Korunkban, többek között a modern orvostudomány fejlődésének egyik legpozitívabb vívmánya a születéskor várható élettartam meghosszabbodása. A fejlett országokban ez az egyik legnagyobb társadalmi siker, amely persze egyúttal egyfajta kihívás is.

A számadatok is alátámasztják ezt, míg a 60-as években megközelítőleg 35 millió idős ember élt az Európai Unióban, 2001-ben már a 65 évesnél idősebb lakosság száma megközelítette a 62 millió főt.

Míg a rendszerváltáskor egy statisztika szerint a várható élettartam 63 év volt, ez most 78. Ha mindezt összevetjük azzal a ténnyel, hogy hazánkban az EU 18 tagállamához hasonlóan 65 év a generális nyugdíjkorhatár, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ez nemcsak az individuum, de a közösség szintjén is új távlatokat nyit.

Ezzel párhuzamosan a trendek is változnak, míg korábban az idős megjelölés megillette a 50-es éveikben lévőket, ma már ezt a címkét egy 70 esztendős sem kell feltétlenül, hogy viselje. Ezt a folyamatot az ötven az új harminc szlogennel is lehetne szemléltetni.

Az ENSZ Egészségügyi Szervezete 2002 áprilisában publikált állásfoglalásában bevezette az „Active Ageing” – aktív idősödés fogalmát, amely kétségtelenül bizonyos értelemben forradalmi újításokat tartalmaz. Az időskort a vegetálás helyett egy valóban tevékeny korszakként jelöli meg, amely egyúttal perspektívát jelent a mindenkori szociális-, kultúr-, sőt sportpolitika számára is. A mindenkori kormányzatnak azt kell sugallnia, hogy érdemes egy életen át becsülettel dolgozni, mert stabil, kiszámítható időszak következik a nyugdíjba vonulást követően is.

Meggyőződésünk, hogy a jogalkotási folyamatokban nem lehet és nem is szabad az idős ügy kérdését elszigetelten kezelni. A családtámogatási rendszer, a gyermekvállalás ösztönzése ugyanúgy záloga a biztonságos kiszámítható nyugdíjas éveknek, mint az a szintén a nemzeti kormányhoz köthető azon szabályozás, amely a gyermekek szüleikről történő gondoskodási kötelezettségét rendezi.

És ha már jogalkotás, érdemes pár sort szentelni a magyar törvényhozásban nem, viszont az Európai Parlamentben képviselettel rendelkező radikális baloldali párt, a Momentum egyik politikusáról, aki azt szorgalmazza, hogy az idős emberek mondjanak le választói jogukról. A hitvány, embertelen „fiatalos gőg” eme megnyilatkozásának jogi vonatkozásairól csupán annyit, hogy jelenlegi tudásunk szerint NINCS olyan fejlett (liberális) demokrácia, ahol ez az eszmefuttatás szalonképes lenne.

A morális vetületei a radikális baloldali ifjútörök álláspontjának azonban a választási jog területén túllépve meglehetősen elgondolkodtatóak – az Eurobarometer egy korábbi felmérése szerint az idősekkel szembeni diszkrimináció vonatkozásában a válaszadók 5%-a élt át negatív megkülönböztetést az életkora miatt, illetve 71% azt állította, hogy az ötven év fölöttieknek kevesebb esélyük van az elhelyezkedésre.

Márai szerint nem igaz, hogy az idős emberek öreg korukban többet tudnának, csupán másképpen emlékeznek. Nos, ha ezt el is fogadjuk, akkor is ki kell jelentenünk, hogy az ember élete során felhalmozott tudásanyag és tapasztalat érték, amelyet nem csupán megbecsülni, de átadni is kötelesség. Mert a Tízparancsolatban is írva van: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!