Páldeák Iván József ferences rendi szerzetes nemrégiben megjelent könyvében – a Szívország című munkájában – nyílt levelet intézett Soros Györgyhöz, melyet így kezd:

„Szerintem Ön földünk egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, esélyes a Világ Ura titulusra. Én egy 91 éves, szegénységi fogadalmat tett, vagyontalan ferences szerzetes vagyok, érdemes a Názáreti Jézus által meghirdetett „semminek látszó” címre, hiszen a rendben betöltött 68 évem alatt eddig még soha tisztségviselő vagy vikárius – azaz valamilyen tisztségviselőnek a helyettese – sem voltam soha.”

A szerzetes a levélben egy elvégzendő kísérletre tesz ajánlatot Sorosnak, hogy nézzék meg, mi történne akkor, ha Európa minden országa migránsokat fogadna be, kivéve egy országot. Alternatívája szerint ez az ország a V4-es országok egyike lehetne, vagy akár kizárólagosan például Magyarország.

A levél így zárul: „Három év után azután minden államban megvizsgálnák a lakosság arcát, hogy hol csinosabbak és jobban tápláltak az emberek. Továbbá, hogy a megtapasztalt állapotot polgárai hány százalékban találták üdvösnek, vagy épp ellenkezőleg, elviselhetetlennek.”

Ezekhez a gondolatokhoz nincs mit hozzátenni: egyre többen látják, hogy Európa a saját vesztébe rohan. Egyre többen emelik fel hangjukat a sorosista és nemzetek megdöntésére irányuló spekuláció ellen. A kérdés, hogy végre a fejükhöz kapnak-e az EU vezetői? A csiki-csuki játék veszélyes, a kvótarendszer egyértelműen elhibázott törekvés, ennek ellenére az európai politikusok nagy része továbbra is kiáll eddigi politikája mellett.

Soros György legújabb elképzelése szerint egy új, afrikai Marshall-terv révén a bevándorlást finanszírozni kell, a nemzetállamoknak félre kell tenniük a nemzeti érdekeiket, az unió fennmaradását kell előtérbe helyezniük. Nem kívánok kérdéseket feltenni ez ügyben. A helyzet küzdelmes és siralmas.

Látható, hogy harc és küzdelem zajlik, nemcsak itthon, hanem a határainkon kívül is, miközben az illegális migráció és a terrorizmus Damoklész kardjaként lebeg Európa feje felett. Sajnos a magyar ellenzék is csatlakozik az őrület fokozásához. Azon kívül, hogy lassan úgy párolognak el, mint a higany – amelyet, ha nem zárnak el egy fémdobozba, olyan, mintha nem is lett volna –, mit tesznek? Higanyként viselkednek. Akár az ellenzékre vagy a migrációra is használhatnánk a higanyt mint jelzőt. A higany ugyanúgy mérgező, mint az a magatartás, amit az ellenzék produkál, mind maguk, mind a választóik, mind a nemzet számára. Ha a higany "elszabadul" és "szétszóródik", nem lehet vele mit kezdeni. A higany a szívet is megmérgezheti és talán ez az oka annak, hogy az ellenzékiek külföldre „járnak haza”, hogy elárulják a saját országukat.

Kétségtelen, hogy a szív és a jellem műveltségét nem a hazai ellenzéktől vagy az Európai Unió néhány politikusától lehet megtanulni. A szív ugyanis Szívországé. Azé az országé, amelynek polgárai felelősnek érzik magukat a hazájukért, a nemzetükért és a jövő generációiért. Azoké, akik szeretik nemzetüket, fontos számukra keresztény kultúrájuk, hazájuk, családjuk, nemzeti értékeik és szabadságuk. Szívország tudja, hogy egy nemzetet nem lehet kiárusítani. Tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet, Higanyország pedig rombol tovább.

A kérdés, hogy mikor látják be: minden egyes ásónyommal a saját jövőjük és talán az európai kultúra sírját ássák meg. Az elmúlt évek és napok során ennek számos bizonyítékát láthattuk itthon és a nemzetközi "hadszíntéren" egyaránt.