A politika komoly dolog. Az emberi társadalmak egyik legfontosabb feladatával foglalkozik. A nemzetek jövőjével, biztonságával, fejlődésével és polgárainak jólétével. Kell benne lenni valami felemelőnek, történelminek és jó értelemben vett küldetésnek. A szavazópolgárnak komolyan kell tudni venni a politikusokat, hiszen rájuk akarja bízni közössége és családja jövőjének egy részét. Maszkokban ugrabugrálni, sípokkal fütyörészni, ötletesebbnél ötletesebb, meglepőbbnél meglepőbb gegekkel, előadásokkal, happeningekkel, performanszokkal előállni inkább tűnik bulinak, a szórakoztatóipar tárgykörébe tartozó lájkversenynek, mint politikának. A magyar ellenzék saját frusztrációjától vezérelve, a politikából egyre inkább átcsúszik a szórakoztatóipar területére. A kormánnyal folytatott tényekre és tervekre alapozott politikai verseny helyett a többi ellenzéki párttal versenyzik a magasabb nézőszámért, mint a jó színházban. A versenyben elveszik a nemzet jövője szempontjából értékes tartalom. A színtér áttevődik a politika területéről, a médiára és közösségi médiára. Tárgya pedig, hogy ki tud szellemesebb előadásokkal előállni, amik távolról ugyan kötődőnek a politikához, de sokkal inkább a magamutogatásról, önmegvalósításról szólnak. Az a benyomás alakul ki a nézőben, a verseny célja nem a kormányzás és az ország irányításának megszerzése, az egész nem a jövőről szól, hanem kizárólag arról ki szerez több lájkot, kit találnak az emberek ötletesebbnek, szellemesebbnek, meglepőbbnek, megdöbbentőbbnek vagy viccesebbnek. Mintha ez egész sokkal inkább saját szórakoztatásukról, a buliról szólna, mint eredeti céljáról.

Ezekből az öncélú, magamutogató performanszokból ritkán derül ki, hogy milyen valódi politika van mögöttük és mi annak indoka. Az akciók sokkal inkább az ellenzék által kreált költői világról szólnak, nem a valóságra alapozódnak és nem rejlenek mögöttük megvalósítható politikai tartalmak. Inkább gyerekes csínytevések, amikkel lázadni akarnak, mint érthető, megvitatható felvetések. Mit jelent Putyin maszkban ugrándozni az ország jövőjét illetően? Mit akarnak ezzel üzenni? Nehezen érthető. Oroszországhoz való viszonyról érdemes beszélni, vitázni, mert fontos és összetett kérdés. Nem olyan, amiről sommás kijelentéseket lehet tenni, nem fekete nem fehér és valóban rejt veszélyeket. Mit mond erről a nemzetünk számára több száz éve jelentős kérdésről, ha Putyin maszkban próbálunk botrányt okozni? Leginkább semmit, viszont be lehet vele kerülni a médiába és sok lájkot lehet gyűjteni a közösségi oldalakon. Másra egyáltalán nem jó.

Az ellenzék egyáltalán nem hajlandó a valóságot összetettségében vizsgálni, ami az orosz politikánál jobban látható a migráns kérdésben. Politikusaik és médiájuk folyamatosan azon élcelődik, hogy a magyarok mennyire értelmetlenül félnek a migránsoktól, annak ellenére, hogy egyetlen migráns sincs nálunk. Úgy tesznek, mintha a 2015-ös események nem történtek volna meg és nem masírozott volna át több, mint 400 ezer migráns hazánkon, amiről legtöbbünknek személyes élménye volt. Nem zavarja őket, ha a valóság nem igazolja vissza állításaikat, mivel egy színházi előadásban élnek, ahol minden csak díszlet, amelyet ők állítottak elő. Egy alternatív valóságot hoztak létre, amelyben rettegni kell az oroszoktól, nem kell félni a migránsoktól és az EU-ban pedig csak aranyhalak vannak, akik teljesítik Magyarország három kívánságát, de csak ha jók leszünk. Azok a nézők, akik kételkednek az előadás hitelességében, azok pedig a gonosz mostoha szerepét játsszák az ellenzéki tragikomédiában.

Tudom, sokan gondolják azt, hogy a „sivalkodás” a 888 által felépített brand, amit rá akarnak húzni az ellenzékre. Nyilván van ebben némi igazság, de magát a sivalkodást nem a 888 találta ki, egyszerűen nevet adott az ellenzéki politika és újságírás egy másik fontos versenyének. Az ellenzéki szórakoztatóipar nem csak tragikomédiában utazik, hanem kőkemény tragédiában is. A politika egyik fontos eleme a problémák megoldása lenne. A felmerülő nehézségekre megoldásokat kell találni és képesnek kell lenni azokat megvalósítani. A felelős viselkedés egy gond felmerülése esetén egy terv kidolgozása és a megoldásokról való beszéd. Az ellenzék ezzel szemben színházi teatralitással, könnyek és jajongás közepette naponta temeti el az országot. Naponta zajlik egy tragédia politikájuk színpadán, amelyben meglátni vélik a magyarság végét, a kormányzás, a gazdaság, az oktatás és minden más összeomlását. Ez a sivalkodás színházi politikája. A temetés a mai napig nem következett be. Az elmúlt 7 évben bármennyiszer is vették meg a temetési koszorút nem kellett használni. Azok mind bekerültek az ellenzéki kelléktárba és ott állnak a sivalkodás politikájának igazolásául. A gazdaság nem omlott össze, a nyugati cégek nem vonultak ki, az EU nem zárt ki bennünket, az USA-val a viszonyunk megfelelő, az oroszok nem foglaltak el, és habár ezt nem szokták felhozni, a migránsok sem özönlöttek el bennünket. Az ellenzék ennek ellenére kitartóan és hevesen sivalkodik és bármennyi gondot is talál, megoldással soha nem áll elő. Ez az ellenzéki szórakoztatóipar fontos területe, ahol kiélezett verseny folyik. Ki tud hangosabban sivalkodni, ki tud rafináltabb módokon tragédiákat felvázolni, kimutatni, hogy miért is omlik majd össze az ország. Valami miatt az gondolják, aki nagyobb tragédiákat vizionál, azt jobb politikusnak tartják majd. Kétségtelenül az összeomlás forgatókönyvek nagyon népszerűek a közösségi médiában és sok lájkot lehet szerezni velük, de ki akarná egy olyan emberre bízni az ország jövőjét, aki folyton az összeomlásról beszél, de ennek ellenére soha nem ad megoldást.

A stratégia lényege talán abban rejlik, ha elég ideig mondogatod, hogy összeomlás jön, előbb-utóbb eltalálod, mivel semmi sem tart örökké. Addig azonban az ellenzék viselkedése inkább a magyar politika nyomorúságát mutatja, mint valódi felelős viselkedést. Ebben változás nem igazán várható, sőt talán az előadások intenzitásának fokozódása következik be, akár nagyobb szabadtéri eseményekkel, még akkor is, ha esetleg ez nem jár politikai előnyökkel. Ami mintha nem zavarná őket. Talán, mert csak ezt tudják, vagy csak ezt élvezik, esetleg csak erre van megrendelésük. Végül is a szórakoztatóipar költséges dolog és mindig vannak mögötte megrendelők.