Szeretnék egy flashmobot. Mindegy, milyen flashmob lenne, csak a magaménak érezhessem.

Mondjuk szólhatna a flashmob a királypingvinek drámai megfogyatkozásáról. Mert azok olyan cukik, aranyosak, és nem a kibaszott politikusok, hanem ők készülnek eltűnni a Föld színéről.

Lehetne flashmob az állatkínzásról. Én életfogytiglanra bevágnám az olyan rohadékot, aki megrugdos egy kutyust. Az abortusz az más. Ahhoz minden nőnek joga van. Tilos tiltani!

Vagy legyen flashmob a homo- és biszexuálisok, a transzneműek, a cross-dressingek, az aszexuálisok, a pánszexuálisok és a pánsíposok jogairól.

Flashmobot szeretnék a túlzott tanulás ellen, rohadtul elegem van abból, hogy apu és anyu beíratott az egyetemre, de állandóan kérdezgetnek erről-arról, nem adják csak oda azt az újfent csak kibaszott diplomát. Bocsánat, hogy csúnyán beszélek, de felzaklattam magam. Egyetemi autonómiát, azonnal!

Szeretnék flashmobot arról, hogy ember az embernek ne legyen farkasa. Vagy hogy ne együk meg állattestvéreinket, ott vannak a füvek, milyen jó levest főzhetünk belőlük környezeti pusztítás nélkül.

Szólhatna a flashmob az atomerőművek ellen, ez azért lenne jó, mert akkor a Szél Bernadett is eljönne közénk, olyan helyes az a nőci, egy perc alatt megértette velünk, miért gáz, ha az ember fideszes. A pártja most nem jut eszembe, és kissé gondban leszek majd választáskor, mert írni-olvasni nem nagyon tudok segítség nélkül, beikszelem azért valahogy. Nagyi majd megmutatja, ő nagyon érti ezt, belügyes volt iksz évig.

Lehetne flashmob arról, hogy ne legyen olimpia: nem csak Budapesten, sehol.

Az öregek ellen is kéne egy flashmob. Az öregek unalmasak, szemetek, útban vannak. Jöjjenek a fiatalok!

Esetleg arról, hogy legyen szeretet mindenütt, azonnal. És tűnjön el a gyűlölet.

A füvezésről is kell egy flashmob. Aztán ha bejött, akkor arról, hogy mindenki tolja a cuccot szabadon, bármit is tol, toleráljuk.

Vagy rendezzünk flashmobot Che Guevaráról, ő a kedvenc pólóm, persze vannak márkásabbak is, de olyan helyes az a faszi. Nagyon szerette a forradalmat, és a maga korában felszabadító flashmobokat szervezett ő is, csak aztán jöttek a fasiszták és kibannelték.  

Flashmobot szeretnék arról is, hogy a népnyúzó, rohadék, állott szagú, feudális Orbán-kormány húzzon az anyjába, és nem azért, mert ők a kormány, hanem azért, mert semmi hatalmat senkinek. Szerintem legalábbis.

De mindenekfelett és legelsősorban szeretnék egy flashmobot önmagamról. Milyen király lenne, ha én lennék a flashmob középpontjában. Akkor nem unatkoznék annyira, meg lennének flashmobtársaim. Feláll az agyvelőm a gondolatra.

Flashmobot szervezni már önmagában izgi dolog. Életem kilencvenöt százalékát meggörnyedve a telómmal töltöm, csináljuk hát arról, király, fasza, már meg is van. Az ebben a szép, hogy mindig ugyanaz az a negyven ember jelentkezik rá. Ebből el is jön három. Nem baj, legalább elférünk.

A hülye paraszt vidékiek ne jöjjenek a flashmobomra. Rasszisták, homofóbok se. Csak az jöjjön, akinek jelent még valamit, hogy demokrácia, humanizmus, egyenlőség. Erre nagyon érzékeny vagyok. Fasisztáknak ott a Békemenet, az is flashmob, igaz, kicsit nagyobb, nem is tudom, hogyan szervezik. Gondolom, több Facebook-csoportjuk van, esetleg Twitteren, Instán is nyomulnak. Tényleg nem értem.

A múltkor megbetegedtem. Fater elvitt az orvoshoz. Gerincsérv vagy mi a lófasz. El akarták venni a telómat, mondtam, hogy inkább megdöglök, sírógörcsöt kaptam. Nem bántottak. Nagyon rosszul esett a dolog, estére már flashmobot szerveztem az erőszakos apák és az orvosok ellen. Ilyen címmel – figyelj, milyen állat –: Flashmob az erőszakos apák és az orvosok ellen.

Szeptemberben egyetem. Addig kell egy flashmob nekem. Nagyon kell.

És még valami.

Soha, de soha ne programozz át! Azt nem tűröm el, világos? Akkor háromszor annyit sírok, az meg kibaszott kemény.