Aki nem követte volna a múlt heti vihart a biliben, Tibi atya úgy gondolta, hogy az alkoholista pap brandje mögül az ő dolga eljárni közéleti tánc-és illemtanárként. Nézzük a konkrét esetet. 

Azért orrolt meg rám a külföldi mémeket remekül fordító ellenzéki troll brandjének gazdája, mert szerinte borzasztó, hogy utaltam 19 forintot Konok Péternek, megaláztam egy koldust. Konok Péter szerint pedig ez a 19 forint a legtöbb, amit „visszakapott a közösből”, ami csak abban az univerzumban igaz, ahol Simicska pénze a G-nappal automatikusan elvesztette közpénz jellegét. Akkor sem járunk jobban, ha korábbi munkahelyét, a Párttörténeti Intézetet vesszük hivatkozási alapként. 

Tibi atyának igaza lenne akkor, ha egy süket, vak, néma, féllábú, félkarú emberrel tettem volna ezt a borzalmat. Csakhogy nem így történt. Konok Péter egészséges felnőtt férfiember, és ilyetén minőségében kunyerál a Facebookon, miután Lajos elhajította az egész cuccost. A kedves olvasó képzelje el mindezt fordítva. Tegyük fel, hogy megszűnik az Echo TV Keménymag című műsora, és bármelyik résztvevő elkezd a Facebookon koldulni. Nem kéne a túloldalról csattanós válasz, mert az ember a saját barátaitól és családjától kapná meg, hogy „szedd már össze magad, ember”. Joggal. Nincs semmi okunk arra, hogy szent szobrot emeljünk Konok Péternek, aki amúgy saját PR-ja szerint Magyarországon világhírű író, költő, műfordító, és e kiváló kvalitásaival nem talál munkát, illetve eddig kizárólagos munkának tekintette a tévében való heti egyszeri okoskodást – alkalmanként ötvenezer forintért. (Ha valaki megnézi az ötvenes évekbeli romantika és a My Little Pony világának ötvözetében pompázó államelméleti fejtegetését, okkal teszi fel a kérdést, nem fizette-e túl még Lajos is?)

Aztán nézzük magát Tibi atyát. Noha összelopkodott mémekből építette fel a brandjét, de erre mondhatjuk azt, hogy lopni is ügyesen kell. (És mindig is elég messze volt mondjuk egy Modor Tibitől, de elfér a piacon.) És én még azon sem akadnék fönn, ha valaki baszós-fingós viccekkel operál, meg azzal, hogy „igyuk magunkat hányásig ministránsaimmal”. Másnaposan rászaladhat az ember egy Adam Sandler-filmre is, mindennek van helye. Azonban ilyen alapokkal közéleti tanító bácsinak lenni már kissé problémás. (Különös zamatot ad a kioktatásnak, hogy mindezt a Blogstaron, Bayer Zsolt szomszédságából teszi, tehát praktikus problémái nincsenek a rezsimközelséggel.) 

Az ellenzéki troll épp akkor vált unalmassá, amikor Vona Gábor hívévé szegődött, a többszörösen újrahasznosított mémeket cirkuláltatta, és úgy érezte, neki közéleti megmondóvá kell válnia. Ebből is látszik, hogy egy sikeres brand felépítése nem jelenti automatikusan azt, hogy valakinek van esze a politikához is. Az elnéppártosodott Jobbik mellé szegődni nem vall nagy stratégiai érzékre. Az ösztönvilágban ilyesmit nem is láthatunk, mert viszonylag ritka a süllyedő hajóra felugró rágcsáló esete.  

A helyzet az, hogy az ellenzéki troll azt hiszi, hogy egy valóban működő brandre (még ha nem is firtatjuk, honnan van), meg a jócskán túlárazott pocsék borra moralizáló közéleti pozíció is építhető. Pedig Vona Gábor híve semmivel sem jobb azoknál a „közéleti sámánoknál”, akiket fikázni szokott. 

Mindenesetre úgy gondoltam, hagyjuk a fenébe az üzengetést, vitatkozzunk szépen élőben, ott mindenki elmondhatja az érveit. És ebben a pillanatban változott a névtelen badass közéleti megmondó Csibe atyává, aki nem kívánja vállalni arcát és nevét, és nem akar kiállni az emberek elé. Miközben a 888-as Facebook-oldal nevén rugózik, éppen ő az, aki más név mögé bújuk, majd mindenféle magyarázkodásokat ad elő arról, hogy az „angolszász konzervatívok” is podcast mögé bújnak – ami 1. nem igaz, mert használják, de ők igenis arccal és névvel is kiállnak, 2. és ha igaz is lenne, miért is lenne ez érv bármi mellett vagy ellen? 

Az igazság az, hogy a gyávaság magyarázkodik. 

Csibe atya válaszul a Sir Robin-díj átvétele után saját morális szobrának építésébe kezdett, hosszasan bizonygatva azt, hogy ő milyen bátor és csodálatos. („A hiúság kifejezetten a kedvencem a bűnök közül”.) Csakhogy bármiféle hosszas magyarázkodás, önigazolás-önkielégítés sikertelen próbálkozás arra, hogy az illető gyávaságát és gyengeségét elleplezze. 

(Emellett az ellenzéki troll természetesen hazudik, nem ajánlotta föl, hogy „érkezzünk többen” – és miért is tenném –, sőt, épp abbéli félelmét fejezte ki, hogy mindenféle „Echo TV-s trollok” is bejöhetnek akkor, ha élő vita van. Az emberek ítéletével épp úgy van, mint idoljának, Vona Gábornak, és tény, hogy az bizony lehet kellemetlen is.)  

Aki nyilvános morális felkérdezést tart, az bizony álljon bele és vállalja arccal és névvel a véleményét, hús-vér emberi közönség előtt. Ellenkező esetben minden izzadságszagú magyarázkodás dacára homlokán marad a billog, hogy gyáva. Gyávaságának újabb bizonyítékaként azt ígéri, hogy igazi komcsi házmestertempóban fog névtelen gyalázkodásokat firkálni szerénytelen személyemen túl másokkal szemben is. 

Mekkora hős! 

A rossz hír az, hogy a politikában az ilyen férfiatlan magatartást kevésbé szokták díjazni. 

Tibi atya meglehetősen rossz stratégiát követ, ha politikai termékké akarja változtatni brandjét. Józan üzletstratéga ugyanis nem kívánja megosztani saját táborát olyan törésvonalak mentén, melyeket időközben importál. Ha mégis politikai szerepre tör, akkor viszont meglehetősen rossz esélyekkel indul – ugyan hányszor láttuk már a bezzegkonzervatív, bezzegkeresztény próbálkozások csúfos kudarcát? (Btw: házi feladat Tibi atyának a bűnbocsánat előfeltétele, szorgalmi feladat az, hogy melyikre nincs bocsánat.)

Mintha ez a bölcsesség korábban meglett volna, a kérdés az, hogy minek a hatására tűnt el? 

Vele ellentétben én minden jót kívánok Csibe atyának. Kívánom, hogy nőjön fel, és csak utána merészkedjen olyan terepre, mint a politika. És akkor talán nem lesz majd szükség a legutóbb előadott kínkeserves önigazoló magyarázkodásokra. 

Azt írja Vona Gábor híve: az élő vitának csak számára van tétje. Épp erről van szó. Bátor ember olyasmibe áll bele, aminek van tétje. 

Mindenesetre már így is túl sok energiát pazaroltam egy névtelen ellenzéki trollra, miközben ezt az energiát akár rezsimépítésre is fordíthattam volna. Úgyhogy legközelebb akkor foglalkozom Csibe atyával, ha lesz töke kibújni a névtelenség és arctalanság mögül.