A minap ismét hallottam az „összeszerelő üzem“ felségjelzésű panelt. Valamelyik véleményipari alkalmazott szuszakolta át fogai kerítésén. Ilyenkor általában arra gondolnak a megmondók, hogy Magyarországra telepíti egyik gyárát valamelyik nyugati cég - például a Mercedes vagy az Audi - és ott alkalmaznak magyarokat. Ezt a belpesti véleményipari alkalmazottak sajnálatosnak tartják. Ellenpontként fölmerülhetne, hogy miért nem magyar cégeket hoz helyzetbe a diktátor, de ugye ez is problémás, mert mészároslőrinc. A megmondóiparnak persze semmi sem jó, hiszen ők épp abból élnek, hogy ne is legyen soha semmi jó.

De az igazság az, hogy az „összeszerelő üzem“ jelszava is csak valami roppant fontos éttermiségi, budapesti véleményipari vagy médialotyó agyából pattanhat ki, amely csoportoknak igen érdekes elképzelései vannak az ún. „egyszerű emberekről“ - akiket amúgy lenéznek, hiszen simán behülyíti őket az 0rbán gyűlölet-propagandájával. Szóval ezek a meghülyíthető emberek amúgy mind potenciális géniuszok, I. Szent Elon Muskok, akiket a diktátor tart a víz alatt azzal, hogy betanított munkásként eladja őket az Audinak meg a Mecedesnek. Mert egyébként Berettyóújfalutól Zalalövőig, Balassagyarmattól Harkányig mindenki valamelyik babzsákfotel-startupba igyekszik, csak erre a gonosz hatalom miatt nincs lehetősége. Az összeszerelő üzem az elnyomás eszköze, mert mindenki startup-csemete, aki reggel vadászna, délben halászna, este pedig gyakorolná az ideológia kritikáját.

Akik összeszerelő üzemeznek, azok ugyanazok a képzelgők, akik azt hiszik, hogy az iPhone-t a Szent Piac grassroots-formációja hozta létre, két autista geek a szüleik garázsában. Ehhez képest a termék szinte minden egyes alkatrészét az amerikai hadsereg fejlesztette ki az érintőképernyőtől a mikrochipig, ahogy a Szilícium-völgy körbeájult csodájába is temérdek állami amerikai dollárt toltak. Ugyanez a kör szokta azt hinni, hogy a nyugati politikai háttérintézetek nincsenek még véletlenül sem összekötve állami köldökzsinórokkal, azokat a piac tartja el, és hogy az ideális demokráciák világában úgy keresik a kabinet-tagokat, hogy hirdetést adnak föl a Jobline-on.

A véleményipari lotyó nem csak azért összeszerelő üzemezik, mert életében nem végzett még más munkát az okoskodáson kívül, hanem azért is, mert pont ennyi fogalma van a világ valódi viszonyairól. Az éttermiségi, véleményipari megmondók zömének világképe a Tesz-Vesz városénak felel meg, csak azt egy magasabb absztrakciós szintre emeli, majd ahhoz képest ítéli el a létező valóságot.

A helyzet az, hogy amíg nem találjuk ki, hogyan lehet finggal fűteni, valamint nem nő minden párezres zsákfaluban magától tech-startup, addig is szüksége van az embereknek munkahelyre. És jó kérdés, hogy ugyan miért alávalóbb tevékenység mondjuk motort gyártani az Opelnek Szentgotthárdon (ez is, ugye, „összeszerelő üzemként“ indult), mint Románia mellettünk való elrobogásán szakérteni a Margit körúton Gyuri bácsi zsebpénzéből.

Éttermiséginek, véleményipari-és médialotyónak lenni kiváltság. Mivel a vélemény pont olyan, mint a segglyuk, csupán annyiról van szó, hogy némelyikünk segglyukára szánnak dollárt, másokéra meg nem. Ettől még mások véleménye nem kevesebb, vagy rosszabb a miénknél. Becsüljük meg jövedelmező segglyukunkat, örvendjünk neki minden nap, arra viszont nem igazán van okunk, hogy a nem ebben a világban tevékenykedő sokaságot „összeszerelő üzemi“ munkásoknak tituláljuk, vagy lenézzük azt a politikát, amelyik nem a véleményipari lotyók Tesz-Vesz városos, utópikus elképzelése alapján cselekszik, és mondjuk üzemeket ad át Szentgotthárdon meg Kecskeméten.

Na, nyugodtan kortyoljatok bele a lattétokba.