Van egy bizonyos Tibi atya nevű, identitását nem vállaló fazon/vállalkozás a Fészen, aki azzal lett híres, hogy trágár mémeket posztol és sokat viccel a piával. Mivel a plebsz ezt imádja, piszkosul népszerű is. Tibi atya minap kiakadt, hogy Megadja kolléga egy bizonyos Konok nevezetű anarchistának – aki a Hír TV ismételt tulajdonosváltása után elkezdett tarhálni – 19 Ft-ot küldött.

(Szerintem ez jó poén, én mondjuk nem küldtem. Ennek két oka is van. Egyrészt lusta vagyok az utalgatáshoz szükséges kitöltögetéshez, másrészt ezelőtt sok évvel a körúton egy koszos embernek adtam egy ötvenest, mire az illető így szólt köszönet helyett: „Csak ennyi?” Ott, akkor, ezelőtt sok évvel, szépen kivettem kezéből a pénzt és megfogadtam, hogy a büdös életben többé nem adok egy ilyennek semmit.)

Na, szóval Tibi atya kiakadt a 19 Ft-on – finom utalás Konok bolsevik megnyilvánulásaira –, s az esetet többszöri csörte és posztváltás követte.

Ezeket írja a Tibi atya.

„elfogadom, hogy te azt az identitást használod, amit a gazdáidtól kaptál, te pedig elfogadod azt, amelyiket én választottam és teremtettem magamnak.”

„Az én 1300000 követőm folyamatos kritikai attitűddel találkozik az oldalamon, ami kormánypárti médiának éppúgy szól, mint az ellenzékinek.”

„olyan közegben vagyok sikeres immáron lassan 7 éve a saját jogomon, amitől a magadfajta, hatalom háta mögül öklét rázó papírkutya ha teheti, a csicskalétbe menekül: a (nem túl szabad, de semmiképp sem a magamfajta KKV-k felé lejtő) piacra gondolok. Mindeközben az Index ugyanúgy kapja az ívet tőlünk, mint ti. Lehet, hogy ez kevés, de már ez is olyasvalami, amit te valószínűleg soha, de soha a büdös életben nem fogsz elérni: úgy hívják, autonómia.”

Nekem ebből a porszívóügynöki handabandából leginkább ezt tetszik: „autonómia".

Atyaég! Ezek mind azzal jönnek, hogy ők „függetlenek”. Mivel ez annyira igaz, mint a hajdani demokratikus ellenzék üldözöttsége, vegyük ezt azért végig.

Tehát: Mi képviselünk valamit. Tartozunk valahová. Nyíltan.

Õk látszólag sehová nem tartoznak, de furcsamód egyformán pusztítják azt, ami érték és nyílt identitás. Zavarja őket az a világ, amelyben tartozni kell valahová. Zavarja őket a tiszta, világos beszéd, zavarja őket a nyílt sisak és az egyenesség.

De ez mindig, mindenben és mindenhol így van. Ez egyfajta örök törvény. Az identitás, a hit, az érték, a minőség nyílt, az értéktelenség, a felforgatás és az árulás paravánozza magát.

A csiricsáré csendélet úgy állítja be magát, hogy „szép”. A posztmodern mázolmány arra hivatkozik, hogy „újszerű és formabontó.” Az országra törő migráns segítője azt hirdeti, hogy „emberbarát”.

Gondor katonái nyíltan emelik magasba a királyi jelképet. A kalózok hajóján ellenben nincs címerpajzs, ám azért mindenki tudja, hogy Szauront szolgálják.

Az orkok nem tartanak magasba zászlót, nincs indulójuk meg himnuszuk, s a különféle fajtáik egymást is marják – Tibi atya is beszól néha az Indexnek, TGM-et is elküldték most az anyjába –, de egy urat szolgálnak. Egy urat, kinek nevét soha nem mondják ki.

Az értéket képviselő mindig beazonosítható. Sisak fent, zászló a kézben. „Keresztény, nemzeti értékeket szeretnénk az óvodákban!” A bomlasztó ellenben sunyi, rejteget, és kertel. „A sokszínűség, az elfogadás meg a blablabla.”

Az elfoglalandó erődítményen mindig ott a zászló, a trójai falóra soha nem festik rá, hogy „ellenség”.

Függetlenség…

Egy „független” lemezkiadó még a választások előtt megjelentetett egy albumot: „Ki NER ma?” címmel. Mert ők ugye megvetik az aktuálpolitikát. Mert ők semlegesek és függetlenek.

Figyelem, házi feladat!

Minden jóérzésű, tisztességes jobbos tegye a következőt: nézze meg a saját Facebook-profilját. Ugye, azonnal látszik, hova húz? De hát ezt nem is titkolja. Nem handabandázik középen állásról, autonómiáról, semlegességről, anyám kínjáról. Most menjen rá valamelyik libsi (független, autonóm, anarchista, tekintélyellenes, alternatív stb.) ismerősének az oldalára – mindenki tart mutatóba pár ilyen példányt –, majd kuksizzon.

Mit lát? Pártlogót a legritkább esetben. Na, de a megosztások?!

ATV, Nyugati fény, Népszava, ÉS, Index, 444, Alfahír, 24.hu.

Így van, ugyi? Mind csupa-csupa „független” forrás.

De érthető is. Ezek mindig csak a békét keresik, mindig a közjót, a humanitást, meg a megkülönböztetéstől mentes világot. A nagy háború alatt egy ilyen független odáig ment, hogy felállt a magyar parlamentben, s kijelentette: „Mi az antanttal – értsd, az ellenséggel – szimpatizálunk!” (Ezért ott a helyszínen el kellett volna az illetőt vezetni, majd az épület mögött fegyvert tölts és tűz. Háborúban ez a legkevesebb.)

A középkorban egy oligarcha, ha el akart foglalni egy várat, akkor elfoglalta az erősebb jogán. A humanista és baloldali ellenben „felszabadít”. Egy régi vágású, tisztességes inkvizítor, ha nem tetszett neki valami mű, akkor betiltotta és kész. A libsi ellenben tesz rá egy címkét – kirekesztés, gyűlöletbeszéd –, s a büdös életben nem jut el az olvasóhoz.

Szóval a függetlenségre hivatkozás a leggyávább és leggennyesebb szöveg, amit bele lehet hazudozni az emberek képébe.

Hol is tartottam? Miről is kezdtem beszélni?

Ja, igen. A Copy atya. (Érdekelne, vajon Tibi kalifa néven merne-e poénkodni, és a piálós posztokat nem azzal zárni, hogy dicsértessék, hanem hogy insallah!) Most így a végén látom, róla elég keveset beszéltem, de hát minek is. Mint mondottam, az orkoknak ezernyi a fajtája, olykor egymást is marják, de hát tudjuk jól, egy bandához tartoznak ezek egytől egyig.

És kb. úgy és annyira függetlenek, mint amikor a 14 éves Lacika megkapja anyutól a zsebpénzt, majd elballag a pláza félemeletén található Rebell nevezetű butikba, ahol megvásárolja a gyárilag előállított anarchiás pólót, majd felveszi, és másnap matekórán bemutat a tanár bácsinak.

Van persze egy másik eshetőség is.

A Tibi atya annyira kisgyerek, annyira nem érti a világot, hogy nem fogja fel: Háború van. És a háborúban két dolog lehetséges.

Vagy ideállsz, vagy oda.

Ha sakkozol, akkor vagy a fehér bábuval vagy, vagy a feketével. Ha te a kék bábuval szeretnél lenni, azt is lehet, de akkor nem játszol. Akkor te nem vagy a pályán. Akkor te néző vagy. És befogod a pofád, kussolsz, és amikor a bácsik sakkoznak, csendben drukkolsz, nézelődsz egy kempingszéken ülve, vagy lapozgatod a Kisherceget. Nem okoskodsz, nem kotnyeleskedsz bele, és nem állsz lábujjhegyre egy rosálás után, nem csicserged oda a tizenévesek erkölcsi magaslatairól dörgedezve, hogy „de szerintem inkább a lóval kellett volna lépni, és tökre nem igazságos, hogy a feketével játszónak most egymás után három gyalogját is leütötték”, mert kiröhögnek, elveszik tőled a békejeles jelvényt, és jól elzavarnak anyádba, hogy még nézőnek se vagy alkalmas.