Ezt a címet valójában az egész évszázadra is kioszthatnánk neki, de ott nagy a verseny, így az eredményhirdetésre még várnunk kell.

Timmermans nem most vált kreténné. Emlékezetes, hogy a migrációs válság csúcsánál azt szorgalmazta, hogy mindenhol vezessék be a melegházasságot. Az európai uniós politika problémaérzékenységére már az is jó példa volt, hiszen mi lehet ennél fontosabb akkor, amikor muszlim tömegek árasztják el Európát – akik amúgy rajonganak a melegekért, akár házasok, akár nem. Timmermans magyar hangja valószínűleg FeGyőr (Momentum) lehet, aki pedig azt hangsúlyozza, hogy a melegházasság és a határvédelem legalább ugyanolyan fontos. Már ha az első nem fontosabb, jegyzem meg gyorsan.

A Timmermans-féle hollywoodi nyáltengerben való élés nem egyedülálló, a Soros-média hazai kirendeltségei is könnybe lábadt szemmel nézték azt a holland kampányt, amiben politikusok megfogták egymás kezét. Érzékeltetve ezzel azt, hogy bezzeg itthon Kövér László nem fogja meg Orbán Viktor kezét. Más kérdés, hogy itthon nem öldösnek muszlimok melegeket – ugyanis a kézfogdosós akció előzménye ez volt –, de a haladó a szappanoperás látványmegoldásokat kedveli a valódiak helyett.

A mi Marcus Aureliushoz és Szent Istvánhoz mérhető európai államférfinknak most az jutott eszébe, hogy Orbán antiszemita kijelentést tett akkor, amikor Soros György pénzügyi spekulánst pénzügyi spekulánsnak nevezte. Az antiszemita kijelentések között szerepelhet még az, hogy az ég kék, a spenót zöld, az évszakok változnak, az eső pedig nedves. Timmermans ezzel ahhoz a hazai kórushoz csatlakozott, amely – más érveket nem találva – elővette a kilencvenes évek klasszikus 168óra-érvelését, és felzárkózott Konrád Györgyhöz. Sajnos óriási bakot lő velük együtt ezzel.

Soros György ugyanis finoman szólva sem barátja Izraelnek, sőt, a palesztin ügy elkötelezett támogatója – köztük olyan társulásoké is, amelyek nyíltan Izrael elpusztítására törnek. Hasonlóképpen nem segít sokat az európai zsidóságon az sem, hogy Soros a tömeges muszlim bevándorlás nyílt sisakos támogatója, és hogy a francia zsidók nem obskúrus, marginális szélsőjobboldali publikációk miatt alijáznak tömegesen – mely publikációk maximum a szerző mentális épségére veszélyesek, másra aligha –, hanem a franciaországi muszlimok egyre elviselhetetlenebb és erőszakosabb antiszemitizmusa miatt.

És ha már a CEU lett a szabadság új szimbóluma itt a keleti végeken, emlékezzünk meg arról is, hogy a CEU látta vendégül Joseph Massadot, az Electronic Intifada főszerkesztőjét, aki szintén vallja, hogy Izraelnek pusztulnia kell. Ugyanezen a kiváló egyetemen PhD-cím jár a BDS-mozgalomról (BDS: Izrael-ellenes bojkott mozgalom) írt remekbe szabott tanulmányért.

Lehet persze azt mondani, hogy az Izrael-fóbiás idiotizmus az akadémiai és szólásszabadság része, ezt hajlamos vagyok aláírni még megrögzött cionkancsóként is. De azt, hogy aki sorosozik, az antiszemita, aligha.