Míg a férfi terroristákat jobbára a paradicsomi szüzek, a tesztoszteron és a hősi mártírium motiválja, csak sötétben tapogatózunk, ha a női elkövetők indítékait keressük. Esetükben sokkal nehezebb választ találni arra, miért ragadnak fegyver. Lehet, hogy értetlenségünk vakságunkból táplálkozik: egész egyszerűen nem akarunk szembenézni azzal, amit a különböző terrorista szervezetek már rég felismertek, mivel szembemegy a megszokott nőképünkkel.

Burkába bújtatott erő

A női terroristák témája egyszerre új és régi. A világtörténelemben sok híres női merénylőt találhatunk, kezdve az európai neonáci, szélsőbalos csoportokon át egészen a csecsen „fekete özvegyekig”, a sáhidkákig vagy a mostani ISIS-es dzsihadistákig.

A nyugati vélekedéssel szemben a női terroristák aránya kifejezetten magas a különböző szervezetekben. Érdekes adat, hogy például az Iszlám Állam újoncai között a nők aránya több mint tíz százalék. Számos tanulmány hívja fel arra a figyelmet, hogy a nők brutalitásukban és hatékonyságukban is megelőzik férfi kollégáikat. Ahogy Jayne Huckerby a New York Times újságírója fogalmaz:

A nyugati ember számára valóban nehéz összeegyeztetni az elnyomott, másodrangú, burkába tekert asszony képét az erős, félelemkeltő, kalasnyikovot szorongató nőével. Ezt a fajta nyugati vakságot a terrorszervezetek előszeretettel használják ki, ezért is alkalmaznak női merénylőket a Boko Haramnál vagy épp az Iszlám Államnál.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a terroristák klasszikus nőképünket használják fel arra, hogy még borzalmasabb tetteket kövessenek el ellenünk. Gondoljunk csak arra az egyszerű felismerésre, amely sajnos már eddig is több száz ember életébe került, hogy egy nő sokkal könnyebben utazhat feltűnés nélkül bombával vagy fegyverekkel felszerelve.

Mi mindenre jó egy nő?

Egy chicagói egyetem által készített tanulmány szerint a női terroristák hatékonysága nem csak a rejtőzködésben és az áldozatszedésben, hanem a különböző toborzási feladatokban is kiemelkedő. Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a nők meggyőző képessége mindkét nem esetében hatékonyabb.

A nők felhasználása a pszichológiai hadviselés szempontjából jelentős, és ezzel a terrorszervezetek maximálisan tisztában is vannak. A női harcosok, mivel kilépnek hagyományos szerepükből, sokkal jobban képesek felhívni a közvélemény figyelmét magukra, és ez által az általuk képviselt ügyre is.

Egy női elkövetőre a média sokkal jobban odafigyel, tehát a mai szervezetek számára oly fontos kommunikációs hadviselés is sokkalta sikeresebb lesz általa. Izraeli kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az első palesztin női merénylők híre jobban növelte a feszültséget és a félelemérzetet az izraeliekben, mert úgy érzékelték, hogy valóban komoly lehet az ügy, amiért még nők is képesek az életüket adni.

Azok a terrorszervezetek – mint az al-Kaida vagy az ISIL/Da’esh – amelyek kinyitották kapuikat a nők előtt, szinte minden téren be is vetik őket. Vannak közöttük gépeltérítők, trénerek, biztonsági szakértők, kémek, bérgyilkosok, bombakészítő mérnökök, csábítók és szabotőrök, harcos feleségek, futárok, pénztárosok, toborzók, propagandisták, fordítók, öngyilkos merénylők, és még folytathatnánk a sort. Tulajdonképpen teljes az egyenjogúság a terrorista férfiak és nők közti feladatok megosztásában.

Érdekes példa a brit állampolgárságú Samina Malik esete, akinek „a verselő terrorista” nevet adták. Az ő feladata abban állt, hogy a szervezethez kötődő embereket felszólítsa a hitetlenekkel szembeni harcra, ő pedig mindezt vers formájában tette.

A női szerep kihasználása

Mivel számos konzervatív közösségben a nők valós fizikai mozgástere sokkal kisebb, mint a férfiaké, ezért az internet az egyetlen eszköz a társadalmi élet megélésére. Ezt használják ki előszeretettel a különböző terrorszervezetek arra, hogy fiatal lányokat győzzenek meg a vallás általuk igaznak vélt verziójáról. Az ezzel foglalkozó csoportok internetes női magazinok garmadáját hozták létre, a Da’esh és az al-Kaida számos, csak nőknek szóló online magazint vezet, amelyben a praktikus női tippek mögött a mudzsahedek támogatására ösztönzik női olvasóikat.

Áldozatokból gyilkosok

Az elkövetők motivációit kutatva érdekes történetekkel lehet találkozni. Míg a korábbi, nem vallási, vagy nem igazán vallási alapon álló szervezetekhez köthető merénylők esetében (IRA, Palesztin Felszabadítási Szervezet, RAF) fontos szerepet töltött be az ideológia, addig a mai, főképp iszlamista alapokon álló szervezeteknél egy izraeli kutató szerint teljesen más okok a meghatározóak. Tanulmányában amellett érvel, hogy a nők terrorhoz vezető útja a férfiak elnyomó viselkedésével van kikövezve.

A bezártsággal, a korlátokkal, a szabad akarat hiányával szemben ott a lehetőség, hogy harcosként végre valamiben dönthetnek, megtapasztalhatják a szabadságot. Kissé túlozva azt mondhatjuk, hogy a szabad akarat hiánya okoz olyan frusztrációt, amely végül öldöklésbe torkollik. Ebből a szempontból külön érdekes az a csecsen női merénylő által készített videóüzenet, amelyben felszólítja a csecsen férfiakat, hogy „ne hagyják, hogy a nők szerepe az otthon maradásban megálljon.” Ez ám a feminista mennyország, mondhatnánk.

Még mélyebbre hatolva azonban úgy tűnik, hogy a női terroristák motivációi az ideológia helyett sokszor inkább egyéni traumákban gyökereznek, amelyekből a konfliktuszónákban bőven adódik. A személyes traumák kiemelkedő motivációs szerepét mutatja be az amerikai Colleen Renee LaRose, hírhedtebb nevén Dzsihad Jane esete is. A nőt gyermekkorában édesapja éveken át molesztálta, több alkalommal megerőszakolta. A 13 évesen utcára kerülő, prostituáltként dolgozó lány, végül betért muszlimnak, ahol azonban a béke és a nyugalom helyett rátalált a radikalizmusra.

Itt az idő a szemléletváltásra

Ahhoz, hogy megértsük a terrorista nők motivációit, úgy tűnik új alapra kell helyeznünk a terrorizmusról, a nőkről és az iszlám nőképről vallott nézeteinket. Ebben az esetben is vigyáznunk kell a szemüveggel, hiszen a káosz közepette soha semmi sem az, aminek látszik. Míg mi ártalmatlan és háttérbe szorított nőket látunk, addig a terrorszervezetek már külön csoportot tartanak fenn arra, hogy naivitásunkat kihasználva a szebbik nem keze által végezzenek velünk.

(New York Times, Telegraph, Trend Istitution)