilvánvalóan ott vannak a mostani Jobbik vezetésében is, megfigyelték, ellenőrizték, esetleg irányították is az eseményeket. Vannak papírok, vannak fel nem tárt rejtélyek, vannak el nem mondott történetek.

2000 óta, amikor szakított a MIÉP-pel, Toroczkai László egyvalamire mindmáig gondosan ügyel: nem akar parlamenti képviselő lenni. A radikálisok képviseletében annak idején nem ő, hanem Zagyva György Gyula ült be a Tisztelt Házba, és most, a Jobbik alelnökeként sem akart mandátumhoz jutni. Pedig olyan egyszerű elfoglalni jól megérdemelt üléshelyünket az Országházban: az ember egyszerűen átesik egy nemzetbiztonsági átvilágításon és kész.

Ásotthalom polgármesterének vagy a Jobbik elnökének persze nincs szüksége átvilágításra.

Így megy ez.

Kíváncsian várjuk a további fejleményeket.