Nem gondolnám, hogy Budapesten csak suttogva lehetne kimondani ezt a mondatot, hiszen a liberális városvezetés őrültségét, hogy biciklisávokkal szűkítette le a Nagykörút és az Üllői út kapacitását, minden józan ember elítéli. Méghozzá hangosan, a kemény kritikát Karácsony Gergely főpolgármesternek célozva. Aki önhatalmúlag, társadalmi egyeztetés nélkül, a budapestiek nyilvánvaló akaratával szembemenve vette el az autósoktól azokat a sávokat, amelyekből eddig is kevés volt.

Mégis örülök Szilágyi György bejegyzésének, mert az több mindenről árulkodik.

A „suttogva lehet kimondani” fordulat számomra azt jelenti, hogy legfeljebb azoknak kell suttogni, akik tagjai ennek a moslékkoalíciónak, amely a fővárost vezeti és benne látszólag ellent mer mondani bármiféle liberális parancsnak, amelyre a Gyurcsány vezette érdekcentrum ráüti a pecsétet. Ez az ő demokráciájuk. Még azoknak is kuss, akik szövetségeseik, akik velük egyetemben álltak ki – tegyük hozzá, szégyenszemre – a választók elé, hogy kalapozzanak a szavazatukért. Ez persze önmagában megint nem lenne baj, hiszen egy olyan párt tolja ezerrel Gyurcsány szekerét, amely annak ellenére a nyilvánosság előtt is összeállt a velük – kezdettől titokban ugyan, de – szervesen összetartozó baloldallal, amely korábban tagadta ezt. Hadd lássa mindenki, mennyire kétkulacsosok. Ennek ellenére – önös érdekből – még most is arcátlanul a baloldal nemzeti, konzervatív vonulataként szeretnek magukról beszélni. Leszámítva a pártelnök Jakabot, aki szerint ez a narratíva elriasztja a baloldali szavazókat, úgyhogy inkább ne. Magyarán: nincsenek meg hazugság nélkül. A valóság talaján ők olyan meztelenek, mint a csiga.

De örülök Szilágyi „provokatív” témaválasztásának azért is, mert még mindig jobb az autósok jogaiért küzdeni a biciklistákkal szemben, mint zsidózni és cigányozni, amivel anno a nemzeti radikálisnak mondott Jobbik undorító módon földuzzasztotta tömegbázisát. Szilágyi persze most is legalább annyira önös érdekből emelte be a kommunikációba az autós vs. biciklista konfliktust, mint anno pártja a rasszista kártyát. Mert valójában nem az autósokon akar ő ezúttal sem segíteni, hanem érezvén, hogy a többedik kilépési hullám miatt már megint forró lett a pite a Jobbiknál, politikai rokonszenvnövelés jegyében választhatta inkább ezt a témát.

Persze a gyurcsányista fővárosi erőcentrum nem hagyta szó nélkül Szilágyi provokációját, rövid úton visszazavarva a sarokba a jobbikos szóvivőt. A végrehajtást Soproni Tamás terézvárosi polgármester kapta feladatul. Facebook-oldalán kifejtette: reméli, hogy a Jobbik nem áll be autóslobbistaként (értsd: mucsaiként) a budapesti politikába, és nem kezdi szakmaiatlanul támadni a városvezetést hasonlóan demagóg nyílt levelekkel, mert az nagy csalódás lenne nekik. (Értsd: a Nagykörúton belüli belvárosi társaságnak.) Csurkától jól tudjuk, hogy a szakmaiság pedig nem más, mint bolsevista trükk.

Azt mondja még Soproni: „Az új budapesti vezetés arra vállalkozott, hogy újratervezi a várost. Emberre szabja. Nem autósokra. Nem biciklisekre.”

Mert számukra nyilván az autósok, a biciklisek nem emberek. Nem budapestiek.

Olyanokra szabja kizárólag, mint ők. Zöldekre. Hogy ők, néhány ezren teli zsebbel otthon érezzék magukat a metropoliszban, a másik kétmillió meg tehet nekik egy szívességet.

Soproni bízik benne, hogy minden pártra számíthatnak. Ez magyarra fordítva a kemény gyurcsányi parancs: Kuss, ne pofázz!

Emlékeznek mit mondott Szilágyi, a nagy demokrata a parlamentben Dömötör Csaba államtitkárnak? „Gyere ki, úgy nyakonb888szlak, hogy leszáll a fejed!” Most neki mondták ugyanezt. De nem a politikai ellenfelei, hanem az övéi.

Ezért suttog, ezért ír óvatosan provokáló nyílt levelet. Hogy legalább újdonsült balos választóiknak elmondhassák, hogy ők megpróbáltak szembemenni az általuk korábban nyíltan megvetett és elutasított gyurcsányistákkal, de nem lehet, mert ők minden pártra számítanak, így a Jobbikra is. A maradék ősjobbikos szavazók voksaira is a baloldali hatalom megszerzéséhez.

Ha viszont ténylegesen kihátrálnak a moslékkoalícióból, akkor nem lesz szőlő s lágy kenyér. Odalesznek a milliós jövedelmet biztosító országgyűlési képviselői helyek, a polgármesterségek, az önkormányzati képviselőségek. Magyarán a féltve őrzött egzisztencia.

Ergo: magasról szarnak ezek a budapestiek érdekeire. A cigányok, a zsidók vagy most az autósok mindig csak eszköznek kellettek ahhoz, hogy a politika centrumába kerülhessenek vagy ott maradhassanak. Mélyen szánalmas, ugye?

Mondják, önök szerint biztos, hogy csak autós és nem politikai bűnöző Szilágyi és a Jobbik?