Nem érdektelen nekifutni a témának így, karácsony után. Már csak azért is, mert a jelek szerint sokaknak gondot okoz annak belátása, hogyan fér meg egymással jobboldaliság és kereszténység. Mint tapasztaltam, a posztkomcsi-liberális oldalon mára afféle axióma, hogy a jobboldali ember mindig álkeresztény. Valami szemforgató rohadék, aki másoknak sűrű imádkozást és a Szentírás tanulmányozását írja elő, miközben ő maga teljesen másképp él. Farizeus senkiháziak a jobboldaliak, és sokkolni is kell őket a fenti ellentétpárral – nagyjából ez ömlik ránk, és a tájékozatlanabbja tényleg el is hiszi, hogy Fidesz egyenlő kereszténység, persze valami torz, gusztustalan változatban.

Kezdjük azzal, hogy a jobboldaliság politikai-ideológiai tartalmú kifejezés, a kereszténység pedig világvallás. A kettő valóban találkozik olykor egy-egy patrióta magyar lelkében. Legalábbis gyakrabban, mint a balliberális oldalon, hiszen az istenhit, a közösség, a lelkiismeret parancsa fajsúlyosabb és fontosabb a patrióta, mint az internacionalista ember számára. Így aztán már előre elnézést kérek, hogy a haza, a nemzet, a közösség, a házasság és a gyermekáldás mibenlétét nem a baloldali-liberális-ateista társaságtól vesszük át tanulmányozás céljára.

Üzenem a jobboldaliak kereszténységéért aggódóknak, hogy nyugodjanak meg, nincs itt semmi ellentmondás. Nem minden jobboldali keresztény ugyanis. Éppen ezért nem kellene nem kellene arról szövegelnetek, hogy milyen szavakat használjunk, csúnyán beszéljünk vagy szépen, hogy magánkörben hogyan viselkedjünk, és mindezek hogyan feleltethetjük meg keresztény hitünkkel – konkrétan ugyanis fogalmatok sincs arról, hogy akit azért támadtok, mert a Fideszre szavazott, milyen istenben hisz vagy nem hisz.

Summa summárum – ismétlem – nem mindenki keresztény, aki a Fideszre szavaz. Jobboldali politikai hitvallású barátaim körében ismerek rendszeresen templomba járó keresztényeket. Olyat még többet, aki csak alkalomszerűen jár misére, istentiszteletre. És olyat is bőséggel, aki hisz Istenben, de nem Jézusban. Meg olyat, aki egyáltalán nem hisz semmilyen természetfölöttiben.

Most akkor vegyünk nagy levegőt, és igyekezzünk megmagyarázni azt is, hogy hát, akkor mindezek a részcsoportok miért védelmezik ellenetek, szabadgondolkodók (valójában gondolatgyilkosok) ellen a kereszténységet, amelyhez tehát kötődnek is, meg nem is?

Nos, azért mert a hagyomány összeköt bennünket. És Európa hagyománya a kereszténység (átitatva az antik örökséggel). Európában az ateista is keresztény, mondotta Antall József, és milyen jól mondta. Nincs más, nincs mibe kapaszkodnunk. Európa menthetetlenül keresztény, keresztény etika szerint élünk, keresztény örökség a kultúránk alapja, így gondolkodunk, így mérlegelünk, így ítélkezünk, ez a metszéspontunk más európaiakkal. Kétezer év nem múlik el nyomtalanul.

Ti ezt el akarjátok söpörni, mi pedig megvédelmezzük. Mert helyettetek is előre gondolkodunk, és tudjuk, hogy ha a kereszténységet kiirtjuk Európából, akkor végünk. Akkor az ostoba, vak, önző individualizmus kerekedik felül, amely persze, titeket is maga alá temet, mert elfogytok, mint a gyertya, de akkor már nem lesz kinek panaszkodni, sikoltozni. Vagy jön az iszlám, amelyet ti egyelőre mentegettek, de amely garantáltan elpusztít benneteket is az emberi jogi szabványaitokkal, kiscsoportos többletigényeitekkel együtt.

Ha a keresztény erkölcs maradványai eltűnnek, ha a keresztény örökség elvész, akkor Európa és a nyugati világ is megszűnik. Sokat dolgoztatok érte, hogy a politikai ideológiákkal és az emberi jogi maszlaggal váltsátok fel a kereszténységet, de a rossz hír, hogy egyre többen látunk át a szitán, és akkor is megvédelmezzük a kereszténységet, ha történetesen másképp hiszünk vagy éppenséggel nem hiszünk benne.

Mindenesetre többet ne oktassatok ki senkit közülünk kereszténységből, pont ti, akik mindennemű emberi közösség szégyenei, koloncai és bűnös felforgatói vagytok. Nektek egyszerűen nincs jogotok a kereszténységet senki fejére ráolvasni, hiszen nem a kereszténység normái szerint éltek. Valójában el akarjátok pusztítani a kereszténységet, és csakis egy legyűrt, magatehetetlen tömeg vallásaként lennétek képesek kiegyezni vele.

Ami persze – valószínűleg – soha nem következik be. Ráadásul lelketlen önzésetek miatt közelebb a vég a liberalizmus nevű politikai ideológia számára, mint hogy elharangozzanak a kereszténység felett. Nem kincstári optimizmus mondatja ezt velem, egyszerűen figyelni kell a változásokat.

S hogy e sorok írója élő hit alapján vagy hagyománytiszteletből védi-e a kereszténységet, lényegtelen.

Semmi közötök hozzá. Hiszen a vallás magánügy, nem ti tanítottátok?

Van nektek olyan sok szép, kedves, életvitelszerű foglalatosságotok, törődjetek azokkal, a magánügyünket pedig, hogy jobboldali szavazóként miben hiszünk, miben nem, szíveskedjetek meghagyni nekünk.