A múlt hét folyamán látott napvilágot a hír, miszerint a francia iskolákban a szülőket nem anyának és apának fogják hívni, hanem „szülő 1” és „szülő 2” lesz a hivatalos elnevezésük, ezzel is leszámolva a diszkriminációra igencsak fogékony természettel.

A valóságnál, a természetnél – és úgy általánosságban véve a normalitásnál – ugyanis nincs utálatosabb dolog egy rendes haladó számára. Hiszen bármilyen kegyetlen is e tény, még a tudomány jelenlegi fejlettségi szintjén sem vagyunk képesek arra, hogy genetikai módosítások útján teremtsük meg a tökéletes, LMBTQ-kompatibilis gyermeket, akinek valóban két anyja, vagy éppen két apja van.

Ha pedig nem lehet egy gyereknek két anyja vagy két apja, illetve a hagyományos anya és apa felosztás is problémás, hát hívjuk őket másképp.

Ördögi kreativitás, szó se róla, de nem a természetet, hanem magunkat csapjuk be. Adódik a kérdés: miért kellene ezt ünnepelni?

Egy civilizáció hanyatlása ugyanis sok esetben nem gazdasági vagy környezeti, hanem morális és vallási okokból következik be. Ennek jeleit láthatjuk Európa keresztény identitásának meggyengülésében, valamint az olyasfajta morális mélyrepülésekben, mint a „harmadik nem” bevezetése, vagy az anya és az apa kiiktatása egy szexuális kisebbség, de mindenekelőtt a nagybetűs IDEOLÓGIA kedvéért.

A haladók persze ünnepelnek. Így tesz a HVG is, mely mindemellett azt állítja, hogy ez Magyarországon is létező gyakorlat, mivel formanyomtatványok aláírásakor a szülő/gondviselő aláírását kérik (igen, ezek tényleg ennyire ostobák).

A HVG írása egyébként igencsak szórakoztató olvasmány. Bár arra, hogy a Down-szindrómás gyermek esete hogy jön a „harmadik nem” és a „szülő 1-2” bevezetéséhez, csak a Haladó propaganda érzékenyítő nagykönyvéből tudhatnánk meg a választ. De arra most inkább nem vagyunk kíváncsiak.

Ugorjunk:

„Ez a reform mindössze azt éri el, hogy az állam nem kényszerít senkit, hogy más megjelölés alatt regisztrálják, mint amit az identitása diktál” – írja a HVG.

A lap megállapítása szerint tehát a német és a francia „reform” képviseli a valóságot. Ideje bezúzni, elégetni a biológia-tankönyveket. Éljen az identitáspolitika!

Na de mi lesz azokkal, akik nem embereknek, hanem mondjuk kutyáknak vagy kenyérpirítóknak érzik magukat? (Előbbire már példa is van.) Milyen jogon szelektál az elnyomó állam az „identitások” sokféleségében, amely végre atomjaira bontja társadalmunkat?

Szörnyű.