A kvótaügy az EU szarpaszírozásának szimbóluma

Juncker ma az átlagnál is korábban kezdte a pezsgőzést. Már 8.30-kor, a kvótaper eredményhirdetése előtt másfél órával kinyitotta az EU számlájára vásárolt méregdrága pezsgőt. Ugyan már egy hete megünnepelték Merkel mamával a kvótaperben Magyarországgal szembeni ítéletet, de Juncker a győzelmi és vereségi koccintások mennyiségének tekintetében nem ismer tréfát. A kvótaügy illik Junckerhez. Az általa vezetett EU egyik legfőbb szimbóluma lehetne. Két éve paszírozzák a szart, ami alatt kb. 1,5 millió migráns lépett be az EU területére. A Földközi tengeren 8500-an fulladtak vízbe, közel 500-an haltak meg terrortámadások következtében, és az olaszok a mai napig szenvednek az EU tehetetlensége miatt. Nem kérdés, cselekvésre és megoldásra lenne szükség. A bizottság mégis a halott kvótaügyről vitázik immár pontosan két éve. Két év alatt az elhatározott 120 ezerből alig valamivel több, mint 25 ezer embert sikerült áttelepíteni, hiányzik tehát majdnem százezer, és már csak két hét van hátra a végső határidőig. Valami miatt ők mégis csak a magyar 1300 főről beszélnek. Lassan többet, mint bármi másról menekültkérdés ügyben. Ennek pedig oka van. A magyar kvótaügyből építettek európai szintű kommunikációs gólemet, amit saját felelőtlenségük és tehetetlenségük elfedésére használnak.

A kvóta általi bűnbakképzés a megoldás maga

A bírósági döntés időzítése után nehéz lesz azt állítani, hogy az Európai Bíróságot nem kézi vezérlik Merkel és barátai. Az ítélet korántsem rólunk szól, habár elszenvedői mi vagyunk. Ez egy ajándék Merkelnek a német választásokra. A német, és ma már minden európai választás középpontjában így vagy úgy, de a migráció áll. Minden kormány azt akarja bizonyítani, hogy jól kezeli ezeket a kihívásokat. A különbség csak abban van, hogy vállalja-e a cselekvés felelősségét vagy megpróbálja másokra hárítani. Úgy tűnik Merkel és barátai számára lényegtelen, hogy a kvóta valójában ad-e megoldást vagy nem. Számukra sokkal fontosabb, hogy ennek kapcsán bűnbakot lehessen képezni annak elutasítóiból, saját tehetetlenségük elfedésére. A kvótát egy erős kommunikációs fegyverré fejlesztették. A migráció megoldásának kérdésében, Merkel és Juncker többet beszél a kvótáról, mint bármi másról. Úgy tesznek, mintha az összes probléma csak abból következne, hogy néhány tagország elutasítja a rendszert. Objektíven szemlélve teljesen érthetetlen vagy még inkább tragikomikus, hogy egy olyan rendszer, amelyet 13 nap alatt hoztak létre sürgősséggel, áthágva a szokásos jogi formákat, 24 hónap alatt semmilyen látható eredményt nem hozott, mégis arról beszélnek egyfolytában, hogy Magyarország elutasítja. Nyilvánvaló, hogy a magyaroknak semmi köze nincs a kvótarendszer sikertelenségéhez, mégis belőlünk csinál bűnbakot Merkel és bandája.

Nagyon úgy tűnik, a magyarok állják Merkel újraválasztási számlájának egy részét. Ránk mutogat a német politikai elit egy része, mint a migráció problémáinak felelőseire. Ebben kaptak most segítséget saját kis bíróságuktól. Ez nem azért aggasztó, mert mi vagyunk érintettek benne, hanem azért, mert továbbra is úgy tűnik, a valósággal foglalkozó felelős kormányzás helyett egy manipulált álomvilágot épít az EU politikai elitje. A lényeg továbbra sem a valódi problémák kezelése, hanem a felelősség áthárítása, bűnbakképzés és időhúzás.

Aki gátat épít az nem szolidáris?

A modern kormányzás legfőbb jellemzője a felelősség. A felelős kormányzás két szempontból is az. A népnek felelős a kormány és a népért felelős a kormány. Minden kormány legfőbb feladata saját népe iránti felelős döntések meghozatala. Sehol nem szerepel a kormány feladatai között saját közösségén kívüliekkel szembeni szolidaritás. A német kormány nem felelősen cselekedett, amikor a migránsok iránti szolidaritását saját népe érdekeinek fölé rendelte. A magyar kormány felelősen cselekedett, amikor nem engedte a migránsokat Magyarországra. Az EU azonban a mi közösségünk, és szolidaritással tartozunk feléjük, annak ellenére, hogy az EU alapszerződésben sehol nem szerep ilyen kitétel.

Kérdem én, amikor árvíz van, az-e a szolidárisabb, aki gumicsizmát húz, kiáll a gátra és hordja a homokzsákokat, hogy új gát épüljön, vagy az, aki azon vitatkozik, hova vigyük az elázott bútorokat megszárítani. A migráció kapcsán ilyen a két viselkedés. Juncker borospincéjéből telefonálgatva osztogatja az elázott bútorokat, miközben mi a gáton állunk és cipeljük a homokzsákokat, hogy megálljon végre az ár. Aki szerint a második nem szolidaritás, az nem látta a 2015-ös áradást közelről. Nem látta, hogyan özönlenek át ezerszámra az illegális migránsok a határokon, nem élte meg saját maga a veszélyt.

Felelőtlen gondolkodás a védekezést alacsonyabbra értékelni bármi másnál. Először védekezzünk, ha megszűnt az ár, akkor foglalkozzunk minden mással. Aki a védekezést leértékeli, aki a kerítést leértékeli, az valójában Európa sírásója, burkolja ezt bármilyen mézesmázos szövegbe. Aki a kvótát fontosabbnak tartja, mint a határok megvédését, az felelőtlenül viselkedik, és ez nem fedhető el a szolidaritásról való állandó pofázással.

A bíróság döntésének vesztese nem Magyarország, hanem az unió és annak polgárai. A védekezésről újra eltereli a figyelmet, és további lehetőséget ad Junckernek és Merkelnek, hogy döntésképtelenségüket elfedjék. Ennek következményei beláthatatlanok.